MOD Player
A mod egy Amigáról származó zeneformátum, amely meghonosodott a PC-ken is. A név a module szó rövidítése. Eredetileg a modok Amigán 4 csatornásak voltak (ugyanis az Amigának 4 független kimenő digi-csatornája van, igaz, ez 4 stereo csatorna). Ez így volt kezdetben PC-n is, annak ellenére, hogy az első mod-lejátszásra igazán alkalmas hangkártya, a SoundBlaster csak 1 db mono csatornával rendelkezett. A problémára azt a megoldást találták ki, hogy a négy csatornát gépen belül összekeverik. Ez ugyan tovább rontotta az amúgy sem csúcsminőségű hangszerek (8 bit, 8 Khz) minőségét, de legalább megvolt a 4 csatorna. A hangkártyák fejlődésével természetesen ez is változott, de erről majd később. A továbbiakban a mod alatt a hagyományos 8 bites, 8 Khz-es hangszerekkel felszerelt module-okat értjük.
Egy module-t alapvetően a következő részekre bonthatunk. A mod felépítése:

• Hangszerek leírása:
  Minden egyes hangszerhez tartozik egy ilyen mező, a következő információkat tartalmazza:
  • Név: A hangszer neve. Mivel a legtöbb modplayer a neveket egymás alatt jeleníti meg, ide mindenféle üzeneteket vagy egyéb rizsát is lehet írni.
  • Hangerő (0-64): A hangerőszabályzás lejátszáskor történik, nagyon egyszerűen: a hangszer aktuális 8 bites mintáját megszorozzuk a hangerővel, majd elosztjuk 64-gyel.
  • Start of Loop, Length of Loop: Ezzel a két opcióval egy hangszert tehetünk "végtelenítetté". Miután végétért a sample, és még nem jön a következő lejátszandó, az aktuálisat újrajátsza a Starttal megadott pozíciótól kezdve a Length-tel megadott számú pozíción keresztül, és így tovább, körbe-körbe...
• Blokkok (patterns) sorozata:
  Itt építhetünk fel dallamokat, amelyek a megadott hangszereken szólalnak majd meg. Egy blokk négy sávból (tracks) áll (4 csatorna), mindegyik sáv 64 mezőből. A mezők további 3 részre bonthatók:
  • Hangmagasság: Itt adhatjuk meg, hogy milyen fekvésben szóljon az adott hangszer. Először jön a hang (C, D, E, F, G, A, B), majd félhang esetén az emelést jelző #, egész hang esetén egy semleges -, és végül az oktáv száma. C-2 az a hang, ahol a hangszer módosítás nélkül szólal meg.
  • Hangszer: A hanghoz tartozó hangszer megadása.
  • Effekt-mező: Itt különféle trükköket adhatunk meg az egész modra vagy (általában) az adott hangra vonatkozóan. Az első szám/betű maga az effekt, utána egy kétjegyű hexa szám jön, amely az effekt argumentuma. Az effekteket lásd később.
• Maguk a blokkok:
  Blokkok sorozata (pattern sequence): Itt csak annyit adunk meg, hogy a blokkokat milyen sorrendben kell lejátszani. Természetesen egy blokkot többször is lejátszathatunk.
• Hangszerek:
  A mód hangszerei digitalizált hangminták (samples). A digitalizálás úgy történik, hogy egy analóg (pl. magnóból kijövő) jelből másodpercenként valahányszor mintát veszünk (mintavételezés; a mintavételek száma adja a mintavételi frekvenciát), és ezt a mintát valahány biten tároljuk. Természetesen minél nagyobb a mintavételezési frekvencia és a bitek száma, annál jobb a digitalizált hang minősége, és annál nagyobb a terjedelme is (összehasonlításként: egy 8 Khz-es, 8 bites sample terjedelme 8 Kbyte másodpercenként, míg egy CD szabványú (44.1 Khz, 16 bit) mono sample terjedelme 88.2 Kbyte/másodperc).
  Hogy elviselhető méretű modot gyárthassunk ilyen hangszerekből, ahhoz kell a következő felismerés: ha pár félhangnak megfelelő értékkel eltérünk az eredeti frekvenciától, akkor ugye a hangszer magasabb/alacsonyabb hangon szól, viszont a minőségben nem következik be jelentős esés (tapasztalatunk szerint ez sok hangszernél inkább csak felfelé igaz). Egy félhanggal úgy lehet megemelni a hangmagasságot, hogy az alapfrekvenciát megszorozzuk 2 12. gyökével. Ebből következik, hogy két szomszédos oktáv hányadosa pont 2 (hozzátéve, hogy a normál zenei "A" hang frekvenciája 440 Hz, már fel is lehet építeni a skálát, de ennek a modoknál nem lesz jelentősége, hiszen ott az alapfrekvenciához képest relatívan kell számolni). Ebből ugye az is következik, hogy ha egy 2 másodperc hosszú hangot egy oktávval magasabban (=dupla frekvenciával) játszunk le, akkor az csak 1 másodpercig fog szólni (meg a minősége sem az igazi már, ugyanis ilyenkor minden második minta kimarad). Ennek ellenére érdemes próbálkozni magasabb frekvenciákkal, mert (különösen dobhangok esetében) egész érdekes dolgokat kaphatunk.

