Úgy tűnik, Raffaele Cecco legfőbb elfoglaltsága az volt, hogy a Spectrum 48k memóriájába minél több dolgot zsúfoljon bele. Megalomániája az Exolon-ban már igencsak szembetűnővé, vált: remek játék (az egyik legjobb lövöldözős játék!), kiváló grafika, rengeteg pálya, az egyik legjobb 128k-s zene és hang, mindez egyszerre a memóriában... (Az már csak hab a tortán, hogy a Cybernoid 2-ben rátett még egy lapáttal... A Cybernoid első része is erősen feszegette már a memória határait) A játék főhősének nehéz feladat jutott: egy ellenséges űrállomásra kell behatolnia, hogy minél több kárt okozzon a védelmi rendszerben, ezzel előkészítve egy átfogó támadást. Mindez egy különleges harci ruházatban, innen ered a játék címe: exo-skeleton (rövidítve). Bár az ellenfél nem készült fel ilyen fajta támadásra, (igen hatékonyan) mindent megtesznek becses személyünk semlegesítésére. A játék kivitelezésének színvonalára jó példa, ha összehasonlítjuk a Gunrunner c. programmal, ami szintén 1987-es program, és szintén a Hewson adta ki.

Miután kiválasztottuk az irányítást, indulhat a játék. Űrhajóval érkezünk az ellenséges bázis határához, ahonnan gyalog folytathatjuk utunkat, befelé a védelmi rendszeren. Fegyverzetünk tetemes: lézerfegyverünk mellett rakétavetőt vehetünk igénybe a bázis állagának átrendezéséhez. Lőszerünk azonban véges, lézerfegyverünkben 99 lövésre elegendő energia van, valamint 10 rakétával rendelkezünk. Hamarosan rá kell döbbennünk, hogy ez édeskevés, de szerencsére a bázison itt-ott pótolhatjuk muníciónkat (a földön elhelyezett tartályokból, amihez egyszerűen hozzá kell érni). A pályákon rengeteg tereptárggyal találkozunk, amik az utunkban állnak. A lézerfegyver kevés ellenük, ezért egy jól irányzott rakéta-találattal semmisítsük meg őket (Rakétát a tűz gomb hosszú nyomvatartásával tudunk lőni). Fegyverünk lőtávolsága nagyon kicsi, mindössze kb. fél képernyő! A legtöbb problémát valószínűleg mindenkinek a képernyő jobb oldaláról berepülő, és össze-vissza cikkázó repkedő "herkentyűk" fogják okozni, ezek ellen használhatjuk a lézerfegyvert. Ha gondoljuk le is gugolhatunk ellenük, de ez nem túl jó ötlet. Rengeteg pályán találkozhatunk kék telefonfülke-szerű építményekkel, ami teleportként szolgál: ha beleállunk, a felfele irány használatával átjuthatunk egyik teleportból a másikba.
Első látásra komoly fejtörést okozhat, hogy néhány pályán egy rakéta indul meg felénk, és követ minket. Kikerülni nem lehet, ezért más megoldást kell találnunk: a pályán található irányító antennáját kell egy rakétával megsemmisítenünk, mielőtt elér minket a rakéta. Akkor sem kell megijedni, ha egy függőleges lézersugár vágja el a továbbhaladásunkat, jónéhányszor bele kell lőni lézerfegyverrel. A zónák, nagyjából felénél találkozhatunk egy lila fülkével, amiben a felfele irány megnyomásával egy nehéz szkafandert vételezhetünk, ami több szempontból is előnyös: kétcsövű lézerfegyvert használhatunk, és nem kell tartani az aknáktól, és a felfele súlytó dugattyúktól.
A képernyő alján nyomon követhetjük muníciónk mennyiségét, pontszámunkat, életeink számát, és hogy hányadik képernyőn járunk. És még valami: ne időzzünk sokáig egy képernyőn, mert különben berepül a képernyőre egy rakéta, ami elől nincs menekvés!
Az ellenséges űrbázis 5 szektorra van osztva (125 képernyő), ezen belül folyamatosan, balról-jobbra haladunk. Célunk a rombolás, azaz a legtöbb pontot összegyűjtve végighaladni a 125 képernyőn. A pontgyűjtésnek van egy igen hatékony módja: a pályákon találkozhatunk lapos, ágyúhoz hasonlító tereptárgyakkal, amik két egymás feletti csövön rakétákat lőnek ki ránk. (Ezeket a rakétákat ki lehet lőni). Rakétát hiába lövünk ki ezekre az építményekre, nem tudjuk megsemmisíteni. Ha azonban hozzáérünk ezekhez az építményekhez, hatástalanítjuk őket (ilyenkor csipogó hangjelzés kíséretében jelentős pontszám-mennyiség a jutalmunk). Mivel a bázison itt-ott két emelet is van, és nem tudunk csak előre haladni, lesz olyan rakétakilövő, amit ki kell hagynunk, nem tudunk hozzájutni.
Minden zóna teljesítése után szerencsénktől függően kapunk bónusz pontszámot, ilyenkor sajnos elveszítjük a megszerzett erősebb ruhánkat. Ezenkívül megmaradt életeink után is jutalmat kapunk, valamint egy jutalom életettel is gyarapodunk. (Kivéve, ha a maximális 9 élettel rendelkezünk.) A program ezen bőkezűsége ne tévessze meg a lelkes játékost, senki ne számítson rá, hogy a rendelkezésre álló 9 élettel van akár minimális esélye is... A "bátrabbak" megtehetik, hogy nem öltik magukra a masszívabb szkafandert! Ők a szint végén 10000 pont plusz jutalmat kapnak!

Az első átiratot Attus készítette Enterprise-ra, ez volt az első 128-as zenés átirat. Érthető módon bombasztikus hatása volt az akkori Enterprise klubban, hisz a zene mellett a játék is nagyon jó és ez az egyik legszebb Spectrum program! Az átirat minősége is kiváló, annak ellenére, hogy még magnós átírási technikával készült. Ezért az átirat zenéje nem is egészen olyan mint a Spectrumon, kicsit gyorsabb és magasabb, összehasonlításra nem volt mód akkoriban.
IstvánV 2010-ben újra átírta a programot, kijavítva a "régi" Attus verzió néhány hibáját:

• Billentyűzet definiálásnál működik a beépített joystick (5, 6, 7, 8 Spectrum billentyűknek felel meg).
• A "Game Over" üzenetnél van zene (FEh port használata átírva - emulált - AY-ra)
• Kisebb hang javítás.
• Világosabb és nagyobb kontrasztú színek. Teleportoknál (és néhány más tárgynál) a villogó színek láthatók. A lézersugárnál nincs attributum hiba.
• 128K-s gépen valamivel gyorsabb. Az átirat EXOS kompatibilis, így működik Ep64-en is (sajnos meglehetősen lassan).
• Tömörített (dtf.exe és DL2 kompatibilis) formátum.
• Betöltés után több csalási lehetőség közül választhatunk: M: örökélet, N: nincsenek repülő lények, B: mindkettő.

Örökélet: POKE 40221,60
Dupla tűzerő: POKE 33663,0
Nem lőnek ránk az ágyúk: POKE 36845,0
Nincsenek repkedő ellenségek: POKE 42338,0

Cheat: definiáljuk a billentyűket "ZORBA"-ra, utána örökéletünk lesz.

Térkép

Zene (MP3)
         Exolon Churcrock Remix (MP3)
         Exolon Trance Remix (MP3)
         Exolon remake (MP3)