North & South 1989 - Infogrames akció, stratégia |
Enterprise Amstrad CPC |
Franciaországban nagy hagyományai vannak a képregényeknek, elég, ha csak az Asterix töretlen népszerűségére gondolunk. A Párizsban alapított Infogrames vezetője Bruno Bonnell is nagy képregényrajongó volt, ebből következően elég gyakran vett konverziós jogokat játékaikhoz. Kezdetben persze nem volt sok pénze ilyesmire, ezért az inkább csak Franciaországban ismert képregényekből készített átiratokat. A cég egyik első játéka például az 1985-ös Passengers of the Wind volt, aminek alapja a Les Passagers Du Vent című képregény. Aztán Bonnell megpróbálkozott a Les Tuniques Blues játékra vitelével is - ebből lett a North & South (ez a képregény is ismeretlen volt angol nyelvterületen). A képregény címe (Les Tuniques Blues - Kékkabátosok) arra a ruházatra utal, amit az északiak viseltek az amerikai polgárháborúban. A játék angol címe talán még kifejezőbb, így teljesen egyértelmű, hogy a játék az Amerikai polgárháború eseményeit eleveníti fel, - a témától szokatlan - humoros hangvételben.
A játékot sokan - mondhatni tévesen - stratégiai játéknak definiálják, holott sokkal több benne az akció és ügyességi elem, a stratégiai szál szinte minimális. (Való igaz, az Amerikai polgárháborúból már korábban is készültek (valódi) stratégiai játékok.) Az alapkoncepció hasonló, mint a Defender of the Crown esetében: a játékmenet több minijátékból (jelenetből) áll, ahol a harcnak aktív részesei vagyunk. A Defender of the Crown-ban azonban az akció és stratégiai elemek aránya a stratégia felé billentették a játékmenetet, a North & South esetében pont fordítva, olyannyira, hogy először az erődostromos minijáték készült el, aköré készült a játék.
Amikor a North & South 1989-ben megjelent, elsőként Franciaországban, elég közepes kritikákat kapott. Csak amikor Németországban és Angliában is kiadták, akkor kapták fel igazán a játékosok, és akkor születtek meg az első 85-95 százalékos (túlértékelt) kritikák.
Betöltés után az első dolgunk a program nyelvezetének a kiválasztása (O, P, SPACE vagy beépített botkormánnyal választhatunk). Ezután az irányítást állíthatjuk be: EXT1 botkormányt, vagy billentyűzetet választhatunk. A billentyűzetet tetszés szerint definiálhatjuk, így használhatjuk a beépített botkormányt is. A botkormány mellett két billentyűt is definiálnunk kell: a kiválasztás (SELECT) és kilépés (ABORT) funkcióhoz. Az irányítást akár csak az első, akár mindkét játékosnak beállíthatjuk, attól függően, hogy hányan szeretnénk játszani. A játékban résztvevők számát azonban ténylegesen nem itt, hanem a következő - fűmenüként funkcionáló - képernyőn állíthatjuk be.
