ZX-80

Sir Clive Sinclair első mikro-számítógépe, a világ akkori legkisebb és legolcsóbb számítógépe egy kiállításon mutatkozott be 1980 januárjában. A kiállítás első öt percében tíz megrendelést adtak le rá. Sinclair cégének irodáját a King's Parade-en elöntötték a megrendelések, ekkora sikerre senki sem számított. A siker inkább a rendkívül kedvező árnak volt köszönhető és annak, hogy nem volt a gépnek konkurenciája. Hangja egyáltalán nem volt, ráadásul a képe 32x24 karakteres felbontású, fekete-fehér volt. A programok tárolására az egyetlen lehetőség a kazettás magnó volt, megjelenítőként pedig csak televíziókészüléket lehetett használni. A 4K ROM-ba épített BASIC interpreter csak egész számokkal tudott dolgozni. Egy sorba csak egy utasítást lehetett írni, viszont így áttekinthető maradt a programlista. Az érintésérzékeny - pontosabban érintésérzéketlen - billentyűzet szintén megkeserítette a felhasználók életét. A gép háza - ha lehet egyáltalán így nevezni - fehér műanyag, csak kicsivel vastagabb mint egy tejfölösdoboz. A ház alsó és felső darabját patentek fogták össze. A mérete mindössze 22,86 × 17,78 cm volt. A ZX80 szerkezete zseniálisan egyszerű, szabványos TTL alkatrészekből épül fel, egyedül a ROM tartalom volt egyedi. Éppen ezért nagyon egyszerű volt a gépet lemásolni - ez az (illegális) másolás aztán lelkesen folyt a későbbi Sinclair-gépek esetében is.
Az első igazi otthoni hobbi számítógépnek számított a maga 49-69 Font közti árával. 1981 augusztusági gyártották. A különböző források 50-100 ezer közé teszik a legyártott példányszámot, ha ez igaz, akkor 1980-ban az Egyesült Királyság háztartásaiban több számítógép volt található mint bárhol máshol a világon.

  • Processzor: Z80, órajel: 3,25MHz
  • RAM: 1K (!), 16K-ig bővíthető
  • ROM: 4K
  • Szöveges képernyő: 32x24
  • Grafikus képernyő: 64x44 (2 szín)
  • Billentyűzet: szenzor érintkezős billentyűzet, 40 billentyű

ZX-80 Áramköri lap
Kapcsolási rajz

ZX-81

A ZX-80 továbbfejlesztése, 1981 márciusában jelent meg. A Sinclair Research által tervezett és a Ferranti gyártotta ULA (Uncommitted Logic Array) a ZX80 tizennyolc chipjét váltotta ki. Kibővítették a ROM memóriát, áttervezték az alaplapot, a billentyűzetet is lecserélték az új gépbe már fólia érintkezőket tettek. A széles, nem professzionális vásárlóközönségnek szánták, hogy olcsó eszközhöz jussanak a számítástechnikával való ismerkedéshez. A koncepció kirobbanóan sikeresnek bizonyult: másfélmillió darabot gyártottak le belőle, szerte a világon népszerű lett, az Egyesült Államokban a Timex gyártotta licenc alapján (ez a verzió már 2K RAM-al rendelkezett és Timex1000 néven került forgalomba), majd később saját változatot is fejlesztett, sok helyütt engedély nélkül is gyártották különböző klónjait.

