A messzi jövőben, amikor az emberiség már meghódította a világűrt, a Galaktikus Birodalmat megtámadta egy idegen civilizáció. Az emberiség legjobb tudósai, az ismert világegyetem szélén, a Firebow nevű bolygón, a bizalomrombóló nevű "Rettegés Bázisán" folytatják titkos kutatásaikat, amikor az idegenek rajtuk ütnek, elfoglalják a bázist, a tudósokat foglyul ejtik. Hogy pontosan milyen kísérletek folytak a bázison, nem tudni pontosam, de az utolsó üzenet Firebowból egy fertőző vírusról szóló hír volt.
A birodalomban uralkodó császár nem késlekedett, a birodalom elitalakulatait küldte, hogy foglalják vissza a bázist, de kudarcot vallottak. A kevés túlélő szinte sebezhetetlen idegenekről, félelmetes harci gépezetekről számolt be. Az utolsó remény egy hatalmas balek egy kibernetikus organizmus, melyet egy szál fotonfegyverrel és rakétavetővel küldenek a tudósok kiszabadítására, azzal a biztos tudattal, hogy útja végén fel kell áldoznia magát, el kell süllyednie az örök sötétségbe, de vigaszul legendák fognak róla szólni a következő generációkban...

Ez a kerettörténete az egyik legszebb TVC játéknak, a Firebow-nak. A játék nyilvánvalóan Exolon-klón, de ezt a hajdani TVC tulajdonosok bizonyára nem bánták. Megérdemelte a játék, hogy Geco Enterprise verziót készítsen belőle. A program 4 színes üzemmódban fut, képernyőről-képernyőre váltogatja a színpalettát. A repkedő ellenfelek szebben vannak megoldva, mint a Spectrum-os Exolon-ban, kár, hogy játék közben egyáltalán nincsenek hangok.
A játékmenet bizonyára ismerős: emberkénkkel, pontosabban kibernetikus organizmusunkkal jobbra haladva (vissza nem tudunk menni) kell elérnünk utunk végcélját, miközben aprítjuk az ellenfeleinket: az apró repkedő idegeneket fotonfegyverünkkel, a nagyobb épületeket, tankokat, ágyúkat, egyéb akadályokat pedig rakétavetőnkkel. Nagy lövöldözésre azért ne számítsunk: fegyverünkben mindössze 50 lövésre elegendő energia és 15 rakéta van. A korábbi harcoknak köszönhető, hogy a bolygón mindenfelé szétszórva hever a fegyverünkbe való muníció. A küzdelem 64 képernyőn (a program zónának hívja) keresztül zajlik, majd a 64. zónában a pálya végén a "el kell süllyednünk az örök sötétségbe", amivel megmentjük a tudósokat (!?!?)
Sajnos a játékmenet kicsit "nyögvenyelős": nem mindig egyértelmű hova nem szabad esnünk, néha centizgetni kell honnan ugrunk hova. Egy ilyen játéknak nem biztos, hogy erről kellene szólnia, enélkül is bőven nehéz lenne. Az aknákra értelemszerűen nem szabad rálépni, de a táblával megjelölteket rakétával ki lehet lőni. A lézerfalat szintén rakétával kell kilőni: vagy a tetejére, vagy az aljára kell célozni (tehát nem a sugarat kell lőni, ahogy az Exolon-ban). Vigyázzunk, ha pár másodpercet egy helyben állunk, máris a fejünkre dobnak egy bombát, ami alól ugyan ki lehet térni, de szorult helyzetben így is kellemetlen lehet.
A játékképernyő alatt, többek között egy üzenetablak van (MESSAGES). Itt jelennek meg a program üzenetei, melyek főleg a kezdő játékosnak jelentenek segítséget (Az X-edik szektorban vagyunk, Mozogjunk, vagy bombát kapunk a fejünkre, Bele kell vetnünk magunkat a sötétségbe, stb.). A zónák között előrehaladva jutalom pontszámot (BONUS) is kapunk. És láthatjuk itt a lőszer (AMMO) és rakéta (BOMBS) készletünket is. Kezdetben 12 életünk van, de ha attól függően, hogy hányadik zónába értünk, jutalom életet is kaphatunk.

Az Enterprise-verzió EXOS kompatibilis, a gép sebességétől függően állítja a játék és a zene sebességét (4MHz-en 10 FPS, turbós gépeken picit gyorsabb 12-16 FPS), legalább 96 KB RAM szükséges. Lemezes rendszerben menti és tölti a ponttáblát, de ha már használtunk csalást, nem ment.

Irányítás: beépített, EXT1, EXT2 botkormány, billentyűzet (Q, A, O, P, ENTER/SPACE). (Mindegyik irányítás él a játék alatt).
ESC - kilépés a játékból,
F3 - örökélet be,
F4 - örökélet ki,
F5 - sérthetetlenség be,
F6 - sérthetetlenség ki.