Johnny Reb II 1986 - MC Lothlorien Ltd. stratégia

Forrás: Commodore Világ 20/21. rész Spectrum (48k)

1861. áprilisának egy szép tavaszi vasárnapján az USA egyik déli államában levő Fort Sumter erőd helyőrsége arra ébredt, hogy kitört az amerikai polgárháború. Illetve akkor ezt még nem tudták, mindössze annyit sikerült megállapítaniuk, hogy ez egy nagyon kellemetlen hely, mert itt lőnek az emberre. Ennek örömére néhány órás tűzpárbaj után szabad elvonulás fejében meg is adták magukat és a vidám déli csőcselék örömmel ünnepelhette a jenkiken aratott első győzelmét. Ez az apróbb lövöldözés volt a nyitánya annak az eseménysorozatnak, amely "Amerikai polgárháború 1861-65" címszóval vonult be a történelemkönyvekbe és - a II. Világháborút leszámítva - nagyobb véráldozatot követelt az USA lakosságától, mint történelmének összes háborúja együttvéve (kb. 970 000 fő). A történészek később különféle ideológiákat fabrikáltak a konföderációba tömörülő 13 déli állam és az északi államok céljait magyarázandó: "a déliek az iparosodottabb Észak gazdasági hegemóniája ellen, az északiak pedig a rabszolgák felszabadításáért harcoltak" (holott a fekete populáció akkoriban tudományos igazságként kezelt fajelméleti okokból nemkívánatos volt Északon...). A háború rendkívül nagy eredményeket hozott: Észak gazdasága nem nyomta el annyira Délt, mint a háború előtt (sokkal jobban elnyomta) és a rabszolgákat is felszabadították (minekfolytán még rosszabbul éltek, mint azelőtt, ld. fekete-kódexek). Továbbá egy csomó stratégiai játék született, amelyek az összecsapásokban igencsak bővelkedő háború nagyobb ütközeteit dolgozták fel. Ezek egyike a JOHNNY REB II. is.
Arról ugyan nem szól a fáma, hogy ebben melyik csatát játszhatjuk le, de ahogy a terep- és erőviszonyokat szemléljük ez a Bull Run pataknál Július 21-én lezajlott első összecsapás lehet. Ez volt a polgárháború első nagyobb csatája, nem sokkal Fort Sumter bevétele után. Az erőviszonyokra az a magyarázat, hogy kezdetben az északi államok nem igazán vették komolyan a konföderáció lázadását és elnéző mosollyal szemlélték az eseményeket. A déliek szintén mosolyogtak és puszta tréfából elküldtek egy nagyobb sereget Washington irányába, hogy tudatosítsák a konkurenciával: ők teljesen komolyan gondolják ezt a lázadósdit. Erre már az északiak is idegesek lettek és sebtében összetákolt, felkészületlen seregükkel a Washingtontól kb. 40 kilométerre levő Bull Run patak hídjánál akarták megállítani a déli sereget. A főváros újgazdagjai szépen ki is kocsikáztak a környező dombokra, mert nagyszerű hétvégi mulatságnak ígérkezett, hogy unalmas partik helyett egy igazi csatát szemléljenek, mikor is Észak dicső fiai minden bizonnyal alaposan megleckéztetik a pimasz délieket. A látványosság valóban nagyszerű volt: az északi hadsereg katonái addig gyakrabban fogtak sétapálcát, mint puskát, és lovat vagy ágyút is esetleg festményeken láttak azelőtt, ebből kifolyólag az amúgy is túlerőben levő déliek péppé verték az északiakat, a piknikező "nézőközönség" pedig akkora pánikba esett, hogy majdnem mindenüket elhagyva menekültek. A déli oldalon Thomas J. Jackson ekkor nyerte el a "kőfal" becenevet, mert a csapatai előtt az északiak megtorpantak, mintha kőfalba ütköztek volna, Lincoln pedig belátta, hogy hosszú és véres háborúra kell számítani. De végül is ez már nem tartozik szorosan ide...
Kissé elkalandoztunk a történelem zavaros vizeire, de most már igyekszünk a játékleírásra koncentrálni!