  • Processzor: Z80, órajel: 3,25MHz
  • RAM: 1K (bővíthető 64k-ig)
  • ROM: 8K
  • Szöveges képernyő: 32x24
  • Grafikus képernyő: 64x44
  • Billentyűzet: érintkező fólia, 40 billentyű
  • Slow, Fast üzemmód

A gépet úgy tervezték, hogy olcsó, egyszerű és kicsi legyen, kevés alkatrészből lehetett összeállítani. Kijelzőként televíziós készüléket használt, a kép szürkeárnyalatosként jelent meg, az adatokat és a programot közönséges magnetofonkazettára lehetett másolni illetve onnan beolvasni. Mintegy 1 KB operatív memóriával rendelkezett, és nem volt mozgó alkatrésze egyáltalán (még bekapcsoló gombja sem), az adatokat és programokat fólia-tasztatúra segítségével lehetett bebillentyűzni. Külön érdekessége, hogy un. KIT-ben is árulták ami jóval olcsóbb volt mint a kompletten összeszerelt gép: KIT-ben, azaz zacskókban otthoni összeszerelésre alkalmassan (49,65 Font), kompletten összeszerelve (69,25 Font). A hátsó busz csatlakozó 46 pólsusú volt, ide lehetett csatlakoztatni a speciális hőprintert valamint a 16K-s, vagy 32K-s, vagy akár 64K-s (memória lapozás) memória bővítőt.
A cég a ZX80 tulajdonosok számára kínált egy módosított ROM-ot, melynek segítségével ZX81-é varázsolhatták gépüket.

ZX-81 Áramköri lap (issue1),     ZX-81 Áramköri lap (issue3)
Kapcsolási rajz

Csodálatos, bár ma szemmel nézve "nevetséges" programok születtek erre a gépre és elég volt 1K RAM. Ilyenek pl. 1K Chess, 3D maze (Doom kezdete), Assembler, szimulátorok...


Spectrum 16k-48k

Sir Clive Sinclair legsikeresebb számítógépe 1982 áprilisában (április 24-én) jelent meg 16K-s és 48K-s változatban, akkori viszonylatban rendkívül kedvező áron: 125 Font (16k-s változat), 175 Font (48k-s változat). Az olcsóbb 16K-s géphez 60 fonttért kínáltak 32 kilobájtos belső memóriabővítést. Sinclair tanulásra szánta a gépet, de grafikai és hangzásbeli képességei lehetővé tette, hogy igazi játék-géppé váljon, bár a hangját később sokat kifogásolták (jogosan... sokkal gyengébb, mint a konkurens C64 hangja).

A Spectrum gépben a legnagyobb, és legtöbb lábú IC az ULA - Uncommitted Logoc Array - volt. (Bevált Sinclair szokás szerint), a Sinclair Research Ltd. Speciálisan a ZX Spectrum számítógépekhez készítette. Ez volt tulajdonképpen a számítógép "kommunikácós központja". Kezelte a TV-t mint perifériát, és a hozzá tartozó memórai-területtel együtt, tartalmazta az adatrögzítő magnót kiszolgáló soros vonalat, a keyboard controllert és az egyéb periféria vezérléshez szükséges áramköröket is.
A Spectrum megjelenítő eszközként F-F vagy színes PAL rendszerű TV-t használt, amit a beépített modulátor segítségével közvetlenül csatlakoztatni lehetett (36. csatorna).
A gép legsérülékenyebb pontja a billentyűzet. Az érintkező fólia-megoldás - olcsósága miatt - még a ZX 81-ről maradt a Spectrumra, csak sérülékenysége miatt egy gumiból készült billentyűzettel lett megvédve (későbbi változatoknál, min pl. a Spectrum+ és a Spectrum 128k-sorozatok esetében műanyag billentyűzettel találkozhatunk)

Kapcsolási rajzok: ISSUE 2, ISSUE 3, ISSUE 3B, ISSUE 4A / 4B, ISSUE 5, ISSUE 6A
UM1233 (VM123-E36) modulátor (A ZX80 / ZX81-ben és a 128K-s gépekben is ez van)

A Spectrum fő egységei
Spectrum klónok
Házi javítás

Spectrum QL

A Spectrum sikerén felbuzdulva Sinclair ambíciói egyre csak dagadtak. Elhatározta, hogy megépíti a világ legjobb és egyben legolcsóbb számítógépét. Bár e két paraméter szöges ellentétben áll egymással, nem szegte kedvét a fejlesztő munkának, mely 1984-ben be is fejeződött, és megjelent a QL!

