Vallató

ZX-81
HT1080Z
ZX Spectrum
Commodore 64
ABC-80
Aircomp
Primo
Commodore VC20
Commodore 16
Sinclair QL
ZX Microdrive

Programajánlat: Bűvös lámpácskák


A BIT-LET első száma 1983 októberében jelent meg. A legutóbbi pedig 1986 februárjában. A kettő között 28 szám. Ez a Szuper BIT-LET a 28 szám közül elsősorban az első 12 legjobb anyagait tartalmazza. De sok minden bekerült a későbbi, az elmúlt évben megjelent számokból is. Szuper vagy nem szuper, BIT-LET-ünk alapjai nem változtak a kezdet óta.

Két igazán egyszerű szerszám, még két kalapács is különbözhet egymástól: az egyiknek simább a nyele, jobban simul a kézhez, a másik viszont egyenesebb fejű, ritkábban csúszik le a szögről! Hát még két számítógép! Az egyik okosabb, a másik butább, ez jobban hallgat a parancsra, az meg egyszerűen oldja meg a feladatot. És folytathatnánk. Vallató rovatunkban egy-egy személyi számítógép vizsgálatát végezzük el, sorra véve a Magyarországon már elterjedtebbnek tekinthető típusokat. Vállaljuk, hogy szubjektívek leszünk! Nem akarunk gyári adatokkal vitába szállni, éppen az a célunk, hogy a viszonylag hasonló kategóriájú gépek közötti különbségeket keressük, éppen azokat az eltéréseket, amiket a prospektusok nem tartalmaznak, amit csak a felhasználók ismernek. Ezért mindig olyan vallatókat keresünk, akik az éppen kínpadon levő gépet jól ismerik, gyakran használták már.

A ZX 81 méltó arra, hogy elsőként állja végig a kínokat, még akkor is, ha az adott osztályzatokból kiderül, hogy nem vizsgázott kitűnőre.

ZX-81

GYÁRI ADATOK
Memóriaméret: 1 kbyte beépítve, tartozékként kapható 16 és 64 kbyte.
Méret: 167 x 175 x 40 mm
Súly: 350 gramm
Billentyűzet: igen egyszerű, fóliaérintkező megoldás.
Beépített magnetofon: nincs.
Perifériák: tv-készülék (csak fekete-fehér), kazettás magnetofon, printer, I/O interface, beszédszintetizátor.

Kínrendszer
A ZX 81 vallatása közben dolgoztuk ki azt a kínrendszert, amely a többi személyi számítógépre is alkalmazható. A közösen elfogadott 13+1-es kínrendszer alapján alakult ki a táblázatunk, amely a vallatók által adott osztályzatokat mutatja, és ezek átlagát. Nem osztályozott mindenki minden szempontot, csak azokat, amelyekben járatos, és amelyekben úgy ítélte, hogy egy osztályzattal kifejezheti a véleményét. A táblázatból látható, hogy az iskolai módszert választottuk egytől ötig. A kapott átlagok így is érdekesek, azonban - hogy a legszélsőségesebb vélemények is érthetőek legyenek - szükségesnek éreztük az egyes kínok magyarázatát.

1. Kín: Ár - 4,2
Ez bizony nagy kín! Elsősorban itthon. Olyannyira, hogy megbukott, osztályozhatatlan. Tény, hogy a többi géphez viszonyítva még mindig a legolcsóbb, azonban az árnál is, és egyéb szempontjainknál is a gépeket igyekeztünk saját magához viszonyítani, és nem egy elvont, nem létező ideálhoz vagy a meglevő egyéb típusokhoz. Az ár kérdését tehát a vallatók így tették fel: megéri-e a pénzét? Itthon nem, külföldön igen. Zoletnik Sándor így fogalmazott: "Ára megjelenéskor forradalmian alacsony volt, azóta rohamosan csökkent. Lassan közeledik a hamburger árához".

2. kín: Perifériák - 3,1
Ebben a pontban mindig azt osztályoztuk, hogy az alapgép milyen kiegészítő berendezésekkel kapcsolható össze. Hosszasan kerestük az elnevezést a "bővíthetőségtől" a "kapcsolatokig". Ez utóbbit azzal vetettük el, hogy túlzottan érzelmes. Végül kemény munkával megtaláltuk a már évek óta használt kifejezést: a perifériákat; itt azonban azok minőségét nem osztályozzuk, kizárólag azt, hogy milyen és mennyi periférialehetőség van. A ZX 81-nél megoszlanak a vélemények, aminek egyik oka, hogy Magyarországon hozzáférhető periféria kevés van, és az is drága. Ebbe a pontba tartozik a memóriabővítési lehetőség is, amelyre ennek a gépnek nagyon is szüksége van, hiszen a beépített 1 kbyte inkább "felejtésének" nevezhető, mint "memóriának". A ZX 81 könnyen bővíthető 16, illetve 64 kbyte-ra, de alkalmanként az érintkezési hibák miatt mindent elfelejt.

3. kín: Képernyőkezelés - 2,7
Beletartozik a színek lehetősége, a felbontóképesség, a tárolható oldalak száma, a feliratozási lehetőség, egyszóval mindaz, ami a képernyőn megjelenik. A ZX 81 csak fekete-fehér képet tud, a kép előállításának módja igen egyszerű, forradalmi konstrukció. Nagy hibája, hogy a képelőállítás befolyásolja a gép sebességét: ha a képernyőt kikapcsoljuk, lényegesen gyorsabbá válik. Kép nélkül viszont nehéz az élet! Felbontóképessége gyenge, 44x64 pixel. Ékezetes betűk nincsenek, összesen 22 sorba, soronként 32 karakter írható. A képernyő pontonkénti tartalmát nem tárolja a gép.

4. kín: Hang - 1,6
A legjobb indulattal sem állíthatnánk, hogy a ZX 81 a muzsika klasszikusain nevelkedett. Közvetlen BASIC utasítással előállítható hangja nincs, de zenei hangját "előhívhatjuk" gépi kóddal. Érdemes?

5. kín: Kazettás tárolás megbízhatósága - 2,4
Beépített magnetofonnal nem rendelkezik, viszont kapcsolható hozzá bármilyen típus. Rutinos ZX-esek szerint kellő gyakorlással kikísérletezhető a megbízható beolvasás; ezzel sokan próbálkoznak, de keveseknek sikerül. A beépített szintszabályozó automatika nem kielégítő. Tény, hogy vallatásunk szünetében tettünk kísérletet néhány egyszerű játék beolvasására, amely harmadszorra sikerült is.

6. kín: Gépi kódú programozás lehetősége - 2,9
Monitor üzemmód nincs, gépi kódú programozás lehetséges, egyesek szerint túl bonyolult, mások szerint igen egyszerű, de szinte mindenki úgy ítéli, hogy egy ekkora gépnek éppen elegendő.

7. kín: Megbízhatóság - 2,5
Egységes a vélemény: a csatlakozók állandó hibalehetőséget jelentenek és gyakori a gép túlmelegedése.

8. kín: Billentyűzet - 2,1
A gép olcsósága elsősorban a billentyűzet egyszerűségéből adódik, amely technikailag forradalmi újdonságokat is hozott. Ennek ellenére vannak, akik meg tudják szokni. Általános vélemény az, hogy gyermekeknek megfelelő, a felnőttek kézméretük és megszokásaik miatt azonban idegenkednek tőle.

9. kín: Dokumentáció - 4,3
Ebben a pontban kizárólag a gép vásárlásakor kapott írott anyagról van szó, tehát nem minősítjük az egyébként fellelhető, szakirodalomban megtalálható dokumentációt. Érdekes vita alakult ki ezzel kapcsolatban: akik nem ZX 81-en tanultak, úgy ítélték meg: gépkönyvnek jó, BASIC tankönyvnek azonban használhatatlan a dokumentáció. Aki viszont ebből tanult, az tankönyvként is kitűnőnek értékelte.

10. kín: Editálás - 3,7
Ebbe a pontba tartozik a szerkesztés, az utasítások módosítása, a szintaktikai ellenőrzés és javítás is. Általános vélemény, hogy az editálási lehetőségek kielégítőek, több szempontból kiválóak: karakterek beszúrására is van lehetőség. Szemléletes, ahogyan az elfogadott programsorokat felviszi a képernyő tetejére.

11. kín: A gép programnyelve - 3,3
Általános vélemény, hogy a gép programnyelve, a ZX 81 BASIC kicsit szűk, de kezdőknek jól használható utasításkészlet. Az osztályzatok között nagy eltérés is van, mert a hiányzó utasításokat szellemesen megkerülők jobbnak értékelik a gép nyelvét, mint a lustább programozók.

12. kín: Tanulhatóság - 4,6
Itt nem a nyelvre gondoltunk, hanem a gép kezelésének tanulhatóságára: mennyire speciális, mennyire könnyedén használható. Az alapvélemény ez: könnyen tanulható, de őrjítő. A frappáns vélemény azzal magyarázható, hogy a gép sokfajta újítást tartalmaz, ezért kezdőknek könnyen megtanulható, de aki már más géphez szokott, az gyakran mellényül. Szélsőségesen megoszlottak a vélemények a BASIC alapszavak egyetlen "gombnyomással" történő előhívhatóságával kapcsolatban.

13. kín: Emberközelség - 4,0
Ennek a pontnak a legszebb megfogalmazása nem tőlünk származik, de vállaljuk: mennyire megy a gép a felhasználó után vagy mennyire kényszerül a felhasználó a gép után menni. Ebből a szempontból a ZX 81 szinte kizárólag jó minősítést kapott, általában barátságos, szolgálatkész gépnek tartják. A lehetséges idegenkedés egyetlen forrása a már említett billentyűzet.

+1 kín: Szubjektív vélemény - 4,3
Ebben a pontban egy általános. minden objektivitást nélkülöző megfogalmazást vártunk arra. szereti-e használni a gépet valaki vagy sem. Vallatásunk során ismét összecsaptak a ZX-hívők és kevésbé hívők. A véleményekből az derült ki, hogy akik egyszer megszerették a ZX 81-et. azok szinte szerelmesek lettek bele és haragosan fújtatnak, ha mások a hibákat sorolják. A hibákat sorolók is elismerik azonban, hogy a gép forradalmat jelentett, mind műszaki megoldásait, mind az árát tekintve a fantasztikum határát súrolta megjelenésekor. Amióta kiforrottabb konstrukciók is piacon vannak, komoly számítógépes nem vásárol ZX 81-et, de változatlanul ajánlható minden kezdőnek.