Mivel a szerkesztő használatához nem árt megismerkedni néhány dologgal, kezdjük rögtön a játékkal (az eredeti beállítások szerint). Indítás után egy újabb menüt kapunk, ahol az első két ponttal kiválaszthatjuk, hogy egy vagy két játékos játszik-e (ONE PLAYER GAME / TWO PALYER GAME), a következő két ponttal visszaállíthatjuk a szembenálló felek eredeti paramétereit (RESET UNION FORCE / RESET CONFEDERATE FORCE: csak akkor van értelme használni, ha a szerkesztővel átírtuk őket), az ötödikkel pedig visszaléphetünk az előző menübe (EXIT TO MENU).

Következik a nehézségi fokozat beállítása, amelyek teljesen szélsőségesek: az '1' billentyűvel "legnehezebb" (HARDEST), a '3'-mal pedig a "legkönnyebb" (EASIEST) fokozatban fogunk játszani. A szerzők talán álmosak lehettek programozás közben, mert a listából kifelejtették a '2'-vel indítható középső fokozatot, amit a többiből kiindulva esetleg "legnormálisabb"-nak nevezhettek volna. A nehézségi fokozat a stratégiák Achilles-sarka: néhánynál úgy oldják meg, hogy a fokozattal a számítógép által irányított játékos lépéseinek intelligenciáját lehet álltani - ez nem valami jó eljárás, mert ha csak nehézben lép normálisakat a gép, akkor a többi fokozat azoknak való, akiket boldoggá tesz az a tudat, ha mondjuk egy négyhónapos csecsemőt legyőzhetnek sakkban; a másik általános módszer pedig az, hogy "nehéz"-ben ugyanazt az egységet mondjuk háromszor akkora erővel lehet leküzdeni, mint normál esetben - ezt az eljárást viszont idegesítőnek tartjuk, mert a játék szempontjából teljesen illogikus, másrészt - a sakknál maradva - kb. olyan, mintha mondjuk a fehér bábukat mindig csak harmadszorra lehetne leütni. A JOHNNY REB II-ben a nehézségi fokozat álirtása viszont egy teljesen eredeti, nagyszerű ötlet alapján történik, amit még egyetlen más stratégiában sem láttunk (sajnos...):

• ha könnyűben kezdjük a játékot, akkor a játék a hagyományos módszer alapján zajlik: először lépünk mi, majd miután az összes egységnek kiadtuk a parancsokat, a 'C' billentyűvel befejezzük a kört: a csapataink végrehajtják a parancsokat és a számítógép csapatai következnek;
• ha a középső fokozatban indítottuk a játékot, akkor nincs elkülönítve a parancsfázis és a végrehajtási fázis: a csapatok (természetesen az ellenfél is) folyamatosan hajtják végre az (utoljára) megadott utasításokat, ha valamelyiknél más parancsra van szükség, akkor a szokásos módszerrel megadhatjuk és az azonnal eszerint is fog ténykedni. Ez az 'online-ütközet' (manapság RTS-nek, vagy valós idejű stratégiának hívnánk) egyrészt nagyon pergővé teszi a játékot, másrészt meg jóval kevesebb gondolkodási időnk van a parancsok kiadására;
• a nehéz fokozatban ugyancsak online-csata lesz, de itt egy további áldás is lesz: csak azokat az ellenséges csapatokat látjuk, amelyekkel csapataink éppen harcolnak, illetve elárulják magukat azzal, hogy tüzelnek ránk.

A terep
A játékképernyő jelölései semmi újdonságot nem hoznak annak aki valaha is játszott már stratégiai játékkal. A tereptárgyak (mező, út, erdő, hegység, patak) egyértelműek. A csatatér közepén húzódó patakon (vagy inkább folyón) átvezető hidat védik az északi csapatok, de az északi és déli részen levő gázlókon (kb. három pozíciónyi szélességben a képernyő szélétől) is át lehet kelni rajta bármilyen egységgel. A déli stratégia szerint a centrum a hídon próbál áttörni, a jobb- és a balszárny pedig az északi és déli részen levő gázlókon. A többi tereptárgy az egységek mozgásának gyorsaságára van hatással, az alábbi szabályok szerint:

• mezőn (zöld színű) vagy az úton (fekete) haladnak a legjobban az egységek, a legtöbbet az utánpótlás, a legkevesebbet természetesen a tüzérség léphet egy körben;
• az erdő (piros színű, a csatatér északnyugati részén ás az északiak oldalán, az úttól délre) a harmadára csökkenti a csapatok sebességét és ide nem lehet lovassággal vagy tüzérséggel behatolni (az ilyen típusú csapat megáll előtte). A csapatok természetesen nem tüzelnek az erdő másik oldalán levő ellenségre, kivéve akkor, ha mondjuk egy gyalogsági alakulat az erdőben van, az ellenség pedig nyírt terepen.
• a dombok (szürke színű, északkeleten és délnyugaton) a felére csökkentik az egységek sebességét, de bármilyen alakulat keresztülhaladhat rajta.
• a házak (sárga alapszínű négyszögek a híd környékén) egyrészt akadályként, másrészt fedezékként is szolgálnak. Házon csak gyalogos alakulattal tudunk keresztülhaladni, de bármilyen alakulattal egy ház mögé helyezkedve, védve leszünk a ház túloldalán levő ellenség tüze elől (viszont mi sem tudunk tüzelni rájuk). A házak legjobb felhasználása az, ha gyalogságot helyezünk el benne védelemben - így elég nehéz lesz onnan őket kiverni.

A játékképernyőben levő részt a kiválasztott billentyűkkel, vagy a KEMPSTON botkormány mozgatásával scrollozhatjuk a kívánt helyre, de az 'R' billentyűvel behívhatjuk a csatatér térképét (pontosabban csak kb. a 90%-ának térképét), hogy teljesen áttekinthessük a helyzetet. A térképen az Unió csapatai kék színnel, a Konföderáció csapatai fehér színnel látszódnak. Természetesen az ellenséges csapatok csak a kiválasztott nehézségi szintnek megfelelően látszódnak. (A térkép üzemmódból a tűzgomb, vagy az 'R'-en kívül tetszőleges egyéb billentyű megnyomásával léphetünk ki.) Ha a játékképernyőn mozgatható fekete kurzorral kiválasztjuk egy saját csapatunkat, megkapjuk az infóját és új parancsot adunk neki, de ellenséges csapatról is kérhetünk infót (a tűz gombot nyomva kell tartani) a morál és a muníció kivételével.

Parancsok

Ha saját egységet választottunk, akkor a jobb oldali ablakban megjelenik a lehetséges parancsok listája, továbbá az, hogy jelenleg éppen milyen parancs van folyamatban. Két esetben nem adhatunk parancsot az egységnek:

• ha az ellenség szétverte és menekül (BROKEN, CANNOT RALLY). Ilyenkor egy darabig keleti (illetve déliek esetén nyugati) irányban lépked az egység, majd nemsokára megáll és ismét lehet parancsot adni neki;
• ha közelharcban áll valamelyik ellenséges csapattal (IN MELEE). Ez olyankor lehetséges, ha előrenyomulás közben az egyik csapat ellenségesbe ütközik. Az új parancs kiadásával várni kell a következő körig.

• CHARGE: Feltöltés, csak lovasságnál ás gyalogságnál van. Feltöltésnél a szétvert alakulatok újraszervezhetők, célpontnak egy olyan helyen álló Supply Wagont kell megadnunk, ami nincs ellenséges alakulat közelében ás itt egy kicsit növekszik az alakulat STRENGTH-értéke. Ezt az opciót abszolút nem használtuk, mert a játék elején a gyenge csapatokat is harcoltatnunk kell a déliek túlereje miatt, később meg felesleges ilyen marhaságokkal húzni az időt.
• DIG IN: Csak a gyalogságnál van. A parancs kiadásakor az alakulat az adott pozícióban beássa magát ás rögtön a FIRE lesz az aktuális parancsa. Beásva egy gyengébb gyalogság is sikerrel verheti vissza egy erősebb ellenséges alakulat támadását, azaz időt nyer addig, amíg erősítés érkezik. Mivel az északi stratégia alapvetően defenzív, nekik kell beásva tartani a gyalogságukat.

