1.0  Általános leírás
A program (a továbbiakban TFS) több feladatot is ellát egyszerre. A fő funkciók:

• file-ok nyomtatása a nagyobb gépeknél megszokott lehetőségekkel;
• magyar ékezetes szövegek kinyomtatása EPSON-kompatibilis nyomtatókon;
• konvertálás a két legismertebb ENTERPRISE ékezetes szabvány között;
• konvertálás bármilyen szövegből bármilyen másikba;
• ékezetek eltüntetése ezekből a file-okból;
• szövegfile-ok feldarabolása kisebb részekre, hogy az Enterprise beépített szövegszerkesztőjével könnyen lehessen javítani;
• kis szövegfile-ok összeragasztása egy nagy file-á;
• a program használata közben kiadhatók EXDOS parancsok kilépés nélkül.

FONTOS! A program csak ASCII szabvány szövegfile-okkal dolgozik, tehát pl. nem használható a WP-ből SAVE-vel kimentett állományokra, vagy a WordStar saját  állományaira. Használható viszont az ezekből file-ba kinyomtatott állományokra, az ED80-nal, a TURBO Pascal editorral, az ASMON editorával, a WM-mel megírt  szövegekre,  lévén  ez utóbbiak közvetlenül szövegfile-t hoznak létre, illetve IBM-ről vagy bárhonnan máshonnan másolt szövegfile-okra.
Az ASCII szövegfile definíciója: olyan file, amely sorokból és az azokat lezáró CR vagy CR/LF karakterekből épül fel; a file végét egy ^Z karakter jelzi, ebből több nem is lehet a file-ban.)

1.1  A program indítása
A  TFS  TURBO Pascal nyelven íródott, maga a program a TFS.COM nevű file-ban található. Indítása IS-DOS alatt egyszerűen a nevének (TFS) begépelésével  történik. A program indítása és képernyőtörlés után egy rendkívül tömör kérdés jelenik meg a képernyőn: English/Magyar (E/M)?
Az "M" billentyű leütése esetén a program a továbbiakban tökéletes magyarsággal fog beszélni, bármi másra angolul, azaz KÉTNYELVŰ! Ezután  megjelenik a főmenü. A főmenüből és az összes többi menüből a következő módon lehet választani:

• a menü megjelenésekor a kurzor a középső elemen villog;
• JOY FEL, JOY LE -re egy elemmel feljebb / lejjebb mászik a kurzor;
• <SHIFT>+JOY -ra a legfelső ill. a legalsó elemre ugrik;
• <ENTER> vagy <SPACE> kiválasztja az elemet.

2.0  Az egyes programrészek részletes leírása

2.1  File kinyomtatása

Ez a  legössze tettebb  programrész az összes közül, saját almenüje is van. A legfontosabb, hogy a nyomtatás bizonyos beállított értékek alapján történik, amelyek ebbe a részbe való belépéskor automatikusan beállítódnak, illetve itt át lehet állítani őket.

2.1.1  Alapértékek kiírása
Ez a rész semmi mást nem csinál, mint kijelzi az éppen aktuális alapértékeket. Ezek rendre a következők:

• Nyomtatás hova: az az eszköz vagy file, ahova a nyomtatás történik. Ez:
  • LST: esetén a nyomtató;
  • CON: esetén a képernyő (tehát le lehet tesztelni nyomtatás előtt);
  • AUX: esetén a soros vonal;
  • érvényes file-név (d:nnnnnnnn.eee) esetén az a file;
    (Alapértelmezés az LST:.)
• Egy lapra kerülő sorok száma: csak akkor jelentős, ha lényeges, hogy laponként nyomtatunk, egyébként bármi lehet. A leggyakoribb leporelló pl. általában 72. Alapértelmezés: 60 (egy géppapírra ennyi fér ki)
• Bal margó: annak az oszlopnak a száma, ahol a bal margó legyen, tehát pl. 10, ha a 10. pozíciótól kezdődjön a nyomtatás. Alapértelmezés: 1 (bal szélső).
• Sortávolság: a WordStar-hoz hasonlóan 1, ha nincs plusz sorköz, 2, ha egy, 3, ha kettő plusz sorköz, stb. Alapértelmezés: 1 (nincs külön soremelés).
• Egy sorba  kerülő  karakterek  max.száma:  nyilvánvaló, de: 1-nél nagyobb bal margó esetén értelemszerűen csökken a valóban kiírt karakterek száma: tehát 8-as bal margónál és 80-as max. kar.számnál max. 72 karaktert nyomtat még ki. Alapértelmezés: 80 (az Enterprise max.).

