A játék főhőse egy teknősbéka, aki a tél közeledtével földieper ültetvényét(!) próbálja megvédeni az arra portyázó rovarok és egyéb kártevők (értsd: sárga koponya...) ellen. Teknősbékánk a küzdősportokban nem jeleskedik, inkább két kezébe egy-egy pisztolyt ragad. A szituáció tehát némi hasonlóságot mutat a PSSST-tel vagy a Cookie-val.
A csőszködést október elejétől március végéig kell végeznünk, majd újra folytatni októbertől. Az alsó információs sorban a jobb oldalon az életeink száma mellett láthatjuk az aktuális dátumot. Ennek azért van jelentősége, mert minden hónapban más-más kártevők próbálják megdézsmálni a termést: néhányan kimondottan az eperre hajtanak, míg mások a húst kedvelik jobban, ők célirányosan ránk támadnak. Valamelyik rovar pedig csak úgy kószál. Lényeg a lényeg: semelyik rovarral sem szabad túl közeli kapcsolatot létesíteni, használjuk a fegyvereinket.
Fölöttébb figyelemreméltó pisztolyok ezek: sosem kell őket újratölteni és sosem fogy ki a muníció... A rovarok ugyan fegyvertelenek, de sokan vannak és folyamatosan érkeznek, a képernyő két széle felöl. Egy ideig császkálnak a képernyőn, vagy épp minket kergetnek, de végül az eperre vetik magukat, ilyenkor megragadják az egyik epret, és a képernyő széle felé próbálnak vele eliszkolni. Ilyenkor még lelőhetjük őket, az elejtett eper pedig szép lassan visszaballag (?) a helyére. Nem csak a rovarok jelentenek veszélyt az eprekre, de mi magunk is: egy célt tévesztett lövéssel az eperszemeket is elpusztíthatjuk!
Tél van, (érdekes, errefelé milyen aktíva télen a rovarok.) így "a hó bármikor eleredhet". Ez annyit jelent, hogy időnként egy(!) hópehely lehullik, amit némi jutalompontért elkaphatunk, már, ha van erre is energiánk. A játék véget ér, ha elfogytak az epreink, vagy az életeink.

Az ötlet tulajdonképpen bájos, de a kivitelezés elfuserált: Az eprek elfoglalják a képernyő közepét (az epreken egyébként mi is és a kártevők is át tudnak robogni), így inkább a képernyő széle felé kell helyezkednünk, a program viszont szemrebbenés nélkül a nyakunkba rakja ki az újabb érkező rovart. Annyi segítséget sem kapunk, hogy a képernyő szélén át tudjunk menni a másik oldalra. Ennél is nagyobb hiba, hogy a tempó irreálisan gyors: Januárban a kukacok már birodalmi rombolókat megszégyenítő sebességgel cikáznak (szó szerint!) a képernyő, és ha véletlenül sikerül őket elkerülnünk, pillanatok alatt lelécelnek az egyik eprünkkel. Ráadásul olyan forgalom van itt, hogy a legvérmesebb afrikai sáskarajok is tanulmányútra jöhetnének teknős barátunkhoz.

Irányítás:
A menüben választhatunk KEMPSTON illesztőt, vagy billentyűzetet (Q - fel, Z - le, I - balra, P - jobbra, O - tűz). A billentyűzet szabadon definiálható.