Stalingrad 1988 - CCS stratégia

Forrás: Spectrum Világ 20. rész Spectrum (48k)

A CCS software-ház, a stratigiai játékok doyenje már évek óta egyeduralkodónak számit a kategória európai piacán. Alapvetően két szerző munkásságára támaszkodik akiknek programjai stílusuk szinte első látásra felismerhető, egyfajta védjegy . Robert T. Smith (talán nem kell különösebben bemutatnunk a stratégiai játékok kedvelőinek) leginkább a precízen kidolgozott, minőségi játékokra épít, amelyek a II. Világháború epizódjait dolgozzák fel - tökéletes módon. Természetesen a precíz munkához idő is kell, így évente csak egy-egy programmal Iepi meg a piacot, de azok biztos Nr. 1 játékok (1986: ARNHEM; 1987: DESERT RATS; 1987: VULCAN). Talán jellemző adat, hogy a stratégiai játékok 1989. augusztusi TOP10-listáján mindhárom játéka szerepel: a VULCAN már tavaly óta az 1. helyen, de még a 3 éve (!) megjelent ARNHEM is biztosan tartja 8. helyét. A megélhetés egyszerűbb módját választotta a CCS másik programozója, Ken Wright: 1987-ben írt magának egy játékszerkesztőt, amit eszében sincs forgalmazásra eladni. Inkább szépen cserélgeti benne a modulokat, aztán elárasztja a játékpiacot a vele írt programokkal. Se vége, se hossza már a Ken Wright-féle stratégiai játékoknak: NAPOLEON AT WAR (két program: EYLAU és WATERLOO), YANKEE (két program: GETTYSBURG és CHICKAMAGUA), BLITZKRIEG, OVERLORD, stb. Természetesen ez a programáradat nem azt a szupermagas nívót képviseli, mint Robert T. Smith játékai - aki játszott már valamelyikkel, az szinte már ismeri a többit is (bár ez nem feltétlenül hátrány!). Becsületére legyen mondva a derék Ken-nek, hogy szerkesztőjét folyton tökéletesíti, újabb elemek beépítésével egyre élvezetesebb játékokat produkál. Ennek a gyümölcse a nemrég megjelent STALINGRAD.
Ha valakinek tetszett a OVERLORD (bár egy kicsit túl könnyű volt győzni...), az bizonyára megkedveli a STALINGRAD-ot is (ebben nem lesz olyan könnyű). A két játék főbb vonalaiban megegyezik, de az utóbbiban jónéhány új elem is belépett. Az irányítás főmenüje a szokásos: a kurzornyilakkal mozgathatjuk a térképet a helyzet áttekintése végett; a '0' billentyű (MOVEMENT) megnyomása után a csapatok az imént kiadott (ha ilyen nem volt, akkor a legutolsó) parancs szerint végrehajtják a hadmozdulatokat, érintkezés esetén harcolnak; az 'A' (ARMY ORDERS) billentyűvel pedig - szokás szerint - információkat kérhetünk a csapatokról, illetve új parancsokat adhatunk ki nekik. Ez is az OVERLORD-ból már ismerős menün keresztül történik:

• a 'T' (TERRAIN) billentyűvel nézhetjük meg, hogy egyes hadseregek milyen terepen állnak. Először választanunk kell, hogy német vagy szovjet csapatokról van-e szó ('G' vagy 'R'), majd az '1-7 billentyűkkel határozzuk meg, hogy pontosan melyik hadseregre vagyunk kíváncsiak. A térkép a megadott hadsereg hadosztályaira scrollozódik, és a program mutatja a terepet alattuk.
• a 'D' (DETAILS) billentyűvel az egységek erejét vizsgálhatjuk meg, az előbbihez hasonló módon, ugyanazokkal a billentyűkkel. A térkép a megadott hadsereghez scrollozódik, és megjelenik egy információs kártya, amelyen százalékos arányban láthatjuk az egyes hadosztályok erejét illetve hatékonyságát. A morál lehet EXCLT (EXCELLENT: tökéletes), V.G. (VERY (GOOD: nagyon jó), GOOD (jó), FAIR (megfelelő), LOW (alacsony) és V.L (VERY LOW: nagyon alacsony). Az erő és a hatékonyság nem függ össze egymással!
• az O' (ORDER)' billentyű megnyomása után adhatunk a hadseregeknek új parancsokat, azaz új támadási irányt. A megfelelő számbillentyűvel ki kell jelölnünk, hogy a parancs melyik hadseregre fog vonatkozni (ennek a jele X formát vesz fel). Ken Wright korábbi programjaiban az egyes hadosztályokat külön-külön kellett mozgatnunk, ami ugye 30-40 egység esetén kissé körülményes (azaz unalmas) dolog. Az OVERLORD-ban ezt a problémát úgy próbálta áthidalni; hogy egy hadsereget (azaz hat hadosztályt) együtt mozgathattunk, a támadás centrumának és jobb illetve bal szárnyának megadásával. Ez ugyan gyorsabbá tette a parancs kiadását, viszont nem mindig volt világos, hogy melyik a bal és melyik a jobb szárny (nem is beszélve arról a keveredésről, amikor két hadsereget egy irányba mozgattunk). Most úgy tűnik, sikerült azt a megoldást megtalálnia, amelyik az OVERLORD mindkét problémáját kiküszöböli: a hadseregeket hadtestenként (azaz 2x3 hadosztályonként) mozgathatjuk. A hadtest 3 hadosztályának ábráján megjelenik, hogy melyik a centrum (X) és a bal illetve a jobb szárny (L illetve R). Az ú) támadási irány meghatározásánál a kurzor is ezeket a betűket tartalmazza - így már teljesen világos a dolog. A választott célpont "szentesítéséhez" a 'T' billentyűt kell megnyomnunk. Ezután azt kell meghatároznunk, hogy a hadtest az ellenséggel érintkezve támadó ('A'-ATTACK vagy védekező ('D'-DEFEND) taktikát folytasson-e.
• Miután kiadtuk a összes megfelelő parancsot, az 'E' (EXIT) billentyűt használva lépjünk vissza a főmenühöz és válasszuk a MOVEMENT opciót.