Vallatóink:

Brányi László (főiskolai hallgató) "Szegényes karakterkészlet, fekete-fehér képernyő"
Kepes János (matematikus) "Az ára? Laikusoknak, kezdőknek nagyon megéri!"
Székely Jenő (főiskolai docens) "A dolumentáció gépkönyvként jeles, BASIC tankönyvként nem minősítem!"
Révai Vera (középiskolai tanuló) "Többször előfordult, hogy fél óra után a gép hirtelen kikapcsolt és mindent elfelejtett."
Szenttornyai László főiskolai hallgató) "Nagyon gazdaságos memóriakihasználás!"
Halász Péter (egyetemi hallgató) "Az átsorszámozás és a nyomkövetés nagyon hiányzik."
Dr. Török Turul (matematikus)  
Zoletnik Sándor (egyetemi hallgató) "Nagyon rossz azt a lapos deszkát nyomogatni."

  Kínok
Révai Vera
Brányi László
Szenttornyai László
Zoletnik Sándor
Kepes János
Székely Jenő
Halász Péter
Dr. Török Turul
Átlag
1. kín: Ár
-
4
4
-
5
5
3
4
4,2
2. kín: Perifériák
5
2
3
3/4
3
-
3
2/3
3,1
3. kín: Képernyőkezelés
3
2
2
3
4
3
3
2
2,7
4. kín: Hang
-
1/2
1
-
2
2
1
2
1,6
5. kín: Kazettás tárolás
3
2
2
-
3
3
2
2
2,4
6. kín: Gépi kódú programozás
-
3/4
4
2
3
3
2
2
2,8
7. kín: Megbízhatóság
3
3
1
3
3
2/3
2
-
2,5
8. kín: Billentyűzet
3
2
1
2
3
2
2
2
2,1
9. kín: Dokumentáció
4
4
5
-
5
5
4
3
4,3
10. kín: Editálás
5
3
3
4
5
4
3
3
3,7
11. kín: A gép programnyelve
4
2
3
-
4
-
3
3/4
3,2
12. kín: Tanulhatóság
-
4
5
-
5
-
4/5
4/5
4,6
13. kín: Emberközelség
-
3
4
-
5
-
4
4
4,0
+1. kín: Szubjektív vélemény
4
-

-

-
5
4
-
-
-
  Átlag
3,8
2,8
2,9
2,9
3,9
3,3
2,9
2,9
3,2

(1983 október)

A védelem nevében
Elolvastam a ZX 81 "kín"-os vallatásáról készült jegyzőkönyvet, és megszületett az első elhatározásom, hogy kéretlenül is a védelem nevében szólaljak meg. A kínrendszerrel nem kívánok vitába szállni, de meg kell jegyeznem, hogy könnyen hamis kép alakulhat ki az olvasóban, és főként a leendő személyiszámítógép-tulajdonosokban, ha a gép szolgáltatásait, teljesítőképességét elvonatkoztatjuk annak árától.
Egy Trabant vagy Lada jellemzőiben lényegesen eltér, és nem mindig hasonlítható össze például egy Mercedesszel. de a közlekedési szabályok mindegyik típusra azonosak, és mindegyik alkalmas eszköz egy adott cél elérésére. Viszont ma Magyarországon a forgalomban részt vevők közlekedési kulturáltságát döntően a Trabant stb. vezetőkön lehet lemérni, függetlenül attól, hogy ők is szívesen vezetnének Mercedest. Márpedig ma, és valószínűleg a közeljövőben Magyarországon az általános számítástechnikai műveltség Trabantja a ZX 81, melyen a "vezetési gyakorlat" legalább olyan jól (ha nem könnyebben) elsajátítható, mint társain. A ZX 81 azonban rendelkezik egy olyan előnnyel, melyet a többiek nem mondhatnak el magukról, nevezetesen: ez igazodik legjobban a vevő pénztárcájához. és ez nem is lényegtelen szempont.
A gép vallatási jegyzőkönyve bizonyára annak legegyszerűbb változatain szerzett tapasztalatokat tükrözi. Tekintettel arra, hogy ELKON gazdasági munkaközösségünk ezzel - is - foglalkozik, hadd hívjam föl az olvasók figyelmét arra, hogy ZX 81 továbbfejleszthető! Íme néhány lehetőség, amelyek megvalósulásában mi is partnerei lehetünk a ZX-tulajdonosoknak.

Perifériák
Létezik már hazai gyártású 16 kbyte-os memóriabővítés, melynek azonban igazi szépséghibája, hogy a szocialista és hazai gyártmányú alkatrészek ára miatt lényegesen nem olcsóbb az "import" memóriáknál. Előnyének mondható, hogy a csatlakoztatás érintkezési hibája ennél nem jelentkezik. Lényegesnek mondható periféria lenne a nyomtató, melynek ára nyugaton is többszöröse a gép árának. Ha valaki mégis rendelkezik valamilyen mátrixnyomtatóval, annak lehetősége van azt csatlakoztatni a ZX 81-hez hazai gyártású bővítésen keresztül is.

Képernyőkezelés
Nem boszorkányság, de a gép felhasználója tetszőleges 8x8 pontból álló karaktereket definiálhat az eredeti karakterek helyett. Ehhez csupán vagy a gép hardver átalakítása, vagy pedig bővítése szükséges, mely talán már nem is olyan soká a magyarországi ZX 81 tulajdonosok számára egyszerűen megszerezhető lesz.

Kazettás tárolású megbízhatóság
A túlmelegedés kiküszöbölhető, a beolvasási biztonság pedig nagymértékben növelhető az alapgépen végrehajtott hardvermódosítással.

Amiről nem volt szó
A kezelés kényelmét növelik az alapgépen történő további módosítások, mint pl. a RESET gomb, tápkijelzés, hangjelző. Az utóbbi minden elfogadott billentyűmegnyomás után csipogó hangjelzést ad. Elsősorban játékprogramoknál jól használható a cursor mozgatására a botkormány (joystick), mellyel a négyirányú mozgatás, plusz egy vezérlő jel kiadása lehetséges. Talán ez sem marad sokáig álom.

Kovács G.

HT1080Z

A HT 1080Z Schoolcomputer (továbbiakban HT) - azzal, hogy ma már szinte az összes középiskolában megtalálható - nagyobb jelentőségű bármelyik típusnál, hiszen a következő nemzedék éppen ezzel a géppel találkozik majd elsőként. Hogy megszereti-e a HT-t, vagy elmegy a kedve a számítástechnikától - vallatónkból kiderül.

GYÁRI ADATOK
Csatlakozási lehetőségek: második magnetofon, output port, printer, floppy drive, memóriabővítés (utóbbiak perifériacsatolóval).
Méret: 540 x 390 x 120 mm.
Súly: 3 kg.
Memóriaméret: 12 kB (ROM), 1,5 kB (monitor), 16 kB (RAM).
Beépített magnetofon: 4,75 cm/sec szalagsebességű, compact kazettás, fémmechanikás.

Kínrendszer
A ZX 81-es vallatása közben kidolgozott kínrendszert használtuk egy apró, de fontos bővítéssel: amiről külföldi gépeknél még nem beszélhetünk, arról a HT-nál érdemes, a szervizlehetőségről. így a 13+1-es kínrendszerünk a kissé slamposabb 13+2-esre módosult, de talán megérte. Táblázatunk sajátossága az is, hogy a vallatásra meghívtuk a gyártó cég képviselőjét is - nem utolsósorban azért, hogy a fejlesztésről is információkat kapjunk. Az általa adott osztályzatokat közöljük, azonban a tisztességes játék érdekében az átlagokba nem számítottuk bele. (Annak ellenére, hogy Tóth Ferenc osztályzatai olykor szigorúbbak a többiekénél.)

1. Kín: Ár - 3,6
A gép megjelenése óta valamelyest csökkent az ára, szinte valamennyi inkvizítorunk lényegében elfogadhatónak tartja, de mindenki hozzáteszi: lehetne olcsóbb is. Ha olyan gyorsasággal csökkenne az ára, ahogy a világpiacon a többi típusé, jövőre már magánembereknek is megérné. De azért senkinek nem ajánljuk, hogy erre várjon!

2. Kín: Perifériák - 3,4
A táblázatból látható, hogy komoly eltérés volt a vélemények között. Nem csoda, mert ebben a kínban azt osztályozzuk, hogy milyen a perifériák csatlakoztatási lehetősége. Tény, hogy a HT-hez szinte minden kapcsolható adapteren keresztül, csak az a bökkenő, fogy nincs mit és nincs min keresztül. Így aki a "csatlakozási lehetőséget" úgy értelmezte, hogy van-e lyuk, ahova be lehet dugni valamit, az jelest adott, aki a bedugnivalót is hiányolja, az elégségest. Feltétlen megemlítendő a beépített magnetofon, amely a többség szerint előnyös (ha megbízhatóan működne, valószínűleg még előnyösebb lenne!), és a második, külső magnetofoncsatlakozási lehetőség, amely kitűnő.

3. Kín: Képernyőkezelés - 3,2
A gép fekete-fehérben dolgozik, kétféle kijelzési formátummal: az elsőben 64 karaktert ír soronként, a másodikban 32-t, de így csak a képernyő felét mutatja. Erről a módszerről nem a legjobb vélemény alakult ki, mert az első esetben nehezen olvashatóak a betűk, a másodikban viszont nehézkes a lapozás. Egyik inkvizítorunk ezt írta erről: "64 olvashatatlan karakter egy kicsit sok. 32 olvasható egy kicsit kevés". A grafikus felbontóképesség durva: 48x128 képpont, így komolyabb rajzok létrehozására nincs lehetőség.

4. kín: Hang - 4,6
Egy mondatban: szépen énekel, ha szóra lehet bírni. A beépített hanggenerátor három csatornán, programozható frekvenciájú négyszögjelet állít elő, ezen kívül háromcsatornás zajgenerátor is van. A hangja szép, programozása azonban meglehetősen bonyolult és suta. Minthogy azonban inkvizítoraink "profi" programozók, s így ez nekik nem okoz gondot, ezért a kitűnően működő hangrendszert igen magasra értékelték. Kezdők azonban óvakodjanak!

5. Kín: Kazettás tárolás megbízhatósága - 3,6
Ahhoz képest, hogy a kapott átlagosztályzat egyáltalán nem rossz, meglepő, hogy szinte mindenki ezt írta a papírjára: megbízhatatlan. Az ellentmondás úgy oldható fel, ha a kínban foglaltakat értelmezzük. A "kazettás tárolás megbízhatósága" elnevezésbe tartozik a program beolvasása, az adatok be- és kiolvasása, a második magnetofon működtetése, a program kimentése és ellenőrzése. Inkvizítoraink általában a sokféle funkció közül eggyel elégedetlenek, azért írják, hogy megbízhatatlan, viszont az összes többivel elégedettek, ezért adtak jó osztályzatot. A szép az lenne, ha most leírhatnánk, melyikkel elégedetlenek, azonban sajnos lehetetlen. Ugyanis mindenki mással elégedetlen! Lehet, hogy a hiba nem is a gépben van? Az mindenesetre tény, hogy a beépített magnetofon mechanikája igen gyenge. Ezt a gyártók is elismerik azzal, hogy a fejlesztett típus már új, megbízhatóbb magnetofont tartalmaz. Egy a szűkszavú vélemények közül: "A programot gyakran sikerült betölteni. (Azóta vannak tapasztalataim az új magnóról. Nem tökéletes, de jobb.)"

6. Kín: Gépi kódú programozás lehetősége - 4,5
A vélemény egyértelmű, van monitor üzemmód is. jól használható. Egyetlen hiba, hogy a gépi kódú programok csak segédprogrammal menthetők ki, fölöslegesen bonyolítva a felhasználó életét.

7. Kín: Megbízhatóság - 4,5
Külön öröm egy magyar gyártmányú berendezésről azt írni, hogy igen megbízható! Ebben az országban, ahol még a hazai gyártmányú vizespohárból sem ott folyik ki a víz. ahol kellene; komoly eredmény, hogy egy számítógép hosszú időn keresztül hiba nélkül működik. Ezért minden tisztelet a gyártó Híradástechnika Szövetkezeté. Lehet persze, hogy vizespoharat ők sem tudnának készíteni - az egy kicsit bonyolultabb!

8. Kín: Billentyűzet - 3,9
Az osztályzat jó, az általános vélemény: kézhez álló, gyorsan használható, kellemes, kényelmes. Hibaként megemlítették, hogy spontán betűismétlésre hajlamos. A gyártó tájékoztatása szerint a fejlesztett változat javított billentyűkezelése már megszünteti ezt a hibát is.

9. Kín: Dokumentáció - 2,2
A kapott osztályzatok közül kimagaslóan a legrosszabb, az egyszavas megfogalmazás ez lehet: csapnivaló: Egyik inkvizítorunk mentségképpen ezt írja: "Nehéz jó tankönyvet és egyben jó gépleírást is adni". Ez igaz, a HT dokumentációjának azonban az a baja, hogy minden funkcióra alkalmatlan. Gépkönyvként túl kevés információt tartalmaz (csak egy példa, hogy cikkünk alapadatait is - pl. memóriaméret, csatlakozási lehetőségek - máshonnan kellett beszereznünk). Tankönyvként viszont zavaros felépítésű, sokszor hibás, kezdőknek érthetetlen, de néha a haladókat is kemény feladat elé állítja. Sajnos a módosított kiadás is csak a sajtóhibák kijavítását vállalta (azt sem teljes sikerrel!), a módszertani átdolgozást nem. Nagyon hasznos lenne, ha egy egyébként jó színvonalú termék gyártója vállalná, hogy ezt a nagyon fontos apróságot is kezelné, fejlesztené.

10. Kín: Editálás - 3,4
A HT gép sokféle editálási funkciót tud ellátni. Ez kezdő, vagy közepes szinten túl bonyolultnak tűnik, ezért sokan nem is használják azokat. Aki viszont egyszer megszokta, az esküszik rá, hogy kitűnő. Ezért látható a nagy ellentmondás az osztályzatokban. Azt azonban hibának tartotta még a legelszántabb HT-hívő is, hogy a gép nem ellenőrzi szintaktikailag a bevitt programot, így néha több perces munka vész kárba egy elütés miatt. Másik hiány az, hogy a programszámozás nem javítható.

11. Kín: A gép programnyelve - 4,1
Nem egyöntetű a vélemény, de a kapott osztályzat így is elég magas. Általában kezdőknek jól használható és tanulható, de a haladók is úgy ítélik, hogy megfelelő. Inkvizítoraink a hiányokat másképpen ítélték meg, abban nem egyeznek a vélemények, hogy mi hiányzik az utasításkészletből - mindenkinek más.

12. kín: Tanulhatóság - 3,5
Ennek a gépnek az egyik legfontosabb jellemzője, hiszen a HT alapvetően iskolai oktatási célokat szolgál, tehát laikusok ülnek a gép mellé, ezen ismerkednek a számítógéppel, a programozással. Ha ezt megfelelő súllyal figyeljük, bizony a 3,5 átlag osztályzat nem éppen jó. Általánosságban a gép kezelése könnyen elsajátítható, ezzel tehát nem is lenne probléma. Ami a hibákat illeti, itt a "tanulhatóság" címszóban azok szerepelnek, amelyeket már az előzőekben említettünk. A tanulhatóság rovására megy az olvashatatlan képernyő, a nehezen elérhető hang, a túl bonyolult editálás, Itt érzékelhető a legjobban az, hogy a HT egy licenc alapján gyártott gép, amit Magyarországon oktatási célra használnak. Ez nem mentség, csak tény. Egy érdekes vélemény, ami ide kívánkozik: "Miért vannak angol feliratok a gépen? Egy iskolai számítógépnél ez nem követelmény?"

13. Kín: Emberközelség - 3,8
Az osztályzat jó, általában úgy ítélte mindenki, hogy a gép hajlandó a felhasználó után menni. Hibaként általában itt is a már tárgyaltak jöttek elő: az olvashatatlan képernyő, a használati utasítás és így tovább. Török Turul így fogalmazott: "A gép eredetije abban a korban született, amikor az emberközelség még nem volt különösebb szempont".

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 4,0
Ezen különösebb magyaráznivaló nincsen, mindent egybevetve a inkvizítorok átlagba pontosan négyes osztályzatot adtak. Szerkesztőségünket egy kicsit meglepte ez a magas átlagosztályzat, de úgy látszik, mi hallottunk eddig sok rosszat a HT-ről, pontosabb vizsgálat esetén kiderül, hogy nincs is olyan sok baj vele. Ez legyen a legrosszabb meglepetésünk!

+2 Kín: Szervizszolgálat - 5
Fantasztikus győzelem! Veri az összes külföldi gyártmányt, amelyeknek szinte semmilyen szervizelhetőségük nincsen! Erről persze inkvizítoraink közül is csak néhánynak volt információja. Ők azonban csillagos ötöst adtak.

Vallatóink:

Kisdi Bálint (gimnáziumi tanuló) "Megbízhatóság? A hiba majdnem mindíg az emberben van!"
Zsakó László (matematikus) "A periférialehetőségeket ötösre osztályoznám, a tényeket gyengébbre!"
Kepes János (matematikus) "A leírás embertelenül rossz, keveset árul el, hibás, ott beszél sokat, ahol nem kellene!"
Kovács Mihály (gimnáziumi tanár)  
Bán Péter (tudományos munkatárs)  
Czakó Tamás (középiskolai tanuló) "Még egy programom sem szállt el, nem tudom, ez mennyire általános tapasztalat"
Török Turul (matematikus) "Közel két éve használom, ezalatt sokkal jobb gépekkel összehasonlítva is hódolója maradtam!"
Tóth László (matematikus)  
Király Zoltán (egyetemi hallgató)  
Tóth Ferenc (vevőszolgálati csop. vez.) "Ez a gép a szívem csücske. Sok klassz embert ismertem meg vele kapcsolatban. Úgy érzem, van még javítanivaló!"

  Kínok
Tóth Ferenc
Dr. Török Turul
Kovács Mihály
Király Zoltán
Bán Péter
Kisdi Bálint
Kepes János
Czakó Tamás
Tóth László
Hubert Tubor
Czakó László
Átlag
1. kín: Ár
4
4
3
4
4
4
3
4
3
3
4
3,6
2. kín: Perifériák
4
3/4
5
2
-
5
-
3
3
2
4
3,5
3. kín: Képernyőkezelés
4
4
4
3
4
3
2
3
2
3
3/4
3,2
4. kín: Hang
3
4/5
5
5
5
4
4
5
5
4
5
4,5
5. kín: Kazettás tárolás
4
3/4
4
3
3
4/5
3
4
3
4
3
3,5
6. kín: Gépi kódú programozás
4
4/5
5
4
4
5
4
4
4
5
5
4,4
7. kín: Megbízhatóság
-
5
4
4/5
4
5
5
5
4
4
4
4,5
8. kín: Billentyűzet
4
3
4
4/5
3
5
-
4
3
4
4
3,8
9. kín: Dokumentáció
2
2
2
4
2
3
2
2
3
2
2
2,4
10. kín: Editálás
3
4
4
2
4
4
3
3
1
3
3/4
3,1
11. kín: A gép programnyelve
4
4/5
5
4
3
5
3
3
5
4
4
4,0
12. kín: Tanulhatóság
-
4
4
4
4
4
3
3
2
3
4
3,5
13. kín: Emberközelség
-
4
4
4
-
5
2
4
3
4
4
3,8
+1 kín: Szubjektív vélemény
4
4/5
5
4
4
5
2/3
4
3
4
4/5
4,0
+2 kín: Szervíz
-
5
5
-
5
-
-
-
5
-
5
-
  Átlag
3,6
4,0
4,2
3,7
3,8
4,4
3,0
3,6
3,3
3,5
4,0
3,7

(1983 november)

Hozzászólás
A vallatók közül talán a HT váltotta ki a legnagyobb vihart. Azaz nem is maga a Vallatás, hanem az ahhoz érkezett Simonyi Endre által írott hozzászólás. A hozzászólást, az annak apropójából a Magyar Hírlapban nem sokkal később megjelent cikk részleteit, majd ismét a BIT-LET-ben megjelent a Híradástechnika Szövetkezettől érkezett válaszlevelet elég érdekesnek találtuk ahhoz, hogy beválogassuk összesített vallatónkba. Megjegyzésként csak annyit: Simonyi Endre hozzászólása elé bocsátottuk annak idején a következő megjegyzést: "A korrekt tájékoztatáshoz azonban úgy véljük, szükséges közölnünk azt a tényt is, hogy Simonyi Endre Simon '68 nevű mikrogépével maga is érintett volt az iskolaszámítógép-pályázatunkban."
Laptársunk, a Mikromagazin egyik tavalyi számában visszatért az általunk már befejezettnek vélt vitára. Ebből az írásból meglepődve értesültünk, hogy Simonyi Endre nem is vett részt a pályázatban. Meglepődtünk, mert annak idején levele közlésének megbeszélésekor közöltük Simonyi Endrével, hogy lapunk ezt a megjegyzést szükségesnek tartja, s a szerző egyetlen szóval sem tiltakozott, nem említette, hogy ő ne vett volna részt a pályázatban, Így hát továbbra is neki hiszünk, s úgy véljük, részt vett benne.
Laptársunk egyébként azt is szemünkre vetette, hogy a szerkesztőség nem zárta le megnyugtatóan ezt a vitát. Mi úgy gondoljuk, hogy lezártuk. Épp annyival, amennyit szükségesnek tartottunk. Ezt a lezárást most sem hagyjuk el, de eléírjuk, hogy szerkesztőségi lezárás. Talán úgy érthetőbb lesz álláspontunk.