  • Processzor: Motorola MC 68008, 7.5 MHz
  • Koprocesszor: Intel 8049 IPC
  • ROM 48K
  • RAM 128K (728 Kb-ig bővíthető)
  • Szöveges mód: 40 x 25, 64 x 25, 85 x 25 karakter
  • Grafikus felbontás: 256 x 256 (8 szín), 512 x 256 (4 szín)

A Sinclair QL teljesen más koncepció szerint készült, mint a korábbi Sinclair gépek. Egyikkel sem kompatibilis, a gépben két processzor dolgozik: egy Motorola MC 68008-as, és egy az Intel 8049-es mikropocesszor. Ez utóbbi feladata csak a perifériák kezelése. A ROM-ban fut a 16KB-ot lefoglaló multitaszk operációs rendszer, a QDOS (mely ablakokat is kezel!), a fennmaradó 32KB-ban pedig a SuperBasic található. A SuperBasic még a Spectrum BASIC-jénél is sokrétűbb, mellyel megvalósítható a strukturált programozás is. Kétféle video-mód közül választhatunk, vagy 256x256 pontont jelenítünk meg 8 színben, vagy 512x256 pontot 4 színben, egyik sem attribútum mód. Mindkét üzemmód 32 KB memóriát fogyaszt. Sajnos a 8 szín kevésnek bizonyult, különösen a játékokhoz.
Bár sem a grafika, sem a 48K-s Spectrumot idéző beeper hang nem nevezhető időtállónak, a legnagyobb tévedés mégis a háttértároló kiválasztása volt. A mind nagyobb teret hódító floppy-val szemben a gép tervezői a microdrive-ot képzelték a "jövő háttértárolójának", annak ellenére, hogy a kazetták 100-125 Kb-s kapacitása már akkor sem számított soknak (áruk viszont magas volt). A file formátum a Spectrum-tól eltérően DOS formátumú, az operációs rendszer úgy kezeli, mint a floppy meghajtót.

Spectrum+

A Spectrum továbbfejlesztése, 1984-ben jelent meg. Mivel a hagyományos Spectrum billentyűzet igen sérülékenynek bizonyult, kicserélték, a néhány plusz billentyű pedig a kezelhetőséget növeli meg nagymértékben. A gép kapott egy RESET kapcsolót is, ami nagyon hiányzott a 16/48K-s gépekről. A masszívabb ház formatervezésre a QL-re hasonlít.
A fejlesztések ellenére a megjelenéskori ára mindössze 197.95 Font volt. Külön kitként is árulták az új gépházat, hogy átépíthessék belé az eredeti Spectrum nyomtatott áramköri lemezét.

  • Processzor: Z80A, 3.5MHz
  • RAM 48K
  • ROM: 16K
  • Szöveges felbontás: 32x24 karakter
  • Grafikus felbontás: 256x192, 8 szín két árnyalatrban (összesen 15 szín + flash)
  • Billentyűzet: 40 billentyű

Egy "Plus" pont a ZX Spectrum számára

Spectrum 128

Neve alapján ezt is a Spectrum továbbfeljesztésének gondolnánk, teljesen új fejlesztés, bár kompatibilis a 48k-s Spectrummal. A gépet először a Sinclair gépek második legnagyobb piacán, Spanyolországban dobták piacra 1985 szeptemberében. Angliai megjelenése rendkívül rosszul volt időzítve: 1986 januárjától volt megvásárolható, 179.95 Fontért. A legnagyobb változás a gép hangzásbeli képességeit érte. A memória mérete (lévén a Z80 processzor csak 64kB-t képes megcímezni) szükségessé tette a memória szegmensekre osztását, és a memórialapozás bevezetését. Ha 128K módban dolgozunk, és kiadjuk a: SPECTRUM -utasítást, áttérünk a 48K rendszerhez. 48K rendszerben nincs lehetőségünk a 128K extra utasítások kihasználására, csak a 3 csatornás hang kezelését tudjuk megoldani, gépi kódú oldalról. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy több 48K Spectrum játék (pl. THE TUBE, ELEVATOR ACTION, stb.) a 128K gépen 48K módban is 3 szólamú zenét produkál. A gyári kazettákon az ilyen játékokat 48K/128K látták el.

  • Processzor: Z80A, 3.5MHz
  • RAM 128K
  • ROM 32K (16K a 48K-s üzemmódhoz, 16K a 128K-s üzemmódhoz)
  • Szöveges képernyő: 32x32
  • Grafikus képernyő: 256x192
  • Hangcsip: General Instruments AY-3-8912A
  • Hang: 3 csatorna mono, MIDI kimenet

A Spectrum 128K legjelentősebb szolgáltatása, hogy kompatibilis elődjével, a 48K-s géppel. A normál ZX-Spectrum 128K+ a 48K+ gép utódja, billentyűzetének kialakítása is annak megfelelő, bár a műanyag doboz hossza megnőtt, elsősorban a megváltozott belső felépítésnek köszönhetően. Jelentős technikai újítás a beépített TV-kép generátor, amely igazán éles, kontúros TV-kép előállításán túl a gép hangját is képes az antenna vonalon a TV hangszórójára küldeni. A gép RGB videokimenettel is rendelkezik, így probléma nélkül összekapcsolható pl. video-monitorral. Újítás a szalag-jel tesztelő is (TAPE-TESTER), amely a kazettáról érkező jelet vizsgálja le, és segítségével beállíthatjuk a számítógép számára legmegfelelőbb hangerő és hangszín értékét (bár ezt az AMSTRAD mérnökei a +2 ill. +3 típusoknál "kispórolták").
Az új 128K üzemmód új BASIC Interpretert tartalmaz, amely természetesen rendelkezik a hagyományos Spectrum BASIC összes lehetőségével. Megváltozott az utasítások bevitelének rendszere is, a 128K módban a parancsainkat nem egy billentyű megnyomásával visszük be, hanem karakterenként, hasonlóan a legtöbb számítógépes rendszerhez. Ez persze csak 128K üzemmódban érvényesül, ha a 48K üzemmódot választjuk, minden marad a megszokott módon. Az új BASIC is megtartotta azt a jó tulajdonságát, hogy szintaktikai ellenőrzést hajt végre: egy programsort csak akkor vihetünk be, ha szintaktikailag helyes. A 128K BASIC teljes képernyős szerkesztővel rendelkezik, ami megkönnyíti programjaink szerkesztését, javítását. A javítani kívánt sort nem kell EDIT-tel lehívni a képernyő alsó részébe. A bővített memória ún. RAM-Disc módon használható ki, vagyis lehetőség van pl. arra, hogy egyidőben több BASIC program is a memóriában legyen, ezek közül bármelyik tetszés szerint áttölthető a BASIC területre.
A legjelentősebb újítás a hardware-ben történt: a 3 csatornás hanggenerátor beépítése, egy AY-3-0912 hanggenerátor IC segítségével. Ez a hanggenerátor BASIC-ből egyszerűen programozható a PLAY utasítás segítségével. A PLAY paranccsal egyúttal vezérelhető egy 16 csatornás MIDI-PORT (MIDI = Musical Instruments Digital Interface) is, amely a beépített RS-232 kimenettel egybeépítve foglal helyet a "gépben" (sajnos a MIDI nem teljes, mivel csak OUT-ra alkalmas, jel fogadására nem képes). Ez több számítógép új szolgáltatása, segítségével szintetizátorok, dobgépek, sequencerek összehangolására, vezérlésére nyílik lehetőség.
A 128K gép teljesen kompatibilis az ismert SINCLAIR termékekkel, így az Interface-I-gyel, II-vel, és a Microdrive-val is, de korántsem biztos, hogy az összes 48K-s géphez forgalomban lévő periféria működni fog vele. Itt elsősorban azok a készülékek jelenthetnek problémát, amelyek árnyék-ROM-okot is tartalmaznak, pl. a legtöbb Printer-Interface, vagy többek között a Multiface is. Ezért nem árt, ha használat előtt meggyőződünk a kompatibilitásról, és csak azután csatlakoztassuk a perifériát!
A normál 128K gép bekapcsoláskor egy menüt kínál, melyben választhatunk:

Ha a 128K BASIC-ben vagyunk, nincs szükségünk az EDIT funkcióra, így az egy újabb menüt kínál nekünk. A RENUMBER segítségével meglévő BASIC programunkat sorszámozhatjuk át. A PRINT segítségével kinyomtathatjuk az éppen a memóriában lévő BASIC programunkat az RS-232 porton keresztül, s végül találunk egy olyan funkciót is, amelynek segítségével megakadályozhatjuk, hogy a programszerkesztés az alsó két soron kívül is lehetséges legyen (pl. grafika megőrzése céljából).
A gépbe egy továbbfejlesztett, 7K010 jelzésű ULA IC-t építettek; mint ahogy már említettük, helyet kapott egy RS-232 "C" port, és egy külső billentyűzet csatlakozó port is. A 128K RAM memóriát 16 db egyenként 64 kbites memória IC-vel oldották meg. A vezérlő "agy" továbbra is a Z80 CPU, míg a ROM memóriát egy 32K-s EPROM testesíti meg.
Elhelyeztek a gép elején egy 'KEYPAD' csatlakozó aljzatot is, melybe csatlakoztathatunk egy "nemzetközi tízes" billentyűzetet. Ez megkönnyíti a dolgunkat, ha matematikai jellegű felhasználásra alkalmazzuk a gépet - pl. gépkönyvelésre - főként, ha a felhasználó egyébként is ilyen billentyűzethez van hozzászokva. A 'KEYPAD' és 'MIDI' csatlakozó aljzat legfontosabb hibája, hogy az amerikai "belső"-telefon szabvány szerint készült, ezzel helyzeti előnyt biztosítottak a géphez gyártott perifériáknak. Természetesen azonnal megindult a fordító kábelek gyártása is, de hazai viszonylatban a tény megkeserítette a felhasználó lehetőségeit, a legtöbb esetben a legcélszerűbb volt az eredeti csatlakozók kicserélése egy nemzetközi szabványnak megfelelőre.

A memória
Spectrum 128 áramköri lap
Kapcsolási rajz

ZX-88

Sinclair "Laptop-ja"- ként is emlegetik, talán nem is hiába, hisz integrált szoftverű, igen sokoldalú gép volt. 1987-ben jelent meg. Átmenetet képezet a kisszámítógépek és az IBM gépek közt. Súlya alig haladta meg az egy kilót. Vastagsága pedig két centiméter volt. Mindezek működtetésére csak négy (AA) ceruza elem kellett..... ezekkel "csak" 20 órát működött. A gép külön érdekessége az un. gépíró billentyűzet.

  • Processzor: CMOS Z80
  • Memória: 32kB RAM, 128kB ROM
  • Epson Super twist LCD kijelző
  • 8 x 100 felbontás, 80 oszlop x 8 sor
  • külső IBM floppy csatlakozás (5,1/4")
  • beépített modem 1200 baud

A képen is látható gép mérete a gépírópapírnak megfelelő, s lapos, mint a hagyományos 48K-s Spectrum. Billentyűzetkiosztása átmenet a Spectrum és az IBM között, két új szimbólum is szerepel, melyek speciális funkciókat hivatottak elősegíteni. A Supertwist LCD kijelzőn 80 oszlopban 8 sor információt tekinthetünk át.