Info
Ha van aktuális alakulat, akkor az alsó sorban megjelenik az infója is.

• Az info első ablakában látjuk az alakulat típusát. Ez lehet gyalogság (Infantry), lovasság (Cavalry), tüzérség (Artillery) vagy utánpótlás (Supply Wagon). Az ablak színe az alakulat harci értékére utal, ami lehet zöld (GREEN, újoncok), sárga (SEASONED, tapasztalt), lila (REGULAR, hivatásos állomány) vagy vörös (VETERAN, harcedzett). Egy veterán alakulatot például nehezebb megfutamítani, mint mondjuk az újoncokat, valamint két azonos erejű csapat összecsapásakor a tapasztaltabb kerül ki győztesen.
• A második ablakban látjuk az alakulat fegyverzetét. Ez gyalogságnál lehet utántöltős puska (Rifle) vagy muskéta (Musket), lovasságnál karabély ás szablya (Calibre / Sabre), tüzérségnél pedig 6 ás 12 fontos, illetve 3 collos ágyú (6 lb Smoothbore, 12 lb Napoleon és 3' Rodman). Az utánpótlásnál (Supply Wagon) is jelez a program fegyvert (muskétát), de az utánpótlás nem harcol és nem is védekezik.
• A STRENGTH színe mutatja három fokozatban az egység erejét (zöld / sárga / vöros). Ez értelemszerűen a hatékonyságát is jelöli. Gyalogosoknál és lovasoknál ennek közelharcban ás tüzelésnél is szerepe van: egy zölddel jelölt gyalogság könnyűszerrel megsemmisít veszteség nélkül egy piros lovasságot. Azonos erejű alakulatok összecsapásánál általában mindkét fél egy fokozattal gyengül és a közelharcból az kerül ki győztesen, akit a többi alakulat jobban támogatott tüzeléssel (vagy védelemben volt). A tüzérségek ereje csak a tüzelésre van hatással, közelharcban egy zöld tüzérséget is megsemmisíthet egy sárga (vagy akár piros) gyalogság vagy lovasság, ha jó vagy közepes a morálja.
• A MORALE az erőhöz hasonló színekkel mutatja az alakulat morálját. A morál szintén a hatékonyságot mutatja: azonos tapasztalatú és erejű ellenfelek között a jobb morállal rendelkező lesz a győztes.
• Az AMMUNITION a lőszer mennyiségét jelzi piros / sárga / zöld fokozatokkal. Már volt szó róla, hogy a lőszer általában egyetlen egységnél sem fogy el a játék során, de annyi még megjegyzendő, hogy a jobban ellátott csapatok többet tüzelnek egy körben. A morál és a lőszer kivételével az ellenséges csapatokról is kérhetünk információkat.

Taktika
A játék pontozásos alapelven zajlik. Mindkét fél 2-3 pontot kap, ha sikerüli visszavernie vagy meggyengítenie az ellenfél valamelyik alakulatát és 7-11 pont jár egy ellenséges alakulat megsemmisítéséért. Ezenfelül a déliek 100 pont előnnyel kezdenek és további 25 pontot kapnak minden egyes alakulatért, amely eléri az északiak "térfelének" jobb oldalát. A játék az északiak győzelmével ér véget, ha a déli csapatoknak legalább a 90%-át megsemmisítik, és a déliek győzelmével, ha a déli csapatoknak legalább az egyharmadával elérték a csatadér túloldalát vagy megsemmisítették az északiak addig beérkezett csapatainak legalább a 90%-át. Mivel a déliekkel játszva a számítógép ellen még egy átlagos játékos is simán nyerhet a 16-18. körre (akár anélkül, hogy egyetlen csapatot is bevinne), a játék igazán csak akkor lesz izgalmas, ha az északiakat irányítjuk a számítógép ellenében.
A játék kezdetén a déliek jó háromszoros túlerőben vannak: a gyalogság tekintetében 14:6, lovasságnál 7:2, tüzérségnél 5:1, utánpótlásnál pedig 3:1 arányban alakul az erőviszony a javukra. Így tehát az északiaknak időt kell nyerniük addig, amíg a csatatér keleti részén levő úton bemasírozik az erősítésük (a déliek nem kapnak erősítést):

• 1 gyalogos alakulat a 7., 10., 15., 19., 20. és 22. kör elején;
• 1 tüzérség a 17., 24. és 30. kör elején;
• 1 lovasság a 26., 28., és 32. kör elején
• és 1 Supply Wagon a 9. körben.