A lap Vallatójában értékelték a HT 1080Z típusú mikroszámítógépet. Az értékelés 7. pontja a gép megbízhatósága volt. Az értékelés összesítésként közölte: "Külön öröm egy magyar gyártmányú berendezésről azt írni, hogy igen megbízható!... komoly eredmény, hogy egy számítógép hosszú időn keresztül hiba nélkül működik. Ezért minden tisztelet a gyártó Híradástechnika Szövetkezeté."
Ezen dicsérettel szemben áll az, hogy az értékelés 5. kínja ("kazettás tárolás megbízhatósága") szerint ..megbízhatatlan". A gyártó új, megbízhatóbb magnetofont fejleszt - írják. A 8. kín ("billentyűzet") szerint "spontán betűismétlésre hajlamos". A gyártó tájékoztatása szerint a fejlesztett változat javított billentyűkezelése már megszünteti ezt a hibát is.
Összegezve tehát az információk gépbe juttatása, kimentése terén megbízhatatlan. Miben megbízható hát? A bejutott információ belső mozgatásában, tárolásában? Ha csak ebben, akkor az egy használhatatlan gép, mert mindenben megbízhatatlan, ami kritikus lehet. Az értékelés összesítése ezen kívül is megdöbbentő eredményt adott, hiszen "jó" minősítést kaphatott egy olyan, iskolai célra államilag terjesztett gép, ami pl. nem "ismeri" a magyar abc-t ("Egy iskolai számítógépnél ez nem követelmény?"- kérdezi az egyik inkvizítor velem együtt), nincs semmiféle megvalósított bővítési lehetőség (bár ez követelménye volt az iskolaszámítógép-pályázatnak), a képernyő megjelenítés igen rossz. Úgynevezett valódi grafika (ami a gyerekek számára a legfőbb vonzerő) nincs, a dokumentációja "csapnivaló" (egy iskolaszámítógépnél ez nem követelmény?, valamint az sem, hogy a magyar szabvány és az iskolaszámítógép-pályázat által kötelezően előírt, és tartalmában meghatározott gépkönyvet a géphez nem adnak stb.)
Ennek ellenére Önök azt hangsúlyozzák, hogy "... ezért minden tisztelet a gyártó Híradástechnika Szövetkezeté". Ezért? Tisztelet?
Egy lapnak tájékoztatni és nem félrevezetni kell az olvasókat. Le kellett volna írni a valóságot - ez a gép iskolaszámítógépnek. így ahogy van, alkalmatlan.
A tájékoztatáshoz az is hozzátartozik, hogy ez a gép (eredetileg VIDEOGENIE 1 nevű távol-keleti gyártmány) túlságosan drága (hiszen a hazaival azonos kiépítésbeni ára 500 DM körüli.) Teljesen elavult típus (hiszen a VIDEOGENIE 1 az 1977-ben (!!) piacra került TRS-80 modell minimális módosítású utánzata). devizaigénye magas (a Híradástechnika Szövetkezet elnökhelyettesének rádiónyilatkozata szerint az alkatrészek 2/3 részét kitevő import értéke 250 US $), és nem felel meg az iskolaszámítógép-pályázat feltételeinek (az eddig felsoroltakon felül még nem is "modulárisan bővíthető", és a szabad operatív kapacitás kisebb, mint 16 kbyte).
Mivel az általam leírtak a laikus olvasók előtt nem ismertek, és így a 7. kín alapján a gépről jobb véleményt alkotnak mint ami a valóságnak megfelelne, ezért kérem ezen levél helyreigazító célú közlését.

Dr. Simonyi Endre

Valutakidobás?
A Híradástechnika Szövetkezettel nem volt szerencsém. Hiába telefonáltan naphosszat, egyik vezetővel sem sikerül találkozót megbeszélnem. Pedig szerettem volna megkérdezni: miként nyerte el a Művelődési Minisztérium pályázatát a Híradástechnika Szövetkezet HT1080Z iskolaszámítógépe?
A szövetkezet több százat gyártott és adott el eddig, s ez a gép szinte az összes középiskolában megtalálható. Rajta tanul a felnövekvő nemzedék. Ám a gépről megoszlanak a vélemények.
...A legmellbevágóbb közlés: e távol keleti gyártmány túlságosan drága, teljesen elavult típus (hiszen a VIDEOGENIE 1 az 1977-ben piacra került TRS 80 modell minimális módosítású utánzata), devizaigénye nagy.
A Híradástechnika Szövetkezet elnök helyettesének rádiónyilatkozata szerint a kétharmad részt kitevő import értéke 250 dollár. S ha ez így van, akkor miként felelhetett meg az iskolaszámítógép feltételeinek? Tény, az ára 35 ezer forint körül van, tévékészülék nélkül. Ám egészen másként cseng, ha hozzátesszük, hogy minden egyes HT komputer 250 dollár értékű beépített alkatrészt tartalmaz. Pedig a pályázat kiírása szerint "korlátozva van a dollárért kapható alkatrészek beépítése a készülék összértékének 8 százalékára". Akkor itt valami nagyon hibádzik. A másik tény: egy Commodore 64 típusú személyi számítógép ára 196 dollár (sőt, ma már olcsóbb is). Teljes képtelenségnek tűnik, hogy ily módon minden egyes HT 1080 Z legyártásával legalább 54 dollárt hajítanánk ki az ablakon.
A Híradástechnika Szövetkezet az olvasói levelekre nem válaszolt - s nekünk sem. Így amíg nem jön össze a randevú, s nem győznek meg az ellenkezőjéről, kénytelen vagyok elhinni, hogy szórjuk a dollárt a szupergépnek jóindulattal sem nevezhető masinára.

Cseszák Gyöngyi
(Magyar Hírlap / 1984 március)

Válaszlevél
Tisztelt Szerkesztőség !
A lapjukban megjelent rovatolt cikkre eddig nem válaszoltunk, mert úgy véltük, hogy egy olyan hozzászólás felett, amely elfogult, nem tárgyilagos, indulatok hevében született és nem a problémák, gondok megoldását célzó szándékkal íródott, nem érdemes a széles körű nyilvánosság bevonásával vitát folytatni.
Nem tartottuk szükségesnek a választ azért sem, mert Önök tárgyilagosan közölték, hogy dr. Simonyi Endre "Simon '68" nevű mikrogépével érintett volt a pályázaton, s ebből a hozzászólás hangvételének egyik okára következtetni lehet. Úgy véltük, hogy akik a gépet használják, azoknak a választ a géppel kapcsolatos tapasztalat jobban megadja, mint egy esetleges magyarázkodásnak tűnő írásos válaszunk. Tekintve azonban, hogy a BIT-LET-ben megjelent és tárgyi tévedéseket tartalmazó "Hozzászólás"-ra támaszkodva a Magyar Hírlap "Valutakidobás?" címmel egy újabb cikket közöl, és kontroll nélkül olyan elmarasztaló következtetésekre jut, amelyek bántóak és rontják hitelünket - válaszunk elkerülhetetlen.
Válaszunk dr. Simonyi Endre levelében felvetettekhez igazodó sorrendben történik.

A gép megbízhatóságát illetően a felhasználói és a szerviztapasztalatok egyértelműen azt támasztják alá, hogy a gép eleget tesz az elvárásoknak, és nem rosszabb, mint a hazánkban előforduló tőkés személyi számítógép állomány bármely tagja. Ezt igazolják azok a vélemények is. amelyeket az oktató pedagógusoktól kaptunk.
A kazettás tároló első kísérleti gyártásánál voltak problémák. Ezeket a segítő szándékú konkrét észrevételek nyomán megszüntettük. A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a kazettás tároló nem része egy számítógépnek. Annak perifériája. Beépítése nem volt követelmény. Beépítettük azért, hogy az iskolákban ne kelljen a csatlakozó kábelekkel bajlódni, és ne okozzon gondot a magnetofon külön történő beszerzése. Akkor nem gondoltunk arra, hogy ezzel a lépésünkkel egyeseknek támadási felületet teremtünk, és a pluszként beépített - nem általunk gyártott - periféria hibáját a számítógép hibájának minősítik.
A géphez a felhasználó igénye szerint további külső magnetofon is csatlakoztatható.
Megbízhatóságot illető általános filozofálásra nincs válaszunk, azok felvetésének módja nem vitaképes!
A magyar ABC a pályázatnak nem volt követelménye! Ilyen igény az első széria alkalmazásba vételét követően merült fel, amelyet a második szériánál teljesítettünk is. A cikk első megjelenésekor már 1000 db gépet magyar ABC-vel szállítottunk. Ez válasz arra, hogy "... hogy kaphatott egy olyan, iskolai célra államilag terjesztett gép jó minősítést, ami pl. nem ismeri a magyar ABC-t".
A gép dokumentációját (helyesen 3 kötetes felhasználói könyvet) elég szűkszavúan és nem valami hízelgően értékeli. Nem vitatom, hogy a három kötetből álló, közel 150 oldalas anyagban előfordulnak hibák. De jobban örültünk volna annak, ha nem egy szóval minősíti, hanem konkrétan rámutat magukra a hibákra. E gondolatkörnél is hivatkozik a pályázatra, amely azt támasztja alá, hogy azt nem gondosan olvasta el. Lehet, hogy dr. Simonyi Endre egy iskolaszámítógéppel szemben magasabb igényeket támaszt, mint maga a pályázati kiírás. És arról az iskolaszámítógépről, amelyet egy széles körű zsűri a pályázati követelményeknek megfelelőnek tartott, ő kijelenti: "... - ez a gép iskolaszámítógépnek, így ahogy van, alkalmatlan", "...és nem felel meg az iskolaszámítógép-pályázat feltételeinek".
Erre csak azt tudjuk válaszolni, módunkban volt néhány olyan versenyen és a Neumann János Számítástechnikai Egyesület által szervezett programcserén részt venni, ahol 20-30 gép mellett ülő fiatalok lelkesen dolgoztak a gépeken. Azokat szeretik és olyan célokra is alkalmazni tudják, amire nem is gondoltunk. Tanáraikkal együtt elismeréssel adóznak a számítógépekről.
A legsúlyosabb tárgyi és tartalmi tévedés az árat, alkatrészt és a típust illető fejtegetése hordozza.
Ezzel összefüggésben elöljáróban lerögzítem:
a) Az anyagárakat a késztermékárakhoz csak azonos időszakban lehet hasonlítani! 1982. évi anyagárat nem lehet és nem szabad az 1984-es készülékárral összehasonlítani, főleg, ha ez utóbbi valótlan!
b) Számítógép és számítógép között különbség van!
c) A felelőtlen és valótlanságokat is hordozó bírálatra mi nem "sértődtünk meg", mert elköteleztük magunkat a középiskolák számítógép-ellátására és arra, hogy biztosítjuk a szervizt, a javító- alkatrészeket tároljuk, a vevőket kiképezzük stb.
Mi a valóság ?
A 250US $ alkatrész-beszerzési ár 1982-ben az első kísérleti szériánál volt igaz. Hogy ez magas vagy alacsony - nézőpont kérdése. Ebben az időben az ekvivalens TRS-80 modell III. (16 K RAM) típusú tőkés gép ára a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalat által beszerzett ajánlat alapján (másolat csatolva) 1158 US $ volt. A hazai gyártással akkor azonos devizáért négyszer több gépet tudtunk adni az iskoláknak.
A pályázat meghirdetését követően egy éven belül a készüléket csak úgy lehetett kibocsátani, hogy az alkatrészek többségét tőkés piacról szereztük meg. Akiknek a termelésben a legcsekélyebb jártasságuk van, azok tudják, hogy a szocialista vagy hazai alkatrészek beszerzésének átfutása mennyivel hosszabb időt vesz igénybe. Ha csak hazai és szocialista alkatrészeket akartunk volna felhasználni, még ma sem lenne iskolaszámítógép!
Ma már a devizaköltség 100 $/db alatt van, és jövőre tovább csökken.
A kezdetben beépített tőkés alkatrészhányad eredményének tudható be, hogy ebben a kategóriában egy gyártáskultúra honosodott meg szövetkezetünkben, és 35 400 Ft-ért elő tudtunk állítani egy számítógépet.
Az előbbiek tükrében kell értékelni, hogy az indulásnál megérte-e a 250 US $ alkatrészhányad, és hogy ez magas volt-e vagy sem. Nem tudjuk, mire alapozza dr. Simonyi Endre: "... a hazaival azonos kiépítésbeni NSZK-beli kiskereskedelmi ára 500 DM körüli".
A CHIP folyóirat 1983. évi többi számában is egy VIDEOGENIE 1. készülék ára tv-vevő, illetve monitor nélkül 1000 DM körül van. Tv-vevővel, illetve monitorral, amellyel mi szállítjuk a gépet, a CHIP 1984. márciusi számának 135. oldalán 1248 DM. Lehet, hogy valamelyik kiskereskedő tönkrement és kiárusított néhány darabot 500 DM-ért, de ez nem összehasonlítási alap.
Hogy készülékünk egy teljesen elavult típussal ekvivalens, szintén nem helytálló, annál is inkább nem, mert akkor az 1984. évi nyugati folyóiratokban nem hirdetnék, és főleg nem ilyen áron, az iskolaszámítógépünkhöz hasonló paraméterekkel rendelkező készülékeket. Befejezésül dr. Simonyi Endrének arra a kérdésére válaszolunk, hogy mindezért, amit csinálunk, kijár-e a tisztelet. Szavai szerint: "Ezért? Tisztelet?"
Mi nem igénylünk tiszteletet, különösen nem azoktól a hozzászólóktól, akiket nem a segítő szándék vezérel. De igenis igényeljük az építő jellegű észrevételeket, amelyeket azzal a szándékkal tesznek, hogy a következő széria még jobb legyen. Ennek tulajdonítható, hogy azonos áron a következő sorozatban gyártott készülék operatívtár-kapacitása 64 kbyte lesz.

Novák Ferenc
kereskedelmi vezető

Szerkesztőségi lezárás: No comment.

ZX SPECTRUM

Volt egy kis félelem bennünk, hogy más gépek magas átlagosztályzatai után az igazán világszínvonalnak számító gépeknél mi lesz? Hajlandóak-e szőrös- szívű inkvizítoraink magasabb osztályzatokat is adni. Félelmünk alaptalannak bizonyult, a ZX Spectrum - jó hírét igazolva - 4,5-ös, szinte hihetetlen átlageredményt ért el! Ezt látva, ismét meg kell fogalmaznunk a Vallató álláspontját: nem egymáshoz hasonlítjuk a gépeket, hanem azt próbáljuk osztályozni, hogy a saját kategóriájában, a saját áráért mit nyújt egy-egy mikroszámítógép.

GYÁRI ADATOK
Csatlakozási lehetőségek: tv-készülék (színes vagy fekete-fehér), magnetofon, printer, I/O interface, beszédszintetizátor, ZX microdrive.
Méret: 232 x 143 x 32 mm
Súly: 555 g

Kínrendszer
Az eddig használt kínjaink itt is beváltak, egy újat azonban ismét érdemes volt felvenni a listára: amiről más gépeknél nemigen lehetett beszélni, azt érdemes a Spectrumnál osztályozni is, és ez a szoftverellátottság. A Vallató kiértékelés közben éreztük mégis, hogy a Spectrum sok helyen kilóg a kínrendszer szempontjaiból, nehéz osztályozni! Nem véletlen!
Ahogyan a Sinclair konstrukciójú más gépek is kilógnak a világ összes jól bevált, kiforrott konstrukciójú gépei közül - úgy feszegeti forradalmi, zseniális újításaival a mi kínrendszerünket is a Spectrum. De ez már kiderül a Vallatásból.

1. Kín: Ár - 4,8
Ismét tettünk egy kísérletet arra, hogy külön osztályozzuk a külföldi és hazai árat, ismét nem sikerült. A külföldivel nincs különösebb baj, a kapott átlagosztályzat mutatja, hogy lenyűgözően olcsó a nyugati piacon. Az itthoni osztályzat problémásabb, elsősorban inkvizítoraink vérmérsékletétől függ. Azt mindenki elismerte, hogy itthon is ez a legolcsóbb, már majdhogynem forintban is megéri az árát, azonban - ismétlem vérmérséklettől függően - ki vérlázítónak, ki rablásnak, ki pedig egyszerűen pimaszságnak tartja, hogy mégis milyen sokba kerül itthon. Így egyestől ötösig a szivárvány minden színében tündököl a Spectrum (ára). Csak egy a közös: mindenki vörös a méregtől, ha erre gondol!

2. Kín: Perifériák - 3,9
Itt máris érdemes szót ejteni a Spectrum konstrukciójáról. A megszokott megoldások helyett az alapgép és a perifériák is olyan műszaki ötleteket tartalmaznak, amelyekről már az egyetemen tanítják a jövendő mérnököknek, hogy: "Csak így ne, mert lehetetlen!"
A Sinclair cég gondosan ügyel, hogy a mások által csak drágán megoldható dolgokat olcsóin állítsa elő. És az észbontó az, hogy ezek a berendezések a fizika és az egyetemi professzorok szabályait felrúgva működnek! Hát valahogy így vagyunk a perifériákkal is. Az alapgéphez közvetlen csatlakoztatási lehetőség alig van. Mégis a Spectrum az, amelyhez a legtöbbféle periféria kapható. Egyik inkvizítorunk így fogalmazott: "Ma már csak a szoba mérete határozza meg, hogy hány kiegészítés köthető a Spectrumhoz!" Van saját nyomtatója - igaz, fémpapírral dolgozik, de mindössze 40 fontba kerül. Van "microdrive" (végtelenített szalagos háttérmemória, floppy gyorsasággal), még olyan "őrültségek" is elérhetők, mint a beszédszintetizátor vagy digitalizáló. Még egy, a perifériákhoz kapcsolódó megfogalmazás, ami a Sinclair cég piaci taktikájára talán a legjellemzőbb: "Nevetséges ez a nyomtató! Két kötőtű szaladgál benne összevissza! De nyomtat!"

3. Kín: Képernyőkezelés - 4,5
Több előny és több hátrány. Az előnyök: ezért a pénzért nagyon szépi grafikát képes csinálni. Külön előny a programból kezelhető FLASH és a fényesség. Hátrány: a nyolc szín közüli három nagyon hasonló, s egy karakterpozícióban mindössze két szín használható.

4. Kín: Hang - 3,6
A ZX-eknél szokatlan módon, semmi zseniális nincs benne. Legfeljebb ennyi: zseniálisan egyszerű. Egy szólamban, könnyen programozható, kicsit halk is, kár, hogy a hangszóró alul van. Ennek ellenére létezik Spectrumra beszélő sakkprogram, ami azt mutatja, hogy elszánt programozóknak nincs akadály - írta az egyik inkvizítor. Hátrány, hogy a hang generálása leköti a processzort, így közben semmi mást nem tud csinálni.

5. Kín: Kazettás tárolás - 4,7
Valaki így fogalmazott: "Eddig kétszer nem sikerült programot bevinnem. Mind a két alkalommal az összekötő zsinór hiányzott!" Van persze más vélemény is, hosszabb programokkal már többen bajba kerültek, de általában mindenki megbízhatónak, jónak tartja.

6. Kín: Gépi kódú programozás - 4,4
Valaki ezt írta: "Picit hiányzik a monitor". Egy másik vélemény: "Ezért az árért monitort követelni - illetlenség". A gépi kódú programozás lehetséges, de kissé nehézkes - ez volt a véleménye mindenkinek. Azonban rögtön hozzátették azt is, amiről eddig más gépeknél nem beszéltünk, hogy viszont olcsón kaphatók kitűnő fordító programok, így tulajdonképpen könnyedén programozható gépi nyelven is. Magától értetődő, hogy a gépi kódú program is "save"-elhető.

7. Kín: Megbízhatóság - 4,4
Van néhány a gyárból már hibásan kikerült gép. Ami azonban egyszer működött, annak még nem volt ideje elromlani. Inkvizítoraink közül eddig egy látott használatban elromlott gépet. A megbízhatóságra is a Sinclair-stratégia jellemző: "Vannak a gépben csúnya forrasztások? Vannak! De működik! Melegszik? Melegszik. De működik!"

8. Kín: Billentyűzet - 3,8
A ZX 81 legnagyobb hibáját huszárvágással oldották meg: az olcsó fóliaérintkező megmaradt, csak van rajta egy gumi nyomógomb, ami majdnem olyan, mintha mozogna. Még a komoly billentyűzethez szokott kezek tulajdonosai is azt vallják, hogy "nem is olyan rossz!" Feltétlen előnynek tűnik, hogy egy gomb egy teljes utasítást visz be a programba, emiatt viszont egy-egy nyomógomb 6 funkciót is kezel. Így kezdetben a használata igen bonyolult, később azonban igen gyors. Valaki azt írta: "Aki vakon tud gépelni, az megbolondul!" A Sinclair cég ezt is válaszolhatná: "Gépelni lehet vakon, de programozni: szemtelenség!"

9. Kín: Dokumentáció - 4,6
Ebben a kínban, ahogyan eddig is tettük, csak a géphez tartozó dokumentációt értékeljük. Ez a Spectrumnál azért is nehezebb, mert folyóiratok, klubok működnek szerte a világon, tehát a gépkönyv mellett igen sok egyéb publikáció is létezik. Önmagában a gépkönyv is lenyűgöző. Okos ötlettel az Oxfordi Egyetemet kérték fel a gépkönyv megírására, így mind pedagógiai, mind szakszerűségi szempontból kitűnő. Valaki ezt írta: "Tanítani kellene!" A gépkönyv mellé olyan demonstrációs kazettát is adnak, amin a billentyűkezelés tanulható, ami igazán kedves figyelmesség.

10. Kín: Editálás - 4,4
Könnyen elsajátítható és kényelmes. Hibája, hogy a cursor nem mozgatható szabadon és hogy nincsen újrasorszámozás. Előnye viszont az azonnali szintaktikai ellenőrzés.

11. Kín: A gép programnyelve - 4,6
Változatos, könnyen megérthető, az átlagnál jobb - ez az általános vélemény. Persze hibái is vannak: hiányzik az ELSE utasítás és a RENUMBER, viszont nagyon jó a MERGE és a SCREEN$.

12. Kín: Tanulhatóság - 4,6
Ebben a kínban a már említett hibák és előnyök összegződnek. Általában jól tanulható gépnek tartják, hasznos a gépkönyv és a hozzá adott demonstrációs kazetta. A más gépekhez szokottak nehezen tanulják meg a billentyűzet sok funkcióját. Programozásnál azonban kifejezett előny, hogy a teljes utasításkészlet állandóan ott látható a billentyűkön. így a ritkábban használt megoldások is könnyebben eszébe jutnak a programozónak.

13. Kín: Emberközelség - 4,9
Az igen magas átlagosztályzat alátámasztja az általános véleményt: nagyon barátságos jószág. Ez ismét a Sinclair-stratégia győzelme: egy elegáns, hűvös angol úr tudása egy hobó bohémságával keverve.

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 4,9
Az eddigiek alapján egyáltalán nem meglepő a magas átlagosztályzat. Különösebb jóstehetség nem kell ahhoz, amit az inkvizítorainkkal folytatott beszélgetésekből leszűrtünk: ennél magasabb osztályzatot egyhamar nemigen fog más gép kapni. Jobb gépek persze vannak, de mégis ez a kedvenc!

+2 Kín: Szoftverellátottság - 4,9
A Spectrum már elmondott tulajdonságaiból és igen alacsony árából következik, hogy az elmúlt évek egyik legkedveltebb gépe lett. Becslések szerint az angol felhasználók 20%-a ezzel a géppel dolgozik, ami azt jelenti, hogy a legelterjedtebb típus. Ebből következik, hogy a Sinclair cégen kívül mások is foglalkoznak perifériák gyártásával és az is, hogy a program- kazetták, szoftvercsomagok legjobban ehhez a típushoz vásárolhatók. Ez az elterjedtség nagyon megnöveli a felhasználás sokoldalúságát. mert talán éppen a Spectrum lehet majd az a gép - amennyiben még nem az - amit a háziasszonyok és a farmerek is megvesznek. Olyan emberek tehát, akik maguk nem tudnak és nem akarnak programozni, de használni tudnák a gépet.
Kissé egyoldalúnak tűnhet az olvasónak a VALLATÓ, hiszen alig van benne más, csak áradozás a Spectrumról és a Sinclair cégről. Ennek alapján talán mindenki szaladhatna a boltba, hogy beszerezze a szükséges Spectrumokat. Visszatartani senkit nem akarunk, de a reális értékeléshez érdemes megismételni a Vallató alapszabályát: a saját kategóriájában, a saját áráért ilyen jó a Spectrum. És még valamit! Inkvizítoraink magas osztályzataikkal lerótták tiszteletüket a Sinclair cég újításai, ötletes megoldásai előtt is. Erre a legjellemzőbb Török Turul néhány mondatban megfogalmazott szubjektív véleménye (ami persze a Spectrum további dicsérete is) és amit mi is vállalunk:
"A számítástechnika népszerűsítését egyedülállóan szolgáló >cégecske< szinte diktálja a feltételeket a nagyoknak. Olcsóságát nem az eladhatatlan készletek (mint a TI99/4A vagy VIC 20 esetében), hanem a zseniális műszaki megoldások eredményezik. A ZX 80-81 gyerekbetegségeit nagyrészt orvosolták és a kezdő réteget megcélozva olyan játékszert bocsátottak ki. amit felnőtté válva sem fog eldobni tulajdonosa, inkább megszállottként védelmezi majd."

Vallatóink:

Drozdy Győző (tudományos munkatárs) "Aki vesz egy Spectrumot, az beleszeret!"
Hubert Tibor (középiskolai tanár) "Ez a billentyűzet a vastagabb ujjúaknak kellemetlen!"
Szinetár János (fejlesztőmérnök) "Ha sok pénzem lenne, a gyerekeimnek ezt venném. Magamnak komolyabbat!"
Kiss Donát (villamosmérnök) "Ennyi pénzért zseniális gép (Mondhatná egy világpiaci keresettel bíró mérnök!)"
dr. Székely Jenő (főiskolai docens) "Azt nem tudjuk meg a gépkönyvől, hogy mikor, hogyan érdemes programot írni, de azt igen, hogy gogyan lehet!"
Sándor Antal (egyetemi oktató)  
dr. Török Turul (matematikus)  
Kovács Mihály (középiskolai tanár)  
Czakó Tamás (középiskolai diák)  

  Kínok
dr. Székely Jenő
Séndor Antal
Szinetár János
Kiss Donát
Kovács Mihály
Czakó Tamás
dr. Török Turul
Hubert Tibor
dr. Drozdy Győző
Átlag
1. kín: Ár
4
5
5
5
5
5
5
4
5
4,8
2. kín: Perifériák
4
3
5
3
4
-
4
3
5
3,9
3. kín: Képernyőkezelés
4/5
5
4/5
4
5
4
4/5
5
4
4,5
4. kín: Hang
3
4
3/4
3
3
4/5
4
3
4
3,6
5. kín: Kazettás tárolás
4/5
5
5
4/5
4
5
4
5
5
4,7
6. kín: Gépi kódú programozás
4
4
5
-
4
5
4/5
4
5
4,4
7. kín: Megbízhatóság
5
4
5
5
4
5
4
4
4
4,4
8. kín: Billentyűzet
4
3/4
4/5
4
3
4
4
3
4
3,8
9. kín: Dokumentáció
5
3/4
5
5
5
5
4
4
5
4,6
10. kín: Editálás
4
4/5
4/5
5
4
5
4/5
4
4
4,4
11. kín: A gép programnyelve
4/5
4
5
4/5
5
4/5
5
4
5
4,6
12. kín: Tanulhatóság
4/5
4
5
5
4
5
4/5
4
5
4,6
13. kín: Emberközelség
4/5
5
5
5
5
5
5
5
5
4,9
+1 kín: Szubjektív vélemény
4/5
5
5
5
5
5
5
-
5
4,9
+2 kín: Szoftver ellátás
5
-
5
5
5
5
4
-
5
4,9
  Átlag
4,3
4,3
4,8
4,5
4,3
4,8
4,4
4,0
4,7
4,5

(1983 december)

