Lands of Havoc 1985 - EnterSoft akció, mászkálós |
Enterprise |
|
A Lands of Havoc az egyik első Enterprise játék (a Microdeal készítette és az Entersoft adta ki, még az angliai forgalmazás idején), így természetesen hazánkban is az első programok között volt a boltokban. A Microdeal-nek ez az egyetlen kiadott Ep-s játéka. Nem konverzió, hisz se CPC, se Spectrum változata nincs, van viszont C64 és Atari ST verzió, melyek gyakorlatilag ugyanígy néznek ki. A történet szerint az egykor boldog és virágzó birodalmat megszállták a Sötétség urai (a program Dark Lord-oknak hívja őket). A Sötétség urai és a varázslattal megidézett démonaik tartják most rettegésben a birodalmat. Természetresen mi vagyunk a hős, az emberek utolsó reménye, akinek el kell pusztítani a Sötétség lordjait... Ehhez természetesen egy mágikus tárgyra lesz szükségünk. Apró szépséghibája a tervnek, hogy ez a tárgy halandókra (azaz ránk is) végzetes hatással bír. Az egyetlen varázsló, aki ismeri a démonok legyőzésének mikéntjét már rég halott, de talán a feljegyzéseiből megtudjunk valami hasznosat. Az első szinten 9 jól elkülöníthető részből áll a térkép (ez a birodalom területe). Ezen 3x3-képernyőnyi területeknek külön nevük is van, amiket a játék elején is kiír a gép. Ez a 9 rész azonban mindig véletlenszerűen kerül egymás mellé, a játék indulása előtt a gép kiírja, milyen felállásban kerülnek egymás mellé az adott pályarészek, és játék közben jobb oldalon lent a pályarészek kezdőbetűi is utalnak azok elhelyezkedésére. Ezek a pályarészek a következők:
Akinek még volt szerencséje a boltban az eredeti angol kiadású programot megvásárolni, egéralátéthez hasonló kártyákat is kapott hozzá a dobozban. Minden "alátét" egy-egy említett pályarészt ábrázol, annak a térképét, kissé sematikus módon. A játék indulásakor felkéri a játékost a számítógép, hogy a kiírt módon helyezze egymás mellé az "egéralátétekből" a pályarészeket, így összeállítva a birodalom térképét. A játékmenet igazából nem tűnik túl bonyolultnak: Emberkénkkel rohanunk képernyőről-képernyőre, a végeláthatatlan számban előidézett démonok között. Esetleg leállhatunk lövöldözni (végtelen muníciónk van), ennek szépséghibája, hogy csak jobbra-balra tudunk lőni, miközben felfelé, vagy lefelé haladunk nem!
Következő utunk tehát a temetőbe (Graveyard) vezet, ott a második tárgyunk az urna, amit ha felveszünk, mehetünk tovább a kastélyokba (Castles), ahol felvehetjük a harmadik tárgyat, a ládát. A ládát felvéve ismét üzenetet kapunk:
Ha nem hallgatnánk a tanácsra, és máris a koponyához sietnénk, annak képernyőjére belépvén máris tapasztalhatjuk a koponya végzetes bénító hatását. A negyedik tárgy tehát, amit fel kell vennünk, a talizmán Mystics-ből, az ötödik a kulcs a kertekből (Gardens), a hatodik a halálfej a sivatagból (Desert). Ha a hatodik tárgyat, a halálfejet is felvettük, további fontos információkat tudhatunk meg:
Most már mehetünk a koponyához, nem fog ártani, és átjuthatunk a következő szintre:
A második szinten belépünk a földalatti világba, itt a jobb oldali kijelzőpanelen is történnek változások (a pálya leosztása helyén egy lord és egy token számláló jelenik meg). A játék összesen 16 szintet tartalmaz, a második szinttől a feladatunk 9 sötét lovag felkutatása és elűzése (oda kell csak hozzájuk sétálni). A földalatti pályákat nem keveri a gép, viszont jóval nagyobbak. Mindegyiken van egy vagy több kijárat, amelyek másik pályára vezetnek. A lordok keresése mellett tokeneket is gyűjteni kell. Minden szinten 7 token találhatunk, ebből minimum 5 tokent kell gyűjteni, hogy valamely kijáratot használhassuk. A föld alatti pályákat csak a megfelelő sorrenden lehet bejárni (azaz megfelelő kijáratokon kell kimenni). Ha rossz kijáratot választunk, onnan esetleg nincs visszaút, nem tudsz minden lordot felkutatni. Néhány helyen vissza lehet jutni korábbi pályára, ilyenkor a már ott felvett tokenek visszakerülnek a helyükre, ebből újra meg kell ötöt szereznünk valamely kijárat használatához. A játék látványvilága szép, hangulatos, igaz a képernyők általában egyféle pályaelemből vannak összerakva és ezekből szintenként csak 1-2 van csak, de sok van belőlük és szintenként mások az ellenségek is. A színpalettát is minden szinten váltogatja a program. Ki kell emelni a zenét, ami Ep-n teljesen egyedi (C64-en teljesen más a zene, Atari ST-n hasonló a dallam), az egyszerű hangszerelés ellenére zseniális! Hosszú távon sem érez ingert az ember, hogy kikapcsolja, nem mintha lehetne... Sajnos a program nem mentes a hibától, ami a hatalmas játékterületből adódik: pályatervezési hibák miatt néhány helyen be tudunk ragadni a falba és ez a játék végét jelenti! Ez a - vélhetőleg előbb készült - C64 verzióban is így van... Irányítás:
|
|||||||||||||||||||||