A  következő  négy  lehetőségre  -  lévén kétállapotúak - I / N-nel ill. Y / N-nel lehet válaszolni:

• Magyar nyomtatás: ha igen, akkor EPSON nyomtatókon a DCD-42-es nyomtató által használt  szabvány  szerint magyar ékezetes karakterkészlettel fog nyomtatni a program, egyébként nem módosít a szövegen. Figyelem! Ha valaki valóban DCD-42-es  nyomtatóval  használja ezt a programot, akkor ékezetes nyomtatás esetén is azt kell írnia, hogy nem, különben... Alapértelmezés: IGEN (különben miért ezzel nyomtat...).
• Megálljon-e az egyes oldalak után: ha igen, akkor az egyes oldalak után "Vége a  xx.  oldalnak  -  Nyomj meg egy gombot" üzenettel megáll, és ilyenkor lehet lapot cserélni, vagy lapot emelni nyomtatón. Alapértelmezés: IGEN (még akkor is kényelmes, ha felesleges...).
• Küldjön-e  FF  (lapemelés)-jelet minden oldal után: ha igen, minden oldal után még  egy CHR$(12) jelet küld, ami ideális esetben lapot emel a nyomtatón. (Kevésbé sikerült esetben "valamennyit" emel a nyomtatón.) Alapértelmezés: NEM (nem olyan könnyű rávenni a nyomtatót arra...). (Némi  segítség:  EPSON-kompatibilis  nyomtatóknál, ha éppen valaki el nem fuserálta, a következő varázskódok sokat segítenek:
  ESC  C  CHR$ - (hány  sor  fér  a lapra)
  ESC N CHR$ - (hány sort ugorjon át, hogy ne nyomtasson a hajtásra)  ; azaz pl. a szokásos 12-hüvelykes leporellónál:
  ESC  C CHR$(72) ESC N CHR$(5) CHR$(12) - ez az utolsó emel egy lapot a nyomtatón, innen kezd ő majd számolni,  tehát most kell beállítani a lap elejét), na most ezek után a programot max. 67 sorra kell beállítani és mehet...)
• Sorszámozza-e a lapokat: ha igen, akkor a lap aljára  - xx -  formában lapszám kerül. Ilyenkor HÁROMMAL kevesebb sort ír egy lapra! Alapértelmezés: NEM (pedig szép...).
• Kezdő lapsorszám: csak sorszámozásnál van értelme, egyébként bármi lehet. Alapértelmezés: 1.

2.1.2  Alapértékek átállítása
A  formája rendkívül hasonló az előző részhez, de itt megkérdezi az új értékeket. Ha valamit az alapértéken akarunk hagyni, csak üssünk <ENTER>-t.

2.1.3 Nyomtatás
Ebben a részben történik meg a tényleges nyomtatás a beállított értékek alapján. Ha valami gondja támad, hibaüzenetet küld és visszatér, kapitális marhaság esetén hibajelzéssel leáll.

2.1.4  Nyomtatóvezérlő-string
Itt beírhatunk  egy  stringet, amely a nyomtatás legelején kikerül a nyomtatóra, célszerűen valami, a nyomtatót vezérlő kódokkal. Alapértelmezés: semmi.

2.1.5  Néhány jellegzetesség
A program nem grafikusan írja az ékezetes karaktereket, hanem átdefiniálja a nyomtató karakterkészletét. File-ba nyomtatás esetén ezek a kontrollkódok belekerülnek a file legelejére, tehát pl. lehet otthon file-ba nyomtatni, és pl. akárhol máshol (akár IBM-en is) kinyomtatni; ott már csak ki kell küldeni valahogy a file-t a nyomtatóra (IBM-en  print nnnn.xxx vagy copy nnnn.xxx prn:  ; EP-n copy nnnn.xxx printer:). FONTOS! A nyomtató mindenképpen EPSON vagy azzal kompatibilis üzemmódban kell, legyen. Az IBM grafikus nyomtatókon csak egy elég furcsa zagyvalék jön ki ékezetek helyett. A  nyomtatóvezérlő  stringet  egyelőre  csak  szöveges  formában lehet megadni. Általában ESC helyett lehet használni a CHR$(155)-at (<ALT>+bal szögletes zárójel).
Az, hogy az alapértékek beállításánál <ENTER>-nél nem ír ki semmit, ne zavarjon senkit. Attól ő még megjegyzi a régit.

2.2  File-ok szétdarabolása

Ennek a résznek a fő célja, hogy ékezetes file-t felvágjon kis részekre, hogy azokat aztán könnyen lehessen javítani a WP-vel. A használata:

• először a felvágandó file nevét kell megadni (ha nem létezik, hibaüzenettel visszatér);
• ezután  egy célfile-nevet kell adni, de kiterjesztés nélkül, ti.  a létrejövő file-ok név.000, név.001, stb. alakúak lesznek. Az ilyen nevű file-ok automatikusan törlődnek.

A program folyamatosan tájékoztat a  létrejött file-okról, majd ha kész, visszatér a főmenübe.

2.3  File-ok összeforrasztása

Kétféle lehetőség közül választhatunk: az egyszerűbb, ha az előző rész által darabolt file-okat akarjuk újra eggyé ragasztani: ekkor a kérdések:
Forrás neve (megint kiterjesztés nélkül), mettől meddig (itt a kiterjesztésnek megadott számról van szó), és a célfile neve.
A  másik  esetben  akárhány akármilyen nev file-t összeragaszthatunk, ebben  az  esetben  a  cél-file  nevének megadása után folyamatosan kell mindig megadni  a  következő  hozzáadandó file nevét. Az utolsó file sikeres hozzáragasztása után egy <ENTER>-t kell ütni; erre le is zárja az elkészült file-t és visszatér.