A déliek szárnyai az északi és déli részen levő gázlókon szándékoznak átkelni, a centrumuk pedig a híd felé tör. A változatosság kedvéért a program variálni szokta a déli csapatok elosztását a centrum és a szárnyak között, de általában az alábbi két alapelv érvényesül:

• a centrumban a sereg 50, az északi részen a sereg 40 a déli részen pedig a sereg 10 százaléka tör előre, vagy
• a centrumban a sereg 40, a szárnyakon pedig 30-30 százaléka támad.

A déliek oszlopban menetelnek a céljuk felé, az északiak pedig az igen elterjedten alkalmazott "bámészkodó turistacsoport" hadrendben várják őket. Először is a felállást kell módosítani.
Északi gázló: ide vonjuk fel a folyóparton és dombokon beásott két gyalogságot, kb. két pozíciónyira a folyótól, és ássuk be őket egymás mellett. Így az élen haladó két északit a tüzelésükkel már az átkelés előtt meggyengítik, majd összecsapásnál legalább kettőt megsemmisítenek és a mögöttük jövőket is feltartják egy darabig. Egy idő után mindkettőt szétverik és kelet felé menekülnek, de ezzel már nyertünk annyi időt, hogy a 7. és 10. körben érkezd gyalogsági utánpótlást elindíthassuk errefelé, amelyek majd megakadályozzák, hogy egyetlen déli is elérje a keleti oldalt;
Déli gázló: itt ugyancsak két beásott gyalogsági egységgel fogjuk feltartani az ellenfelet. A gázló előtt már van egy gyalogos beásva (ezt küldjük két pozícióval délre és ott ismét ássuk be), de még küldjük le a keleti részen levő erdőben beásott gyalogost is. Ha a déli seregből csak 4-5 egység tör előre, akkor elegendő ez a két gyalogság, ha viszont 10-12 akkor küldjük még a két gyalogos mellé azt a lovasságot is, ami a játék elején a hídtól keletre áll. Hárman talán nem lesznek elegen, hogy feltartsák a délieket, de 7-8 darabot így is kinyírhatnak. A déli részre felesleges utánpótlást küldeni a beérkező erősítésből, mert legalább 6-7 lépésre van az érkezési helytől és úgysem érnek idejében oda;
Centrum: itt a híd körül fogunk sündisznóállást kiépíteni. Először is vonjuk vissza a déliek előtt álló lovasságot a hídtól délnyugatra levő ház elé, a hídtól keletre álló lovassággal lépjünk a híd keleti részéhez, a dombokon álló tüzérséget pedig hozzuk le a ház fölé. Mivel a déliek oszlopban nyomulnak előre, az első részeket már addigra nagyon meggyengíthetjük, mire egyáltalán elérik a hidat. Mivel a hídon egyszerre csak egy egységük tud áthaladni, a híd előtt össze fognak torlódni és mindig csak 1-2 egységgel lőhetnek, míg mi legalább 3-4 alakulattal (köztük egy tüzérséggel) lőhetünk rájuk. A túlparton maradt egy gyalogos- és lovascsapatot valószínűleg elvesztjük (bár talán érdemesebb őket is a folyó túlpartjára visszavonni) de ezzel a védekezéssel annyi időt nyerünk, hogy a 15. kőrtől érkező erősítés (az első két gyalogost elküldtük északra) még bőven ideérjen.
Még néhány tanács:

• Ha a déliek a tüzérséget hozzák legelöl, akkor célszerű bármilyen erejű egységgel megrohamozni, mielőtt még nekiállna lődözni és kifüstölne bennünket - úgy semmi esélyünk nem lesz, közelharcban viszont könnyen megsemmisíthetjük.
• Ha egy egységünket szétverték volna, akkor 1-2 körön keresztül magától visszavonul. Miután a csapatot ismét irányíthatjuk, ássuk be ott ahol van, ha gyalogság, vagy adjunk neki FIRING parancsot, ha lovasság - így az őt kergető ellenfelet esetleg még szétlőheti, mielőtt elérné.
• Az utánpótlást szállító kocsik könnyű prédái bármilyen erősségű csapatnak.