Hozzászólás
Tisztelt Szerkesztőség!
A BIT-LET-ben a Commodore 64 személyi számítógép szerkesztőségi tesztelése közben olyan megjegyzéseket tettek a Spectrum gépekre vonatkozóan, amelyek - ha bizonyos ellentmondásoktól el is tekintünk - nem fogadhatók el megalapozottnak. Bizonyára a megfontolt értékeléseken túl sokakat érzelmi kötődések is motiválnak. Így könnyű lehet heves vitákat kiprovokálni a különböző géptípusok hívei között. Nem célunk erre alkalmat adni, hanem néhány olyan pontra mutatni, amelynek ismeretében még tarthatatlanabb a Spectrum ilyen nagyvonalú leírása az egyszerű játékokon túlmutató alkalmazások területéről.
Az egyik ilyen pont az, hogy a személyi számítógép kategóriában a személyi használathoz kapcsolódó követelményeket kikezdi az a valóságos mikrogép-hiány, amely annyira jellemző, sőt nyomasztó. A vállalat, a hivatal érthetően mohó - minél több kapacitás, minél több floppy, minél robosztusabb gép kell neki. Észre sem veszik, és már semmi perszonális sincs abban a kemény szolgálatba fogott "konfiguráció"-ban. Nos, látni kell, hogy jogosak a közületi igények is, de jogos az is, hogy minél szélesebb értelmiségi vagy éppenséggel vezetői réteg használja személyesen a személyi gépet, akár a sajátját, akár a szolgálatit. Ilyen használatra, figyelembe véve a realitásokat (árakat, beszerzési lehetőségeket, stb.) ma a Spectrum az egyik legjobb személyi számítógép. A másik dolog, amire felhívnánk a figyelmet, hogy - viszonyítások nélkül, a gép sajátos lehetőségeit vizsgálva - a Spectrum gépek rendkívül igényes módszerek alkalmazását teszik lehetővé, amire példák lehetnek a Kereskedelmi Szervezési Intézetnél kidolgozott közgazdasági rendszerek is. Ezek már most, jelenlegi formájukban is sikerrel alkalmazhatók nemcsak keserves manuális számítások gépesítésére, de a vállalati közgazdasági elemző-tervező munka minőségi javítására. Ezzel pedig meggyőződésünk szerint még távolról sem merítettük ki a Spectrum lehetőségeit.

dr. Simeonov Tódor, dr. Bódis Béla

COMMODORE 64

Van egy gép, amelyről előző találkozásainkkor inkvizítoraink sokatmondó pillantásokkal, talányosán csak ennyit mondtak: "Majd a Commodore!" Dcsérhette bárki a Spectrumot, a HT-t, akármit, valaki mindig akadt, aki az említett pillantással csak a fejét csóválta. Majd a Commodore! Majd akkor meglátjuk, mi is az a számítógép! Így azután komoly várakozással kezdtünk az 1983-84-es év gépének kikiáltott Commodore vallatásához. És már az elején hozzátehetjük - bár az átlagosztályzat elmarad a Spectrumétól - nem csalódtunk!

GYÁRI ADATOK
Memóriaméret: 64 kbyte
Csatlakozási lehetőségek: tv-készülék (színes vagy fekete-fehér), magnetofon, lemezmeghajtó, printer, plotter, digitalizáló, ... szóval akármi.
Méret: 400 x 210 x 70 mm
Súly: 1,8 kg

Kínrendszer
Az eddig alkalmazott szokásos kínjaink közül csak egyet változtattunk meg, az 5. számút: a kazettás tárolás megbízhatóságát. Ennél a gépnél ugyanis az elterjedt és egyértelműen jobb módszer a lemezes tárolás. Így az 5-ös kín megfogalmazása most a "tárolás megbízhatósága". A Spectrumnál már használt új kint, a "szoftverellátást" most is alkalmaztuk, hiszen a Commodore-nál is - szerencsére lehet erről beszélni. Most nem voltak olyan gondjaink, mint Spektrumnál, hogy úgy éreztük volna, hogy a gép kilóg az előre kitalált kínrendszerből. A Commodore szépen simul az elképzeléseinkhez, konszolidált, nyugodt konstrukciónak tűnik. Körülbelül az a különbség a Spectrum és a Commodore között ebből a szempontból, mint egy jóindulatú, de zavaros hobó és egy decens, nyakkendős üzletember között.

1. Kín: Ár - 4,8
Az osztályzat jeles, de talán felesleges is azt leírni, hogy ez a külföldi árra vonatkozik. Talán meglepi azokat ez az eredmény, akik a Spectrummal összehasonlítják, így máris le kell szögeznünk egy alaptételt: bár mindkét gépet a "játék" kategóriában fejlesztették ki, mégis a Spectrum valóban csak játékra való, a Commodore ennél többet tud. Lényegében tehát inkvizítoraink úgy érezték, a két gép nem tartozik azonos kategóriába. Így talán érthetővé válik, hogy a magasabb ár is jeles osztályzatot kapott.
Természetesen külön téma a hazai ár, amelyre inkvizítoraink többsége hármast adott. Egy ötös osztályzat volt, de talán éppen ennek a magyarázata az elfogadható: "Magyarországi viszonyok között ez az ár ötös, de nevetséges, hogy ilyenek a viszonyaink". Nem bocsátkozunk ismét a kereskedelem és a vámszabályok szidásába, mert már kifogytunk a szitkokból, most inkább egy más, eddig nem tárgyalt szempontból közelítjük a hazai számítógép-árakat. Inkvizítoraink egyike megrendelőként végigjárt néhány hazai nagy- és kisszámítógép-gyártó vállalatot. Részben felmérésként, részben valóságosan egy a Commodore-hoz hasonló tudású gépet rendelt. A cégek első válasza az volt: "Kérem, keressen fel minkéi 1986 első negyedévében. Köszönjük". Inkvizítorunk is megköszönte és feltette a másik kérdést: mibe kerülne a gép? A válasz nem lepte meg: "200000-300000 forintért megcsináljuk". Inkvizítorunk ismét köszönetét rebegett és vásárolt egy Commodore-t, a hazai irreális áron. Ez a kis felmérés is igazolja: ilyen viszonyok között...

2. Kín: Perifériák - 4,9
Többen vallották, hogy a Spectrumnál leírtak, tehát az, hogy "a perifériák számát csak a szoba mérete határolja be", a Commodore-ra talán még inkább érvényesek. A géphez szinte minden kapcsolható és - a Spectrumhoz csak ígéretként létező perifériákkal szemben - ezek bármikor megvásárolhatók is. Az egyetlen négyes osztályzat magyarázata, hogy a soros kapcsolású periféria mégsem az igazi, de ez is csak apró ellenvetés. Bosszantó viszont, hogy nem szabványos az interface kimenet. Inkvizítoraink erre egyetlen ésszerű magyarázatot találtak: mert így külön el lehet adni a csatlakozót! Erre a megállapításra a következő párbeszéd zajlott le vallatásunk kedves közjátékaként:
- Persze, sok cég csinál plusz egy bütyköt a csatlakozójára, csak azért, hogy külön el lehessen adni!
- Na és? A KGST-ben nem csinálják ugyanezt a csatlakozókkal?
- Miért? A KGST-ben van csatlakozó?

3. Kín: Képernyőkezelés - 4,8
Inkvizítoraink véleménye nem tért el: a grafika kitűnő, lényegében mindent tud, igaz, jó szakember kell ahhoz, hogy kicsalja belőle. De ez már nem a gép hibája.

4. Kín: Hang - 4,9
Három szólam, felfutás, lecsengés, rezonancia és hullámformabeállítás és mindez hi-fi szinten. Egy ellenvetést hallottunk csak: nem tud annyit, mint a nagy MOOG szintetizátor. Hát igen.

5. Kín: Tárolás megbízhatósága - 3,8
Megoszlottak a véleményék, ahogyan ez az osztályzatokból kiderül. Inkvizítoraink alapvetően a lemezes tárolást osztályozták, mert ez az elterjedtebb, fejlettebb - és nekik is leginkább erről volt információjuk. A szerviz képviselőjétől azt is megtudtuk, hogy gyári hibás lemezmeghajtó egységek is forgalomba kerültek, amit ugyan a gyár azonnal és díjmentesen kicserél, csak éppen nem tud róla, hogy Magyarországon is van 1500 példány. Ők ugyanis nem szállítottak ide. Aki viszont jó lemezmeghajtót fogott ki, annak azóta sem igen volt oka panaszra. Talán ez is indokolja, a vélemények szóródását.

6. Kín: Gépi kódú programozás - 4,1
Az alapgépben nincs monitor funkció, ennek ellenére a többségnek az a véleménye, hogy fordító programmal kitűnően használható. Egyik inkvizítorunk még ezt is megkockáztatta: "Azért nem csinálták tökéletesen, nehogy kiszorítsa a nagyobb, profiknak szánt Commodore gépeket!"

7. Kín: Megbízhatóság - 4,6
Az osztályzat miatt nem kell szégyenkeznie. Egy inkvizítorunk nem adott érdemjegyet, mert úgy érezte, hogy fél év alatt még nem volt ideje a gép megbízhatóságát megismerni. A hármas magyarázata az volt: "A júliusi 38 fokos meleget nem bírta. Izzadt". Erre csak egy válasz érkezett inkvizítorainktól: "Te is!"

8. Kín: Billentyűzet - 5,0
Az osztályzat egyértelmű, még egy csillagot is mellé tehettünk volna. Az írógéphez közelálló billentyűzet mindenkinek elnyerte a tetszését.

9. Kín: Dokumentáció - 2,4
Hát ez bizony szégyen! Szerintünk! A tömör vélemény ez volt: hiányos, hibás, félrevezető. Gépkönyvként is használhatatlan, mert a lehetőségek nagy részét nem is említi, de BASIC tankönyvnek is csapnivaló. Inkvizítoraink egyike külföldön tárgyalt a Commodore képviselet vezetőjével. Megemlítette neki ezt a problémát. A válasz rövid volt: "Mi gépet gyártunk, nem könyvet!"

10. Kín: Editálás - 4,4
Az osztályzat nem rossz, de az általános vélemény ez: komolyabb editor komolyabb gépet kívánt. Többnyire mindenki elégedett a lehetőségekkel és többnyire mindenki hiányol néhány funkciót: kár, hogy nincs RENUMBER, DELETE és MERGE.

11. Kín: A gép programnyelve - 3,9
Inkvizítoraink nem a legjobb véleménnyel voltak az alapgép nyelvéről. Sokféle megfogalmazást hallottunk: "erre nem lehet büszke!" vagy "nem lenyűgöző", de rögtön hozzátette azt is mindenki, hogy alapnak azért megfelelő. A számtalan különféle bővítési lehetőséggel pedig kitűnőnek is tartották néhányan. A gyártók talán tudják, inkvizítoraink közösen sem találtak magyarázatot néhány utasítás elhagyására (pl. ELSE).

12. Kín: Tanulhatóság - 4,6
Az átlagosztályzat meglepően jó, ahhoz képest, hogy a géphez kapható dokumentáció milyen csapnivaló. Így tehát a gép könnyen tanulható, csak nincs miből. És ebből derül ki, hogy a gép felépítése, kezelése valóban olyan logikus és egyszerű, hogy még megfelelő használati utasítás nélkül is megérthető. Akkor pedig... tényleg az.