A gép memóriája: 128K ROM, amely magába foglalja az op. rendszert, valamint a beépített software-eket (egy szövegszerkesztőt, egy táblázatkezelőt és egy adatbázis-kezelőt). A beépített rezidens 32K RAM-ból közvetlenül 15K áll rendelkezésre, de ez elég kb. 2000 szó beviteléhez. Természetesen a RAM bővíthető, a gép első részén 3 db. cartridge csatlakozó helyet alakítottak ki. 32K/128K/1Mbyte cartridge-ok állnak rendelkezésre. Ez utóbbi elég drága, így javasolt a 128K-s cartridge-ok felhasználása. Ezzel a módszerrel már 416K RAM memóriánk van, ami elég kb. 200 oldal szöveg eltárolásához. A CMOS technológia lehetővé teszi, hogy a beépített kondenzátorok támogatásával arra az időre se vesszen el a RAM tartalom, amíg elemet cserélünk, ugyanis a Z-88 4 db. 'AA' ceruza elemmel működik. Bekapcsolt állapotban kb. 20 órás üzemeltetés után ajánlatos elemet cserélni, kikapcsolt állapotban akár 1 évig is rendelkezésre áll a RAM tartalom. Amíg más számítógép háttértárolóként magnetofont, vagy lemezegységet használ, addig a Z-88 cartridge-eket. Felvetődik a kérdés, akkor mégis miért hasznos a gép alkalmazása. Nos a Z-88 valóban átmenet a kisszámítógépek és az IBM konfigurációk között. A Z-88 által tárolt adatok mindegyike problémamentesen áttölthető RS-232 vonalon IBM kompatibilis számítógépeken futó valamely rendszer-sofware-be. A célsoftware a konvertáláshoz kiválasztható, a konvertáló software-t pedig a gyártó külön 5 1/4"-os lemezen hozta forgalomba IBM és kompatibilis gépekre. A jelenlegi konvertáló software kompatibilis a Word Star-ral, Word Perfect-tel és a LOTUS I-II-III verziókkal is. Fontos megemlíteni, hogy a beépített modem leilleszthető bármilyen szabványos telefonvonalra.
Bár az új 'SINCLAIR gép' elsősorban a megrögzött IBM felhasználók földön-vízen-levegőben jelentkező ujj-bizsergését célozta enyhíteni, a hozzáfűzött reményeket sajnos nem váltotta be.

Spectrum +2

Ezt a gépet már az Amstrad készítette, a Sinclair-től "átigazolt" mérnökcsapat közreműködésével. Az Amstrad szakított a hagyományos sötét színnel, a +2 tetszetős szürke dobozba épített számítógép, kiváló kemény billentyűzettel. A normál 128K-hoz képest alapvető változás, hogy a készülék egy beépített magnetofont is tartalmaz, amit nem akarunk dicsérni, de nem is lehet. A mechanika kemény, nehezen kezelhető, a számláló nagyon hiányzik, és nincs a gépnek 'EAR' csatlakozója sem, így külső magnetofon nem csatlakoztatható. Viszont elhelyezték a gépben az Interface II-t, azaz 2 db Joystick csatlakozót kapott, de üzleti taktikai célból csak a géphez hozzá adott, vagy külön vásárolt SJS1 típusú joystick használható, mivel a D9 joystick aljzat bekötését megváltoztatták. No persze ez könnyen kivédhető, de ez esetben a géphez kapott joysticket vagy elajándékozhatjuk a szomszéd kisfiának, vagy tehetünk rá újabb dugót, mert a gyári egybeöntött. A gép belső felépítése teljesen megváltozott, a portok kiosztása is más lett, a 32K EPROM-ot felváltotta két 16K-s ROM. Az alkatrész kímélő konstrukcióval, és a gyártásköltségek jelentős csökkentésével rendkívül kedvező, 149 Fontos árat sikerült elérni.