A szerkesztő rész
Az előbb ismertetett recept alapján valószínűleg senkinek sem okoz majd nagyobb gondot, hogy győzedelmesen kerüljön ki a számítógép ellen vívott ütközetből. Viszont ha két azonos képességű játékos játszik egymás ellen, akkor nem valószínű, hogy a délieket irányító félnek bármilyen nehézséget okoznának az északiak. Ilyen alkalmakkor nem árt a történelmi állapotnak megfelelő kezdeti paramétereket egy kicsit átállítani. Erre szolgál a főmenü 2-4. pontja:

EDIT BATTLEFIELD: Ebben a pontban akadályokat helyezhetünk el a terepen. Először ki kell választanunk, hogy új házat ('H'), kerítést ('F') vagy falat ('W') akarunk-e telepíteni, majd a számbillentyűkkel kiválaszthatjuk a megfelelő alakú részt. Ezután a 'tűz' megnyomásával az aktuális pozícióba építhetjük a kiválasztott objektumot. Házak az eredeti terepen is vannak, szóval azt nem szükséges magyarázni - a kerítések a mozgást akadályozzák (a tüzelést nem), a falak pedig ugyanúgy működnek, mint a házak, viszont kisebb fedezéket (illetve tüzelési akadályt) jelentenek. Az 'R' megnyomásával leszedhetjük a kijelölt objektumot a térképről, az 'E'-vel visszaléphetünk az előző választó-menübe (ekkor 'A'-val pedig visszaléphetünk a főmenübe, akár úgy, hogy elmentjük a módosításokat, akár mentés nélkül.
SELECT TROOPS: Itt írhatjuk át a csapatokra jellemző paramétereket (mivel a morál és a lőszer kezdetben minden egységnél maximális, azt természetesen nem). Először ki kell választanunk, hogy déli vagy északi csapatokat akarunk-e módosítani, aztán megjelenik az összes résztvevő alakulat listája. A listában az 'U' (fel) és 'D' (le) billentyűkkel tudunk mozogni, a 'C' megnyomása után sorban átírhatjuk az egység jellemzőit, 'B'-vel töröljük az egységet. Az aktuális egység infója az alsó részen látható: az első a név (alapállapotban csak egy sorszám), utána következik az alakulat típusa (Infantry / Cavalry / Artillery/ Supply Wagon), alatta a tapasztalat (Green / Seasoned / Regular / Veteran), végül pedig az alakulat fegyverét módosíthatjuk. Az infóablak jobb oldalán látjuk azt az ikont, amivel a program az adott alakulatot jelzi, mellette pedig egy számot: ez a harcértéket jelölő érték, amit az alakulat tapasztalatából és fegyverzetéből számol a program. Egy veterán, puskával felszerelt gyalogság harcértéke 13, míg ugyanez újoncokkal csak 5. A csapatok harcértékének az összege a képernyő jobb felső sarkában látható. A lista végén van néhány üres hely: ide igény esetén új csapatokat fabrikálhatunk. Az 'E' megnyomásával visszajuthatunk a főmenübe.
SELECT POSITIONS: Itt írhatjuk át a csapatok kezdőpozícióit a játék elején. Először megint ki kell választani, hogy melyik oldal csapatait akarjuk módosítani, aztán a tűzgomb megnyomása után a program a csapatok listájában levő sorrend alapján sorban mutogatja az egységeket. A kurzor mindig beáll az aktuális sorszámú egységre és 'R'-rel leszedhetjük a térképről, majd - miután a kurzort a kívánt kezdőpozícióra mozgattuk - 'tűz' gombra ismét visszapakolhatjuk. 'N' megnyomására a következő egységre ugrunk, 'E'-vel visszalépünk a főmenübe, 'G'-vel szintúgy de ezzel azt is jelezzük a programnak, hogy a következő egységet már nem kell elhelyezni a térképen (vagyis az innen következők már erősítésként fognak érkezni, a következő menüpontban megadottak szerint).
SELECT RESERVE: Itt a két fél utánpótlását szabályozhatjuk, vagyis azt állítjuk be, hogy az egységei melyik körben érkezzenek meg a csatamezőre. A felső részen az ON AT START felirat mutatja, hogy a játék kezdetén hány alakulat van a csatamezőn, a RESERVES pedig az utánpótlásban érkezők számát jelöli. Alul az aktuális egység infója látható, az egységek között az 'N'-nel lehet előre lapozni. Az ENTRY TURN felirat jelzi, hogy az egység mikor érkezik (ha AT START, akkor már kezdéstől ott van), ha nem megfelelő, akkor 'C' megnyomása után átírhatjuk (a kívánt kör számát kell megadni, a kezdéshez nullát). Az 'E' megnyomásával itt is visszajuthatunk a főmenübe. Ha a csapatok listáját módosítottuk ebben vagy az előző pontban és valamelyik csapatnak nem adtunk meg sem kezdőpozíciót, sem érkezési időt, akkor a játékot nem is tudjuk elindítani: a PLAY GAME után a program jelzi, hogy nincsenek beállítva a szükséges paraméterek.

