|
|
Több, mint egy éve - miután az első részben Hőseink megmentették az emberiséget - nem lehetett hallani az emberiségre támadó idegenekről, a Mekonokról. Most azonban újabb ördögi tervvel próbálnak a Földre támadni: egy óriási űrhajóval próbálnak (ismét) egy új hadsereget a földre juttatni. Ezek a katonák már nem az első részből ismert zöld emberkék: kifejlesztettek egy genetikailag új fajt, a Supertrens-t. Ők a tökéletes katonák, hatalmas erővel bírnak, szívósak, gazdája parancsait vakon követi, és ami a legfontosabb: sok van belőlük. Pontosabban csak sok lesz belőlük, mert az utazás alatt fejlődnek ki az űrhajón elhelyezett életfenntartó kapszulákban. Késlekedésre nincs idő, Dan és Digby - aki maga is Mekon - ismét az emberiség megmentésére indul. Egyetlen lehetőségük, hogy még az ellenséges űrhajó megérkezése és a katonák feléledése előtt közbeavatkoznak.
Míg az első részben Digby csak passzív szereplő (rádióban osztotta az észt), most betöltés után választanunk kell: kit akarunk irányítani a játék folyamán. A két főhőssel való játék némileg eltér egymástól, Digby-t választva nehezebb dolgunk lesz. Az űrhajó négy részegységre van osztva, melyeken elszórva helyezkednek el a létfenntartó kapszulák. Elvileg annyi a dolgunk, hogy végigszáguldozunk a négy részlegen (hőseink most nem "kutyagolnak", hanem egy repülő alkalmatossággal száguldoznak) és megsemmisítjük a kapszulákat. Gyakorlatilag ez persze nem ilyen sima ügy...
Az űrhajó és az embriók, azok kifejlődéséig sem védtelenek: repkedő (soha el nem fogyó) Mekon harcosok, automata ágyúk, csapdák nehezítik a dolgunkat. Az ajtók kinyílnak, ha egyszerűen beléjük lövünk, de bosszantó az a mágneses mező, melyhez, ha hozzáérünk, visszalök minket, amerről jöttünk (fölötte viszont átrepülhetünk.) A vastag, kékes színű csövek csőpostaként működnek, mellyel a bázis egy másik pontjára juthatunk el gyorsan. Csak egy irányban működnek (ezen a felén enyhén be is szív minket). Kivételesen ebben a játékban nem csak a két főhős száll szemben egymagában az emberiséget elpusztítani akaró ellenséggel! A hátukon jet-pac-el repkedő katonák a Dan segítségére lesznek, persze csak akkor, ha nem lőjük le őket mi, vagy a Mekon harcosok. (Ellenfeleink ugyanolyan járművön repkednek, mint Dan). Digby-t barátnak nézik ellenfeleink, de sajnos a katonáink ellenségnek...
A kapszulák megsemmisítésének Dan az egyszerűbb módját választja: egy jól irányzott lövéssel megsemmisíti a kapszula vezérlőpanelját, így a benne növekvő egyed is elpusztul. Digby viszont a vezérlőpanelhez repülve meghekkeli azt, hogy kilője a kapszulát az űrbe. További nehézség, hogy némely kapszulát és helyenként a továbbjutást energiamező zárja el. Ezért minden részlegben meg kell semmisítenünk a generátort (ld. második kép), mely energiával látja el ezeket a mezőket.
A legnagyobb nehezítés, kétség kívül az, hogy a feladatot meghatározott időn belül kell végrehajtani! Amint Dan megsemmisíti az első kapszulát, a védelmi rendszert irányító számítógép úgy dönt, hogy inkább megsemmisíti az egész részleget, így a betolakodót is! Digby-nek nehezebb dolga van, fajtársai érzékelik jelenlétét, így mihelyst belép az űrhajóba, megindul az önmegsemmisítő visszaszámlálása! Ha esetleg az idő lejárta előtt nem érjük el a következő részlegbe vezető zsiliprendszert, a robbanás minket is elpusztít, ami életeink számától függetlenül a játék végét jelenti! A zsiliphez természetesen csak akkor van értelme menni, ha már az összes supertrens-t megsemmisítettük. A negyedik szint végén nem újabb zsilip vár minket, hanem egy mentőkapszulába kell bejutnunk. A mentőkapszula beüzemeltetéséhez szükséges eszközöket is be kell útközben szereznünk! A második részlegben egy rádiót, a harmadik részlegben egy kijelzőt kell megszereznünk. Mivel a mentőkapszula számítógépe észreveszi, ha nem Mekon életforma száll be a mentőkapszulába, Dannak nehezebb dolga van. Neki a negyedik szinten egy álruhát is meg kell szereznie (egy piros, kérdőjeles dobozban találjuk). A mentőkapszulába beszállva meg kell várnunk a hátralévő idő lejártát (5. kép), majd az űrhajót elpusztító robbanás után a gép gratulál nekünk.
Az űrhajó folyosóin néhány használható tárgyat is találhatunk, melyeket sajnos igen szűkmarkúan mér a program. A leghasznosabb az energiánkat feltöltő akkumulátor, de tűzerőnket is növelhetjük. A második szinten találunk egy szobát, melyben a kék-fehér energiahullámok alá állva akárhányszor feltölthetjük az energiánkat.
Az első részhez hasonlóan a sérülések energiánkat fogyasztják (lásd, a kijelző jobb oldalán, sárga csík), azonban ha ez elfogy, most egy életünk veszik el, a hatból. Életeink számát az energiánkat jelző sárga csík két oldalán látható piros pontok jelzik. Az idő viszont így is nagyon szoros! Digby-vel a játék sokkal nehezebb, csak akkor van így esélyünk, ha már töviről hegyire ismerjük a pályát. A visszaszámlálást az energiánkat jelző csík alatt láthatjuk.
Az első rész sikere után - mely nem csekély mértékben a grafikának volt köszönhető - egyáltalán nem meglepő a folytatás elkészülte. Bár a látvány itt is szépnek mondható, de ezek a 48K-s hangok nem csak 1988-ban számítottak már gyengének. A játszhatóságról nem is beszélve, bizony sokkal gyengébb, mint az első részben!
Irányítás:
Betöltés után a 'D' megnyomása után választhatjuk ki az irányítást: billentyűzet vagy SINCLAIR, KEMPSTON, CURSOR illesztő a választék. Billentyűzetkiosztás:
I - balra, O - jobbra, P - tűz, Q - fel, A - tárgy felvétele (botkormányon 'le' irány),
CAPS SHIFT - játék szüneteltetése, L + ENTER - játék megszakítása.
Geco által javítgatott Enterprise konverzió már EXOS-kompatibilis, az eredeti BAM Soft-féle színpaletta mellett egy, az eredeti színekhez jobban hasonlító palettát is tartalmaz.
- F1: végtelen idő,
- F2: végtelen idő kikapcsolása (a szintek végén szükséges.),
- F3: végtelen élet,
- F4: végtelen energia,
- F7: sötétebb színpaletta,
- F8: világosabb színpaletta.
 Örökélet: POKE 54390,0
Végtelen idő: POKE 60677,0
 Térkép
|
