|
A XXIII. század végén a Naprendszerünket egy idegen civilizáció támadta meg. 2320-ra az emberiség erőforrásai kimerülőben vannak, egyre nagyobb szükség van jól képzett pilótákra. Főhősünk egy fiatal önkéntes, reménybeli csillagharcos, aki éppencsak megkezdi a kiképzést. A pilótáknak a vadászrepülő kezelése mellett egy szárazföldi támadó harcjármű (GAV) irányítását is el kell sajátítaniuk, minden második küldetésben ilyet kell vezetnünk. A játék 30 nehézségi szintből áll: az első 10 szintet gyakornokként kell teljesítetnünk, a 11-20. szinten vadászpilóta státuszban ténykedünk. A 21-30. küldetés igazi elit-képző parancsnokok részére. A program azonban csak 10 pályát tartalmaz, ezek ismétlődnek a három szakaszban, csak egyre több és harciasabb ellenséggel. Ha sikerül elérni a 11-es vagy 21-es szintet, a következő játékok - egy sajnálatos GAME OVER után - innen fognak indulni.
A feladatunk minden küldetésben ugyanaz: Össze kell gyűjtenünk maximum 4 plazmacellát, ezeket a járművünk után csatlakoztatva el kell jutnunk a pálya végét jelző határvonalig. Minden pályán négy, négyzetes alapon álló gömb alakú generátort találhatunk. A plazmacellát ezek szétlövése után vehetjük fel a romok helyén. A gyakorlópályán szimulált ellenségek akadályoznak a cél elérésében. Ezek között vannak repülő alkalmatosságok és szárazföldi akadályok is. Többségük egy vagy több lövéssel megsemmisíthető, de olyan is van, amit csak kikerülni lehet. Minden, a járművünket ért sérülés (ütközés, találat) hatására elvész egy életünk, és elölről kell kezdenünk a szintet. A megszerzett plazmacellák azonban pajzsként is funkcionálnak, ha már van legalább egy ilyenünk, az megóv minket, igaz a plazmacella is elvész! A következő szinten annyi életünk lesz, ahány plazmacellát eljuttatunk a célig. Ebből következik viszont, hogy a határon csak akkor tudunk átjutni, ha legalább egy plazmacellát sikerült odáig eljuttatnunk.
Minden szint után járművet cserélünk. A repülő és a harckocsi alapvető különbségei miatt (ti. a harckocsi nem tud repülni...) más-más taktikát kell alkalmazni. A repülő talajkövető rendszerrel van felszerelve, amivel a felszín felett kis magasságban - a radarszint alatt - biztonságosan repülhetünk (nem tudunk lezuhanni). A legmagasabb falak fölé viszont nem emelkedhetünk! A harckocsi értelemszerűen csak a felszínen tud mozogni. Mindkét jármű lézerfegyverrel van felszerelve, amely végtelen energiával bír. (A tűz gombot nyomva tarthatjuk, bár a bal felső sarokban látható módon csökken a fegyver energiája, ez csak a tűzerő minimális csökkenését okozza.) A lézerrel egyenes vonalban előrefelé tudunk lőni. Célkereszt nincs, a magasság meghatározásában a tárgyak árnyéka segít. Megjegyzendő, hogy a generátor és a hátrahagyott plazmacella nem feltétlenül a földön áll, itt is figyelni kell az árnyékra! A tank ezen felül ívelt pályán repülő bombákat is tud szórni (fel + tűz), ami remekül használható egy domb mögött várakozó ellenséges csapat megritkítására. A harckocsival korlátozottan rudunk előre-hátra mozogni a pályán.
Costa Panayi (az Android One, Android Two, Tornado Low Level, Cyclone, Deflektor szerzője) utolsó Spectrura-készített játékáról igazán nem mondhatjuk, hogy dúskálna az egyedi ötletekben. Leginkább az 1985-ös Zaxxon-ra hasonlít (főleg a C64 verzió), bár technikailag jobb annál. A 30 küldetés nem sok változatosságot mutat, és nincs is vége a játéknak, ismétlődnek a 21-30. szintek... Ha sok ellenség mozog a képen, a játék belassul, és zavaró az is, hogy a Spectrum verzióban a jobb alsó sarokban látható műszerfal sarka belelóg a játéktérbe.
Irányítás:
A menüben SINCLAIR, KEMPSTON, PROTEK botkormány illesztőt választhatunk, vagy billentyűzetet.
Billentyűzetkiosztás: Q - fel, A - le, K - balra, L - jobbra, Z, X, C, V, B, N, M, SPACE - tűz,
G+U - játék megszakítása,
P - játék szüneteltetése (folytatás: ENTER).
Örökélet: POKE 53247,183 |