A főmenü 5. pontja (CHANGE CONTROLS) az irányítás és a színek beállítására szolgál.

• A CHANGE KEYS pont használatával átírhatjuk az irányítóbillentyűket (alapértelmezés: A - fel, S - le, H - balra, Y - jobbra, T - 'tűz', azaz parancs kiadása).
• A TOGGLE KEMPSTON menüpont választása után pedig KEMPSTON illesztőbe dugott botkormánnyal mozgathatjuk a képernyőn a kurzort.
• A CHANGE COLOURS használatával pedig a program által kínált lehetőségek alapján átállíthatjuk a terep (BACKGROUND) ás a két ellenfél csapatainak színét.
• EXIT TO MENU: visszalépés a főmenübe.

SAVE/LOAD: I/O-menü, amelyben kimenthetjük az általunk módosított paramétereket, vagy visszatölthetünk egy korábban kimentett beállítást.

Hát körülbelül ennyit (ehet összehordani a JOHNNY REB II-ről - a többi már a leendő hadvezérek dolga. Őszintén szólva a játék nagyon tetszett nekünk, mert érezhető rajta az a törekvés, hogy a szerzői az "egyszerűségben a nagyszerűség"-alapon készítették, azaz megpróbálták kiküszöbölni a hagyományos stílusú stratégiák azon hátrányait, amelyek a szélesebb közönség előtti elterjedésüket akadályozták. Nevezetesen:

• a játékból kifelejtették a temérdek adatot és kapcsolatot, ami általában az ilyen típusú játékok velejárója és a laikusnak esetleg érthetetlenné tették a játékot. Pontosabban nem kifelejtették, hanem egyszerűsítették, illetve nagyrészt "elrejtették" a programban;
• a kezelést a lehető legegyszerűbb módon oldották meg;
• a stratégiák egyik legnagyobb hátránya a lassúság, ami az akcióhoz szokott játékosnak majdnem mindig az unalommal egyenrangú. Az egészen eredeti nehézségi fokozatokkal viszont a játékot sikerült pergővé tenni (egy parti a gép ellen nem szokott tovább tartani fél óránál), így közvetlenül a vasárnapi ebéd elkészülése előtt is lehet vele menni egy kört;
• mivel egy stratégiai játéknál a játékos előbb-utóbb ki tudja cselezni a számítógép túlzottan egysíkú "gondolkodását", az igazi az, amikor két játékos játszik a játékkal. A szerkesztő segítségével bármikor kreálhatunk olyan felállást, amikor az esélyek egyenlők.

Most ez úgy hangzik, mintha bárkire is rá akarnánk tukmálni a játékot. Ez távol álljon tőlünk, de abban szinte biztosak vagyunk, hogy aki szeret sakkozni, egy játéknál nem tartja követelménynek azt, hogy lehessen lőni és nem vágyik feltétlenül fél képernyőt betöltő sprite-okra, az a JOHNNY REB II-vel is elég jól fogja tölteni az idejét.