A játék menüje teljesen ikonvezérelt, a pointert bármelyik játékosnak beállított iránybillentyűkkel mozgathatjuk a kívánt ikonra:
|
Középen hat további ikon látható, amivel a játék néhány további opcióját állíthatjuk be:
A játék indítása után elénk tárul az Egyesült Államok keleti fele, leendő hőstetteink színtere. A játék stratégiai része ezen a képernyőn zajlik, Defender of the Crown stílusban: Az ellenséges, vagy még független államokat a térképen mozgatható hadseregeink valamelyikével elfoglaljuk (ezeken megjelenik a felségjelzés), az elfoglalt államok bevételei a mi kincstárunkat gazdagítják minden hónapban, amiből újabb hadsereget vásárolhatunk. Értelemszerűen minél több állam van a fennhatóságunk alatt, annál több a bevételünk. A térképen öt piros pontot is láthatunk, ezek erődök. Az erődök a vasútvonal biztosítására szolgálnak, a pénzünk ugyanis csak akkor jut el a kincstárba - a kornak megfelelően vasúton - ha legalább két erődöt elfoglaltunk! Amikor kijelölünk egy hadsereget (vagy ellenséges hadseregre "kattintunk"), a bal alsó sarokban megjelenő információs panelen láthatjuk az állam nevét, hol állomásozik éppen a seregünk, valamint a sereg létszámát. Egy hadsereg (kezdetben) hat gyalogost, három lovast, és egy tüzért számlál. Lehetőségünk van hadseregek összevonására is (az egyik sereggel rá kell lépni a másikra). Ez a harcokban már veszteségeket szenvedett seregek esetében lehet célszerű, de akár három tejesen feltöltött sereg is összevonható (vagyis egy sereg maximum 18 gyalogost, 9 lovast és három tüzért számlálhat). Sereget sajnos nem tudunk megbontani. Az összevont seregeket is egyetlen katona jelképezi, de a lábánál heverő ágyúgolyókupacból (is) következtethetünk a méretére. Ha egy sereggel olyan államra lépünk, ahol ellenséges sereg is van, csata alakul ki. A program háromféle terepet tartogat a csata "lebonyolítására": folyópart, kanyon, mező. A folyó és a szakadék középen kettéválasztja a csatamezőt. A folyón felül a gázlón és természetesen a hídon is át lehet kelni. A szakadékos terepen alul a szakadék szélén és a hídon lehet átjutni. A hidat szét lehet ágyúval lőni. A mezőn semmiféle terepakadály nem állja utunkat. Az északiak serege a bal oldalon, a délieké a jobb oldalon sorakozik fel.
Természetesen sem a lovasokat, sem a gyalogosokat nem szabad szakadékba / folyóba irányítani, mert sem szárnyuk, sem úszógumijuk nincs, vagyis a vízbe pottyanó és a szakadékba zuhanó egység elvész! |
|
Ha olyan államot támadunk, ahol ellenséges fennhatóság alatt álló erőd van, meg kell azt ostromolni. Ez abból áll, hogy egy katonát irányítva megadott időn belül el kell érnünk az erőd udvarán álló zászlót. A zászlót folyamatosan jobbra haladva érhetjük el. Szaladhatunk a földön vagy egy utunkba eső létrán felmászhatunk az erőd falára is. Az erőd falán nem tudunk végighaladni, a kapuknál leesünk a földre, a kisebb lyukakat át tudjuk ugorni. Felül egyébként kevesebb a gátló tényező. Ha olyan államban van seregünk, ahol az ellenség pénzszállító vonatja halad át, vonatrablás következik. Ez nagyjából ugyanúgy zajlik, mint az erődostrom: a vonat tetején szaladva kell elérnünk a mozdonyt. Itt csak a védő katonák nehezítik a dolgunkat és természetesen figyelnünk kell arra, nehogy két kocsi közé essünk. Ha mégis lesünk a vonat tetejéről, a vasúti kocsi hátulján újra felkapaszkodhatunk. Nem esett még szó a játék céljáról, bár ez elég egyértelműnek tűnik: győzünk, ha az ellenség összes seregét megsemmisítettük. Értelemszerűen, ha a mi utolsó seregünk is elvész, vesztettünk. A program először Amigán és Atari ST-re készült el, tehát eleve 16 bites platformra tervezték. A később megjelenő 8-bites átiratok (C64, Spectrum, Amstrad CPC) a lehetőségekhez képest egész jól sikerültek, ezek közül talán a CPC verzió a legszebb. Kár, hogy a 16 színű, alacsonyabb felbontású képernyőn ugyanolyan kicsi a játéktér, mint Spectrum-on, de legalább szép színes. (Mondjuk az erődben a rózsaszín fal nem annyira szívmelengető látvány...). A 8-bites változatok legnagyobb hátránya azonban a kevesebb memóriából adódó folyamatos töltögetés. Még C64-sem lelkesítő - a nem épp sebességéről híres - 1541-es meghajtó duruzsolása, de Spectrum-on három kazetta A/B oldalaival kell folyamatosan "zsonglörködni". CPC-n már jobb a helyzet (a meghajtó sebessége miatt), Ep-n a probléma gyakorlatilag tárgytalan (egyrészet a lemezmeghajtó sebessége miatt, a másik okot kicsit alább olvashatjuk). Az Enterprise változatot Geco készítette a CPC verzió alapján, több jelentősebb módosítást eszközölve a programon:
|
|