G-LOC: R360

1992 - US Gold Ltd.

akció, lövöldözős

Spectrum (128k)

A G-LOC: Air Battle eredetileg a Sega 1990-es, vadászrepülőgép-szimulátornak kinéző arcade videójátéka. Egyfajta oldalhajtása a nagy sikert aratott, 1988-as Afterburner-nek. A játék deluxe-változata a Sega R360-as játéktermi fülkéjében jelent meg. Az R360 a "Rotate 360" rövidítése, ami arra utal, hogy a pilótaülés két fémtengely körül 360 fokban képes bármilyen irányban elfordulni, lehetővé téve a játékos számára a szabad mozgást, miközben a konzol utánozza a játékbeli eseményeket, beleértve a teljes fejjel lefelé fordulás lehetőségét is. Egy biztonsági rúd és egy négypontos biztonsági heveder tartja a játékosokat az ülésben, miközben a gép mozog. A 8-bites - eléggé feleslegesnek tűnő - portokat a US Gold adta ki. Hogy az R360 mire utalhat a címben, az a marketingesek rejtélye...
A játékos egy kísérleti repülőgépet, az A8M5 pilótafülkéjébe száll, hogy 36 küldetésben aprítsa az ellenséget. A repülőgép fegyverzete a XXI. századot idézi: a kettős gyorstüzelő lézerek és egy hipermodern rakétairányító rendszer biztosítja a légifölény kivívását.
A feladat igazán nincs túlbonyolítva: minden szinten a megadott számú ellenséget kell megsemmisíteni. Minden szint előtt kiírja a program, hány ellenséget kell megsemmisíteni. Küldetésből kétféle van: magasan a levegőben repülők ellen harcolunk, míg a kanyonokba leereszkedve az alattunk elsuhanó őrhajókat is támadni kell. A műszerfalon a HIT kijelző számolja, hány ellenséget semmisítettünk meg, és összesen mennyit kell. Persze az ellenség sem rest visszalőni, a ránk kilőtt rakétákat ki kell kerülni. A repülők szemből és hátulról is támadhatnak. A műszerfal bal oldalán, a radaron látható, honnan érkezik az ellenség. A lézerfegyverrel a képernyő közepén lévő célkereszttel lehet célozni. Ha egy ellenséges repülő - ami a középső négyzetbe kerül - befog a számítógép (ilyenkor a LOCK ON kijelző villog), rakétát is indíthatunk rá.
A repülőgépünket ért találatok okozta sérülések a középen látható sziluetten mérhetők le. Ha már az egész gép pirosan villog, látványos animáció közepette elvesztjük egy életünket. A radarképernyő és a sérülésjelző közötti függőleges sáv az üzemanyagot jelzi. Ez egyenletesen fogy, tehát a feladat teljesítésére fordítható időt korlátozza (üzemanyag híján természetesen lezuhanunk). Minden szintet feltöltött repülővel kezdünk. Megjegyzendő, hogy a lézerfegyver energiája végtelen, de rakétákból csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre (lásd: a sérülésjelző fölötti sárga vízszintes csík). Lezuhanni nem lehet, de a kanyon falának nem szabad ütközni!
Szorult helyzetekből az utánégető bekapcsolásával próbálhatunk menekülni (a bal oldali piros sáv jelzi az utánégető használatát), de ez csak annyit ér, hogy nehezebben tudunk bármit eltalálni. Így végső soron nem tudjuk az idő lejáratáig (az üzemanyag elfogyásáig) teljesíteni a feladatot. Ha rakéta közeledik, célszerűbb a jobbra vagy balra irányok egymás utáni kétszeri megnyomásával egy átfordulós elkerülő manővert végezni.