2.4  Transzformálás és ékezetlenítés

A következő öt részből négy jellegét tekintve teljesen hasonló, ezért egyszerre is  írjuk le őket: mindnyájan bizonyos karaktereket kicserélnek egy file-ban, mégpedig rendre:

• a HUN: szabványt (EP PLUS) átalakítja a DCD-42-es nyomtatóéra;
• ugyanez vissza;
• mindkettőből eltünteti az ékezeteket.

A használatuk: először a forrás, majd a cél-file-t kell megadnunk. Hiba esetén üzenetet kapunk, egyébként több dolgunk nincs is. Ha a cél-file már létezik, a program megkérdi, hogy felülírja-e.

2.4.1  Transzformálás bármiből bármibe

Ez a  2.0-ás  változat új lehetősége, amely egyben megsokszorozza a program  lehetőségeit.  Ez a rész - egy file alapján - bármilyen karaktereket képes kicserélni másokra. Ebbe a részbe belépve a program először a transzformációs alap-file nevét kérdezi. Ha nem adunk meg kiterjesztést, automatikusan .CHG-nek veszi, mint a (talán eléggé közismert) CONV_ENT.COM és CONV_IBM.COM programok.
A file felépítése is hasonló kell, legyen, mint ott, azaz:
A transzformációs alapot tartalmazó file:

• szövegfile, kell legyen;
• egy sorának formája: milyen kódból = milyen kód (decimálisan), pl.:123 = 48
• ezen kívül semmilyen más karakter nem lehet benne.

Ha így egy kicsit még zavaros lenne, mintának ott az IBM_ENT.CHG file, amely az egyik igen gyakori IBM ékezetes szabványt tornássza át DCD-re.
Ha ezzel a file-al semmi gond sincs, a képernyőn visszajelződnek az értelmezett  sorok, majd kapunk egy üzenetet, hogy rendben; innen a transzformálás Úgy megy, mint az előző 4 részben.

2.5  EXOS-parancsok

Ebben a részben gyakorlatilag bármilyen EXOS-parancsot ki lehet adni anélkül, hogy a programból ki kellene lépni, a következők figyelembevételével:

• NEM LEHET:  IS-DOS alatti .BAT vagy .COM programot elindítani;
• NEM SZABAD: hibás működés után, ha nyitva maradhattak értékes file-ok, olyan parancsot kiadni, amelyek következtében ezek megsérülhetnek;
• NEM ILLIK: innen kilépni a programból máshova (pl. ASMON  v.  BASIC  parancsokkal (bár eddig még hibát nem okozott);

Egy üres <ENTER>-re a program visszatér a főmenübe.

2.6  Kilépés

Ehhez nincs sok hozzáfűznivaló. Illik ezt használni.

3.0  Kiegészítések, magyarázatok, megjegyzések

A  program  99%-os  valószínűséggel  nem  működik  a WP által SAVE-vel kimentett  file-okon. IGEN  FONTOS! Rendkívül sok bosszúságtól  kímélhetjük  meg magunkat (melyből kiderül, hogy nekem nem sikerült...)
Hiába írjuk ki PRINT-tel (F3) a WP-ből a szöveget, ettől még nem kerül a végére  ^Z file-vége jel.  Ilyet úgy tudunk rá kreálni, hogy átmásoljuk egy másik file-ba, /A-val. Tehát pl. ha elkészült egy MESE.TXT nevű file, ebből a

COPY MESE.TXT UJMESE.TXT /A

a parancs csinál számunkra kezelhető file-t. A vicc az, hogy viszont ha már egy file végén volt  ilyen jel, így olvastuk vissza a WP-be, akkor az megmarad, tehát  egy szöveggel legfeljebb egyszer kell ezt eljátszanunk. Másrészt ha egy file végén  már volt egy ^Z,  akkor ha egy /A-s copy utasítást kiadunk, attól még az Új file végén nem lesz kettő, csak egy.
Azért ha erre nem figyelünk, akkor sem száll el a program, jól fog működni, csak ragasztáskor, daraboláskor belekerülhetnek olyan karakterek, amelyek eredetileg nem voltak a file-ban; igaz, ezek nyomtatáskor, szerkesztéskor nem fognak látszani. Ahol viszont ez nagyon fontos: a transzformációs alap-file-t mindenképpen ^Z kell, hogy lezárja, különben nagyon rútul leakad a program (ráadásul kivédhetetlenül).
Ha valaki belejavít a forrásszövegbe, ám tegye, de ebben az esetben legyen szíves, ezt a programban látható módon tegye (változtassa meg a verziószámot, írja bele a nevét, stb.)

Varga Szabolcs
Budapest, 1989.11.04.