Először a németek mozognak, hadseregenként (az aktuális lépő villog): minden egység elindul abba az irányba, amit a legutolsó parancsban meghatároztunk nekik (ha ezt a pozíciót elérte, nem mozog tovább). A természeti akadályok (folyó, macaár) természetesen lassítják a mozgásukat és az is kötött, hogy a különféle csapattípusok egy lépésben hány pozíciót ugorhatnak előre. itt is érvényes az a tulajdonság, hogy nem Iehet két egység ugyanabban a pozícióban (ez néha azt eredményezi, hogy egyes egységek nem pontosan abba a pozícióba mozognak, amit megadtunk nekik). Ha mozgás közben egységeink ellenséges csapatokba botlanak, természetesen nem haladnak tovább a megadott cél felé (csak a ellenség leküzdése után - már amennyiben ez sikerül...). Miután a összes német egység lépett, következik a harc - természetesen csak ott, ahol szovjet csapatokkal érintkeznek (a saroknál való érintkezés is érvényes!). A villogó hadosztály áll harcban. Rögtön a villogás után megjelenik egy százalékos érték, ami a veszteséget jelzi (ha nem jelenik meg, az nem baj, akkor nincs veszteség), ez levonódik az egység erejéből. Ezután közvetlenül a ellenfél villog, és az ő vesztesége jelenik meg. Ha egy egységet nagy túlerő támadott meg, akkor azonnal visszavonul (UNIT ROUTS), ilyenkor általában rögtön meg is semmisül és törlődik a térképről. Természetesen a program a veszteség kiszámításánál figyelembe veszi a szembenállók erejét, hatékonyságát, csapattípusát (gyalogos, lövész, páncélos, tüzér), sőt azt is, hogy ha valamelyik hadosztályt többen is támadják (ilyenkor a ellenfélnek arányosan kisebb, neki pedig arányosan nagyobb a vesztesége). Miután minden harccselekmény lezajlott, a súlyosabb veszteségeket szenvedett csapatok mindkét részről visszavonulnak egy-két pozíciót. Azok az egységek, amelyek előtt a út szabaddá vált és hatótávolságuk még engedi, tovább folytatják útjukat a megadott cél feli.
Ezután következik egy - az OVERLORD-hoz képest - újdonságnak ható rész: a utánpótlás. Itt megint azt kell kiválasztanunk, hogy melyik hadseregnek akarunk utánpótlást szállítani ('Q - P' és ACCESS ARMY, azaz a 'A' billentyű), majd a csapattípust kell meghatároznunk ('Q - P' is 'T). Ezután a 'V' (SET VALUE) billentyűvel határozzuk meg, hogy a egység a szokásos utánpótlás hány %-át kapja. Miután ezzel elkészültünk (EXIT), a szovjet csapatok következnek lépéssel az előbb ismertetett módon (előbb mozgás, majd harc, aztán ha lehetséges, akkor mozgás tovább). Ha ez is lezajlott, a program értékeli a helyzetet, és letörli azokat a csapatokat a térképről, amelyek az előbbi lépésben végzetes veszteségeket szenvedtek (UNIT DISBANDS), azaz erejük 20% alá esett vagy hatékonyságuk VERY LOW után tovább csökkent. Ezzel le is zajlott egy kör, most lehetőségünk van a 'S' billentyű megnyomásával a játékállást kimenteni.
A játék kezdetén kb. azt a helyzetet látjuk, ami 1942. nyarán alakult ki a keleti fronton. A szovjet csapatok a fontos ipari központnak számító Donyec-medencében, kb. Vorosilovgrád térségében erősen védekeznek, sőt ellentámadásokat indítanak a délkelet felé nyomuló német hadseregek ellen. A bal szárnyuk a tengerre támaszkodok (erre nem nagyon lehet támadni...), a jobb szárnyuk Voronyezstől délre viszont elég gyenge. Sztálingrád még messze keleten van...
Mi a játék célja? Természeten győzni. A program folyamatosan számolgatja, hogy a két szembenálló fél milyen veszteségeket szenvedett, és amikor úgy döntött, hogy valaki győzött, akkor megjeleníti az eredményhirdetést. Ebben szám szerint felsorolja a halottakat (DEAD) és a sebesülteket (WOUNDED) mindkét oldalon, illetve jelzi, hogy melyik fél győzött (RUSSIAN / GERMANY VICTORY) és milyen arányban MARGINAL harcászati győzelem; TACTICAL: taktikai győzelem; OVERHELMED: nyomasztó fölény; DECISIVE: döntő győzelem). A végső cél tehát nem Sztálingrád elfoglalása, hanem minél több ellenséges egység megsemmisítése. A játékot egy eredményhirdetés után is lehet folytatni egy esetleges nagyobb győzelem eléréséért.

A STALINGRAD kétség kívül Ken Wright eddigi legjobban sikerük programja, kiváló 3-4 órás elfoglaltságokat jelent a stratégiák szerelmeseinek. Természetesen nem említhető egy napon Robert T. Smith egyik programjával sem, hiszen pusztán statisztikai alapon zajlik az egész játék (területnyereségek, városok elfoglalása stb. abszolút nem számít!), tehát távolról sem lehet annyira életszerű és izgalmas, mint például az ARNHEM vagy a VULCAN. Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy Ken Wright-nak nem lesznek a jövőben megélhetési gondjai: a homo sapiens nevű faj (vajon miért így hívják?) az utóbbi 3-4000 évet háborúskodással töltötte, tehát a történelmi témákban meglehetősen eklektikusan válogató programozónak kifogyhatatlan nyersanyag áll rendelkezésére. Persze nem ártana, ha legközelebbi programjába beépítené a két játékos üzemmódot és a szembenálló felek közötti választási tehetőséget, tökéletesítené a grafikát, sőt valami hangeffektusokat is kreálhatna a játékokhoz.
Végezetül közöljük az elrettentő hírt, hogy a futószalaggyártás nem szünetel: augusztusban a CCS ismét megjelent egy Ken Wright programmal a piacon, amelynek címe: WELLINGTON AT WATERLOO (NAPOLEON AT WAR a másik oldalról...). Ahogy így elnéztük, nem nagyon fogadta meg tanácsainkat. De kár...