Az effektek (zárójelben az argumentum formája):

• 0: Arpeggiation (xy). Az adott hangot úgy játsza le, hogy sűrűn lépked három hangmagasság között, ezek az eredeti hangmagasság, az eredeti hangmagasság + x félhang, az eredeti hangmagasság + y félhang.
• 1: Slide up (xx). Az eddigi hangmagasságot növeli xx sebességgel.
• 2: Slide down (xx). Mint az előző, csak csökkenti a hangmagasságot.
• 3: Slide to (xx). Az eddigi hangmagasságot az aktuális felé csökkenti/növeli xx sebességgel.
• 4: Vibrato (xy). A hangmagasságot ráncigálja fel-le. x a vibráció sebessége, y a mélysége.
• 5: Slide to + Volume Slide. Egy megkezdett hangmagasságváltást fejel meg hangerőváltoztatással. Az argumentumot lást az "A" effektnél.
• 6: Vibrato + Volume Slide. Pont mint az előző, csak az indulóeffekt egy vibráció.
• 7: Tremolo: Mint a Vibrato, csak nem a hangmagassággal, hanem a hangerővel.
• 8: Nem használt.
• 9: Sample Start Offset (xx). Ezzel azt adhatjuk meg, hogy melyik pozíción kezdjük el a hangszer lejátszását. A hexa argumentumot szorozzuk be 256-tal, így kapjuk meg a pozíciót.
• A: Volume Slide (x0 vagy 0y). A hangerőt növeli x sebességgel x0 esetén, vagy csökkenti y sebességgel 0y esetén.
• B: Break Pattern and Jump To Order (xx). Abbahagyja az aktuális blokk lejátszását, és a blokksorozat xx-szel megadott eleménél folytatja (mint minden argumentum, ez is hexában értendő).
• C: Volume (xx). Ez a hangszer abszolút hangerejét állítja be az adott mezőre vonatkozóan, a hangszerjellemzésnél megadott értéktől függetlenül ez lesz a hangerő.
• D: Pattern Break. Hasonlít a ''B"-hez, de ez automatikusan a sorban következő blokkra ugrik. Az argumentuma nincs figyelembe véve.
• E: Extended. Ide egy csomó további effekt tartozik.
• F: Speed. Azt állítjuk be vele, hogy egy mezőt mennyi ideig tekintsen aktuálisnak. Gyakorlatilag a lejátszás sebességét adjuk meg vele.

Így épül fel tehát egy mód. A lejátszás a következő módon történik: némi inicializálgatás után a mod-player fogja a sorozatban első blokk első mezőjét, kiválasztja a hangszert, és veszi az első mintát. Beállítja a hangerőt a jellemzésben megadottnál és az esetleges "C" effektnek megfelelően, elvégzi az esetleges effekteknek megfelelő műveleteket, majd osztja a kész mintát 4-gyel. Ezt megcsinálja a többi 3 csatornára is, a kapott mintákat összeadja, és ezt küldi ki a kimenet felé. A következő kiadandó mintánál nem feltétlenül a második mintáját veszi a hangszereknek, ugyanis a hangmagasság szerint egyes minták kimaradhatnak (magasabb hang), vagy többször is szerepelhetnek (alacsonyabb hang). Ezt egészen addig csinálja, amíg az "F" effekttel megadott sebesség szerint le nem jár az első mező ideje, ekkor lép a következőre (ha egy effekt mást nem mond), és így tovább.

Stefan Drissen SAM Coupés Mod lejátszója alapján készített Geco EP-s MOD lejátszót. A program EXOS kompatibilis, magnós rendszerben is működik. 128KB-s gépen 32KB RAM marad a modok betöltésére (64KB videómemória kizárva a lejátszásból - mert lassú, FF szegmens érintetlen, 1 videólapon vannak a mod inicializálást és betöltést végző rutinok, 1 videólap pedig a FILE munkaszegmense. 64KB normál RAM-ból 1 szegmens a digi lejátszó, és a bufferelés (8 KB-ot foglal 32 hangerő táblázat), és 1 szegmens a 4 csatorna adatfeldolgozása, plusz a lejátszás közbeni megjelenítés, így maradt a 2 szabad szegmens gyors RAM). Bővített gépen megy ami "a csövön kifér", azaz amíg tart a memória, vagy a floppy-lemez kapacitása... Így már semmi akadálya, hogy meghallgathassuk a (csonkított) DTM-zenék eredetijét.
A SAM verzió 10,4 KHz-en játsza vissza a zenéket, az EP 9,2 KHz-en 4MHz-en. A program felismeri a turbós gépeket, és a CPU sebességének megfelelően állítja be a lejátszási sebességet, pl. a sztenderdnek számító 6 MHz-en 14 KHz-et, 8MHz-es gép esetén 18,5 KHz-et. A CPU sebessége állítható a file választás alatt, lejátszás előtt a program mindig ellenőrzi a CPU sebességét. Vezérlés: