Janosik

2013 - Rafal Miazga

ügyességi, mászkálós

Juraj Jánosik hírhedt szlovák betyár, 1688-ban született Terhelyen. A falu környéki hegyi tanyákon nőtt fel, majd tizennyolc évesen beállt Rákóczi kuruc seregébe. 1708-ban a trencséni csatában a császári csapatok vereséget mértek Rákóczi seregére, fogságba esett és kényszersorozás útján a császár szolgálatába került, ezzel szemben más vélemények szerint önként pártolt át a császáriakhoz. Rabőrként szolgált a biccsei várban, ahol megismerkedett az egyik fogvatartottal, Tomas Uhorcik zsiványkapitánnyal. Jánosikot szülei pénzért megváltották a katonai szolgálat alól, s visszatért szülőfalujába, de amikor Uhorcik 1711-ben megszökött, beállt a bandájába. Itt nagy karriert futott be, később a zsiványok kapitányává választották, de nem sokáig töltötte be ezt a tisztséget, mert a liptói pandúrok 1713-ban elfogták. Ekkor már nem volt menekvés, fosztogatás és a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel vádjával 1713-ban halálra ítélték. A népi kultúra előtérbe kerülésével lett egyik-másik néphagyomány által tisztelt hős fokozatosan szlovák nemzeti hőssé.
A valóságot színezte ki Mirage Software 1994-ben Atari-ra, Amigára és PC-re, Lengyelországban kiadott játéka. Rafal Miazga a 2013-as Wapniak partira készített Spectrum-verziót. Ez leginkább az Atari változatra hasonlít, a PC-s teljesen más. A történet szerint a gonosz Herburt báró elraboltatta és fogságba vetette főhősünk kedvesét, Marynát, ezzel próbálva csapdába csalni Janosikot. Janosik azonban nem ijedős, egy szál fokossal felfegyverkezve elindul a várba, hogy kiszabadítsa kedvesét. Három nehézségi szinten - a hegyekben, a faluban és a kastélyban - kell utat törnie magának folyamatosan jobbra haladva.
Számtalan ellenség állja utunkat: Az őröket, macikat a fokossal lecsapkodhatjuk, de az apróbb vadállatokat (kutyák, madarak, denevérek, kosok, halak) ki kell kerülnünk (át kell ugrani). Vízbe, karókban nem szabad belelépni. A harmadik szinte viszont a csillárokra rá lehet ugorni. Főhősünk hatalmasakat tud ugorni. Utunk során gyakran két-három ellenség mozgását is össze kell hangolnunk, miközben a szakadékok felett átugrálunk egy-egy képernyőn. Az ilyen, HunchBack-szerű játékelemek egyébként meghatározzák a nehézségi szintet is... Megjegyzendő, éppenséggel haladhatunk visszafelé (balra) is, de ennek nem csak értelme nincs, de néhány helyen képernyőváltáskor belerakhat a program egy ellenség kezdőpozíciójába.