Egy asztronauta bolyong - mindenféle háttértörténet nélkül - valamiféle idegen világban, amely meglehetősen furcsa lényekkel van benépesítve. Űrhajósunk egyetlen célja, hogy megszerezze a PPG jelzésű energiabankot, melyből minden képernyőn egyetlenegy lelhető fel. Első ránézésre Manic Miner-szerű játéknak gondolnánk a programot, pedig a különbség meglehetősen nagy: űrhajósunk nem tud sem ugrani, sem leesni (a legkisebb magasságból sem!), ami meglehetős hátrányként fogható fel egy platform játékban...
Szerencsére felszerelésünk tartozékát képezi, egy kézi teleport, mely igencsak egyedi módon működik: amerre nézünk, 45 fokos szögben kilőve a teleportsugarat, miután az visszapattan a mennyezetről vagy falról, kijelöli a helyet, ahol újra materializálódik a felhasználó. Értelemszerűen, ha az adott helyen nincs alattunk platform, úgyanúgy elvész egy életünk, mintha valahonnan leestünk volna.
A teleport segítségével tehát megoldható a felfelé közlekedés, de lefelé ezzel az eszközzel sem tudunk jutni (csak felfelé tudjuk kilőni a teleportsugarat). Erre a problémára jelent megoldást a pályákon lévő mozgó platformok (kék színűek, és valamiféle rakétahajtóművek vannak az alján). Ha ezekre ráállunk a platform jobbra, balra vagy lefelé mozdul el a rajta álló űrhajósunkkal együtt. Hogy a platform merre mozog, az elvileg nincs jelölve, de a pálya felépítéséből egyértelműen látszik, merre fog elindulni (pl. a lefelé mozgó platform alatt mindig van hely, ahova megérkezik). Minden platform értelemszerűen addig mozog amíg bele nem ütközik valamibe és csak egyszer használatosak: ha újra ráállunk, nem fognak visszavinni az előző helyükre!
A pályán ide-oda mozgó "lényekkel" nem érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni, mert igencsak barátságtalanok (-1 élet). Egy kivétel azért van: az egyikfajta lény a fején egy sámlit (???) hord, az ő fejére pontos időzítéssel ráteleportálhatunk. Ezt a megoldást majd alkalmaznunk is kell. A program időt nem mér, így korlátlan ideig tanulmányozhatjuk a pályát.

A program kivitelezése igencsak fapados, még 1984-ben is szerénynek volt nevezhető: a grafika minimális, a "zene" inkább csak egy dallamocska, aminek a hallgatása rövid idő után is fárasztóvá válik. Csak 10 képernyő - persze mindegyiknek van valami vicces / kevésbé vicces neve - van a programban (utána újra az első következik). Ennek ellenére mégis érdemes kipróbálni a játékot! Egyik-másik képernyő megoldásán már-már komolyabb fejtörést igényel, ha megvan a megoldás, viszont a játék nem túl nehéz.

Irányítás:
A játékot csak billentyűzettel irányíthatjuk: Z - jobbra, CAPS SHIFT - balra, SPACE - teleport.
M - zene ki/be (érzékenyen működik!).

Örökélet: POKE 27436,0