A +2A-t az Amstrad azért készítette, hogy homogenizálja a cég termékválasztékát. Bár a házon a "ZX Spectrum +2" szöveg szerepelt, a +2A/B könnyen megkülönböztethető az eredeti +2-től, mivel a gép háza ismét a szokásos Spectrum-fekete színt kapta.
A +2A-t az Amstrad +3 4.1-es ROM-mal ellátott változatából készítették. Az új alaplapon jelentősen csökkentették a chipek számát, mivel sokat egy új, alkalmazás-specifikus integrált áramkörbe (ASIC) vontak össze. A +2A-ból kikerült a +3 floppy meghajtója, illetve az ezzel kapcsolatos hardvereszközök, és az eredeti +2-höz hasonlóan egy belső magnetofont kapott. Az Amstrad azt tervezte, hogy egy kiegészítő lemezes meghajtót is fog majd a +2A/B-hez készíteni, de erre már nem került sor.
A +2A és B közötti különbség csupán annyi, hogy az előbbit Hongkongban, az utóbbit pedig már Tajvanon gyártották.

Spectrum +2 áramköri lap
Kapcsolási rajz

Spectrum +3

A +3 későn érkezett és teljesen abszurd, 250 fontos áron kínálták. Akkoriban már a piacon voltak olyan lényegesen fejlettebb gépek, mint az Atari ST és a Commodore Amiga, és nagyjából csak kétszer kerültek többe. (Az árat később 199 Fontra csökkentették.)

  • Megjelenés: 1988
  • Processzor: Z80A, 3,5MHz
  • RAM: 128K
  • ROM: 2x32K
  • Szöveges képernyő: 32x32
  • Grafikus képernyő: 256x192
  • Billentyűzet: 57 gomb
  • Hangcsip: General Instruments AY-3-8912A
  • Hang: 3 csatorna mono, MIDI kimenet
  • Beépített 3" floppy

