1986 - Elite

Ügyességi, lövöldözős

Spectrum (48k)

Enterprise

A Sega Enterprises újszerű grafikai megoldásokat felvonultatott 1985-ös arcade játékát, a "kritikusok" Yu Suzuki (a fejlesztő) legjobb játékának tartanak. Igazi vérpezsdítő, futurisztikus lövölde, nem csoda, hogy minden 8-bites platformra (is) portolták. Ezekben persze pont a lényeg (a látvány) szenvedett csorbát, de egyesek (állítólag) így is szeretik... Főhősünk különös képességgel felszerelve indul el, hogy megsemmisítse a rendkívül gonosz ellenségeit: repülve száguldozik a levegőben (és közben lő mint atom). A játék célja, hogy folyamatos előrehaladással teljesítsük az összes szintet (így szerezni minél jobb eredményt). A pontszámunk a megtett távolság függvényében növekszik. Yu Suzuki eredetileg azt szerette volna, ha a főhős a felszín felett suhanó vadászrepülőgépet irányít, de a kiadó a fejlesztési időt szeme előtt tartva egy egyszerűbb megoldást részesített előnyben. Így lett a vadászrepülőből ember, a cím viszont ennek ellenére változatlan maradt... A vadászrepülőgépre még 1987-ig várnia kellett az arcade játékosoknak.
A játékképernyőt hősünk mögül láthatjuk, ez sajnos megnehezíti a célzást, lévén célkereszt nincs. Fékezni-gyorsítani nem tudunk, így nincs más választásunk, mint ügyes navigálással és a fegyverünk használatával utat törni magunknak. Repülő ellenfeleink a képernyő bármely pontjáról berepülhetnek (akár hátulról is!), ráadásul némelyik lő is ránk. Sajnos meglehetősen jól céloznak, mindig pont az aktuális pozíciónkra lőnek, így nincs más esélyünk, mint a folyamatos manőverezés. Szerencsére végtelen munícióval vagyunk ellátva. További kellemetlenséget jelentenek az esetlegesen felbukkanó tereptárgyak, amelyek nem mozognak, de ha elhibázzuk, könnyen "felkenődhetünk" rájuk. Minden szinten találkozni fogunk egy "testesebb" ellenféllel, amit kitartó (és hosszantartó) lövöldözéssel meg kell semmisítenünk, miközben ő is lövöldözik felénk és repked össze-vissza. Amíg le nem küzdjük, addig nem tudunk továbbjutni (ez idő alatt meg is áll a pontszámunk). A kezdetben rendelkezésre álló 9 élet soknak tűnhet, de hamar el fog fogyni, hála a légtér nagy forgalmának... Vigyázat! Ha tereptárggyal ütközünk, ami pont előttünk van, indulás előtt mozduljunk el oldalra, különben indulás helyett újra neki ütközünk! Életeink elfogyása után, ha elég magas pontszámot értünk el feliratkozhatunk a pontszámtáblára. Nevünk beírása a botkormány segítségével történik.

A képernyő alatt az eddigi legmagasabb pontszámot (TOP), a pontszámunkat (SCORE), az aktuális nehézségi szintet (STAGE), valamint a jobb oldalon (a piros mezőben) életeink számát láthatjuk. A játékot a Symbol SHIFT megnyomásával szüneteltethetjük (ha csak át nem definiáljuk a billentyűzetet). A menüben egyébként billentyűzet mellett Kempston, vagy Sinclair Interface-t választhatunk.
Minden szintnek neve is van, amit a szint előtt kiír számunkra a program. A nehézségi szintek a következők:
MOOT, GEEZA, AMAR, CEICEIL, BONUS, OLISIS, IDA, REVI, MINEA, BONUS, DRAIL, ASUTE, VICEL, NARK, ASYMBEL.
Sajnos a megvalósítás szintje (szerintem) nem egészen nőtt fel a feladathoz, ami erősen a játszhatóság rovására ment, a hangok is csak funkcionális jellegűek (lövéshang). Szerencsére a SPACE HARRIER 2-ben elég sokat csiszoltak a játékon (hogy milyen eredménnyel mindenki döntse el maga).

255 élet: POKE 41499,255