+3 első ránézésre teljesen olyan, mint a +2, de hamar a szemünkbe tűnik, hogy a beépített kazettás magnetofon helyét egy mágneslemez meghajtó egység foglalta el. A másik lényeges küllembeli változás, hogy a szürke szint ismét felváltotta a mélyfekete, vagyis az eredeti SPECTRUM műanyag dobozának a színe. A beépített drive 3"-os, nem is csoda, a gyártó AMSTRAD már alkalmazta ezt a típust előző gépeiben. A mai napig sok jó vélemény nem született róla, arról már nem is beszélve, hogy a 3"-os lemezek jóval drágábbak voltak, mint a 3,5"-osak (pl. IBM; MACINTOSH; COMMODORE).
A +3 disk-kezelése rendkívül hatékony és egyszerű. Az operációs rendszert - melynek neve: +3 DOS - a LOCOMOTIV cég fejlesztette. Ez a DOS az AMS DOS-ra épül (ezt az AMSTRAD gépein használják). A 3"-os lemezeken oldalanként 178K formázható, a lemezformátum az AMSTRAD PCW 8256-nak megfelelő. Természetesen nincs megkötve a kezünk, ugyanis alaphelyzetben négyféle háttértároló eszközt használhatunk. Ezek a következők: kazettás magnetofon (TAPE), beépített disk (DISK1), külső disk (DISK2) és végül a RAMdisc. Ezeket a beépített operációs rendszerből sorban a T:, A:, B:, és az M: azonosítókkal választhatjuk ki. Ebből következik, hogy az adatcsere két háttértároló között igen egyszerű, pl. egy BASIC program átmentése kazettáról a beépített disk-re a következőképpen lehetséges:
LOAD"file-név":SAVE"A:file-név"(+ENTER)
Természetesen több file-ból álló program esetén a betöltőt is megfelelően módosítanunk kell.
A +3 64K beépített ROM-ot tartalmaz, ám ennek a bővítésnek van némi hátránya is. A +3 nem kompatibilis az INTERFACE I.-gyel, ennek következtében minden MICRODRIVE-kazettán lévő programot előbb normál SPECTRUM-on, +, vagy +2 gépen kazettára kell átmenteni, s ezután már lemezre konvertálható. A +2-höz képest beépített plusz 32K ROM-ból 16K tartalmazza a bővített szintaktikai INTERPRETER-t, 16K pedig a már említett operációs rendszeré. A +2-ben a 128K RAM 16 chip-ből épült fel, míg itt ezt néggyel oldották meg. A ROM-ot a normál 128K esetében két darab 16K-s EPROM, a +2-ben egy darab 32K-s ROM, míg a +3-ban két darab 32K-s EPROM testesíti meg. A +3-ban ezen kívül alapegységként megtalálhatók még: disk-interface chip, RS 232 chip, 3 csatornás hang-chip, TV-kép generátor, és végül a TV hanggenerátor. A VIDEO áramkör egy új, kisméretű, négyzetes alakú, speciális kapuáramkörökből kialakított integrált áramkör.
Most tekintsük át a gép beépített csatlakozóit:
A külső DISK/B: csatlakozón keresztül INTERFACE nélkül illeszthetünk 3,5"-os és 5,25"-os DRIVE-okat. A PRINTER-port CENTRONICS standard, tökéletesen illeszthető minden EPSON-kompatibilis nyomtatóra. A nyomtatás soros vonalon kiküldhető az RS 232 port-ra (FORMAT LPRINT "R" kiadása után), vagy a PRINTER port-on aktivizálható (ekkor FORMAT LPRINT "C" parancsot kell adnunk a nyomtatás előtt). Érdekes bővítés a COPY EXP ill. COPY INVERSE EXP új szintaktikák alkalmazása. Az első esetben nagyított színhelyes COPY-t, míg a másodikban annak inverzét kapjuk eredményül. A hálózati transzformátor és csatlakozója sem kompatibilis az előző SPECTRUM konstrukciókkal. A bővítő port-ra (EXPANSION I/O) sajnos nem lett kivezetve a +9 Volt (párhuzamos leterhelési problémák miatt), így az INTERFACE I. és minden olyan periféria, amely ezt a vonalat használja, működésképtelen. Az INTERFACE I. utasítások a DISK rendszereket vezérlik. Új parancs a CAT EXP, amely részletes file-adat listát jelenít meg a képernyőn. Az RS 232 kimenet nem változott, a KEYPAD port-ot viszont az un. AUX port váltotta fel. A VIDEO kimeneten megmaradt az RGB, de technikai okokból elmaradt a COMPOSITE PAL jel, ezért pl. MONOCHROME monitor nem csatlakoztatható. A TAPE/SOUND aljzaton keresztül szabadon tölthetünk SOFTWARE-t külső magnetofonról is (ez a +2-nél sajnos elmaradt). A joystick aljzatok most sem szabványosak, de már kapható a fordító-kábel.
A +3 BASIC 128K módban felülről kompatibilis a +2 BASIC-kel, egyébként az AMSTRAD cég több ismert OCEAN játék (pl. NOMAD, MAILSTROM stb.) lemezes verziójával hozta forgalomba a gépet.
Az Amstrad 1992-ig forgalmazta a Spectrumokat, mikor végleg kiszorították a gépet a piacról a sokkal fejlettebb 16 és 32 bites gépek.

Spectrum +3 áramköri lap

Periféria Történelem
Botkormány illesztők
AMX egér
Multiface - A perifériák királya?
Videoface Digitiser
Wafardrive - Egy elfelejtett peiféria
ZX Interfac "C" - Spectrumhoz Commodore floppy-t!
A Disciple vallatása
Music Machine
Az UM 1233-E36 típusú UHF modulátor
Építsünk hanggenerátort!
Külső tápegység ZX-81-hez
SAVE gerjedésgátló (Spectrum 16/48K)
VIDEO kimenet (Spectrum 16/48K, ZX-81)
Spectrum hang a TV hangszóróján
BEEP erősítő
JOYSTICK illesztése
Személyi számítógépek - 1984