13. Kín: Emberközelség - 4,4
Azoknak a felhasználóknak, akik BASIC programokat írnak, hang és grafika nélkül kitűnő. Ha viszont ennél többet is akar az ember, akkor bonyolódik a használat - ez volt az általános vélemény. Megfogalmazódott azonban ez is: "Túlságosan is emberközeli. Amióta otthon is van belőle - nem ismerem meg a feleségemet".

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 5,0
Emberközelség ide vagy oda, dokumentáció ide vagy oda - ilyen egyértelmű ötöst még nem kapott számítógép Vallató rovatunkban. És ez az osztályzat - úgy érezzük - többet mutat. Talán azt, hogy bár az egyes funkciókban lehet találni kivetnivalót, mindenki megszerette, kedveli a gépet, tudja használni és szívesen használja. És ennél többet kívánhat egy számítógép?

+2 Kín: Szoftverellátás - 4,4
Érdekes módon a hasonló kategóriájú "játékokra termett" gépek közül erre legkevesebb program. Az osztályzat mégis elég jó, aminek az a magyarázata, hogy a Commodore-ra viszont már sokkal bonyolultabb felhasználói szoftverek is léteznek. És itt már érintünk egy olyan területet, amiről az eddig tárgyalt számítógépeknél nemigen volt, mert nem lehetett szó. Azt, hogy milyen területeken, hol alkalmazzák a gépet, mire használható. A Spectrum vagy a HT a játékon kívül használható oktatóprogramok készítésére, vetélkedőkhöz és ezzel vége is a sornak. A Commodore 64 ezzel szemben szinte mindenre használható, amire egy komolyabb, professzionális számítógép. Rögtönzött körkérdésünkből kiderült, hogy használják mérés vezérlésére, nagy számítógéphez intelligens terminálként, szövegfeldolgozásra, folyamatvezérlésre, alkalmas adattárolásra, ügyvitelre stb. Inkvizítoraink valamennyien úgy érezték, hogy az egyik legfontosabb szempont: bár a gép arra készült, hogy játsszanak vele, sokkal többet tud. Ez az, amiért nem sorolható ugyanabba a kategóriába, mini a Spectrum vagy a többi.
A Commodore 64 esetében külön érdemes néhány szót ejteni a magyarországi felhasználási területekről. A mi viszonyaink között ez a mikroszámítógép átalakult, más szerepet játszik, mint amit eredetileg szántak neki. A gyártók játékgépnek készítették, ám hazai magas ára egyelőre lehetetlenné teszi, hogy bárki ezért vásárolja meg. (Habár több külföldön tartósan dolgozó ezt hozta haza gyerekének.) A nagy gépekhez viszonyított alacsony ára azonban indokolttá tette, hogy más területeken a legjobban használható gép legyen. Mindez magyarázza azt is, hogy miért nem kell szégyenkeznie a végül is kapott 4,4-es átlagosztályzat miatt. Igaz, a Spectrum egy tizeddel jobbat ért el, de akkor egy játékgépet osztályoztunk, azzal az alapállással, hogy arra mennyire alkalmas. A Commodore-tól többet vár el a hazai felhasználó. Ezt a kisgépet már inkább a nagyobbakhoz hasonlítja a használója. És ebben az összehasonlításban érte el a 4.4 tizedet.

Tóth Ferenc (szervizmérnök) "Hőmérsékleti körülményekre nem érzékenyebb, mint az ember'"
Lángos István (sz. technikai fm. munkatárs) "A gép éppen csak hogy meg nem szólal a kérésemre!"
Zámbó Viktor (egyetemi hallgató) "Az alapdokumentáció elégtelen!"
Valovics Gyula (sz. technikai m. munkatárs) "Erre a BASIC-re nem lehet büszke a készítője, a MICROSOFT cég!"
Jakobicz Imre (villamosmérnök) "Megbízhatóság? Még nem volt időm elrontani."
Füle György (fizikus) "Egy játékcélra kialakított géphez képest imponálóak a lehetőségei!"
Turchányi Géza (KFKI munkatárs) "Billentyűzete ötös! Miért? Ülj le mellé és nyomogasd, majd rájössz, hogy igazam van!"
Ifj. Bakó András (középiskolai tanuló)  

  Kínok
Valovics
Gyula
Lángos István
Tóth Ferenc
Füle György
Jakobicz Imre
Zámbó Viktor
ifj. Bakó András
Turchányi Géza
Átlag
1. kín: Ár
5
5
5
5
5
4
4
5
4,8
2. kín: Perifériák
4
5
5
5
5
5
5
5
4,9
3. kín: Képernyőkezelés
5
4/5
5
5
4
5
5
5
4,8
4. kín: Hang
5
4/5
5
5
5
5
5
5
4,9
5. kín: Tárolás megbízhatósága
4
3
5
5
4
2
4/5
3
3,8
6. kín: Gépi kódú programozás
4
5
4
4
4
4
-
4
4,1
7. kín: Megbízhatóság
5
5
5
-
5
5
4
3
4,6
8. kín: Billentyűzet
5
5
5
5
5
5
5
5
5,0
9. kín: Dokumentáció
-
2
3
3
2
2
2/3
2
2,4
10. kín: Editálás
4
5
5
4
4
4
4/5
5
4,4
11. kín: A gép programnyelve
4
4
4
4
3
3
5
4
3,9
12. kín: Tanulhatóság
5
5
5
4
3
5
5
5
4,6
13. kín: Emberközelség
4
5
5
-
3
4
5
5
4,4
+1 kín: Szubjektív vélemény
5
5
5
5
5
5
5
-
5,0
+2 kín: Szoftver ellátás
5
5
5
4
4
4
-
4
4,4
  Átlag
4,6
4,5
4,7
4,5
4,1
4,1
4,6
4,3
4,4

(1984 január)

Hozzászólás
A májusban megjelent "VALLATÓ HOZZÁSZÓLÁS" című cikkben olvasható Pintér Károly véleménye, amit távolról sem bántó szándékkal támadok. Nem VC-20, hanem C-64 típusú gépen tapasztaltam furcsa dolgokat, de a VC-20-ról olvasottak alapján azt hiszem, azon is előfordulnak ugyanezek a gondok. Amennyiben Pintér Károlynak lett volna már lehetősége (kívánom, hogy legyen!!) igazi "FULL-SCREEN" editoros gépen dolgozni, nem lenne ennyire elégedett.
Pontokba szedve:

1. EDITOR
Tényleg kín. A számítógép, bár ezt sokan nem hiszik el, a használója nélkül sokat nem ér. Így mint illedelmes, korlátait ismerő chip-be zsúfolt tudománytól, elvárom tőle, hogy értem tegyen mindent, egyszóval legyen "FELHASZNÁLÓÓRIENTÁLT" tervezésű !
Nem volt okos gondolat Commodore-éktól, hogy az editorgombok több funkciójúak legyenek. Elvitathatatlan jogom lenne inzertálni, de csak csínján szabad, mert, ha egyszer elkezdtem, amíg a generált helyeket fel nem töltöm bármivel, az égvilágon semmit nem tehetek a felesleges Spaceek ellen. De ez még elviselhető volna. Van azonban idézőjel is a tasztatúrán. Előfordul, mert az ember nem gép, hogy az idézőjel után inzertálni, törölni, vagy csak kurzort mozgatni kellene. Ám az editor gombok most is, mint az inzertnél inverz karaktereket produkálnak, s ezt a bájos, és figyelemre méltó tulajdonságukat az idézőjel bezárta után is megtartják, egészen addig, míg a RETURN-nel ki nem szádunk a sorból. Ekkor aztán tekerés vissza az adott sorba. Ha már korábban beírt sorban szeretném az idézőjeles kifejezést editálni, menthetetlenül átírhatom a sor többi részét. Persze sokkal szebben mutat egy sor szögletes zárójel sötét alapon, mint egy bonyolult számítás.

2. ECHO
Bár eddig erről nem esett szó, engem nagyon zavart, hogy az editor üzenetkiírás előtt nem törli a célsort. Ez listázáskor sem fog megtörténni. így aztán ember legyen a talpán, aki kiigazodik az előálló káoszban.
Nem szól a monitor editálásnál, ha hibás a sor szintaxisa, nem is vizsgálja. Majd futtatáskor! Szinte természetes, hogy a programozó nagy, bonyolult listák beírásakor hibázik többet. A hiba pedig, híven önmagához lehetőleg időigényes perifériaműveletek után bukik ki.
Az operációs rendszer sem akármilyen. Meglehetősen eredeti. Tegyük fel, kezet akarunk mosni. Ehhez meg kell nyitni a vízcsapot, de az már ki van nyitva. Szép lenne, ha a vízcsap hibát jelezve felfüggesztené működését. Nyissunk meg egy csatornát kétszer, vagy zárjuk le kétszer ugyanúgy! A hibaüzenet nem marad el. Más lehetőség viszont nem nagyon van a csatorna állapotának lekérdezésére. Ezzel szemben a lemezegység hibacsatornáját derekas munka kiolvasni.

3. INTERPRETERI ARITMETIKA
Ezzel kapcsolatban csak egy gondom van, de ez a C-64 (VC-20-on nem próbáltam) személyi számítógépnek egyáltalán számítógép voltát kérdőjelezi meg.
Egyszer volt, hol nem volt a mechanikus számológép. Később született az elektronikus számológép, majd a zsebkalkulátor, a programozható kalkulátor, végül a számítógép. Egyre többen és többen lettek, s egyre okosabbak. Mindannyian ragaszkodtak egy ős csökevényhez, miszerint számolni azt tudnak. Mígnem egyszer csak megjelent a C-64, ami létezésével megdöntötte a pókhálós konvenciókat. Új kategóriát nyitott, ő a csúcstechnológia egyik csúcsterméke. Mindent tud, amit lehet, csak számolni nem. Aki nem hiszi, járjon utána! Íme a mintaprogram:

10 FOR A=3.1 TO 8.9 STEP 0.1
20 IF A=INT(A) THEN 50
30 PRINT A
35 NEXT A
40 PRINT "NEM TUDOK SZAMOLNI!"
50 END

Aki nem tudja, vagy nem akarja kipróbálni, annak elárulom: a ciklus részeredményeként egész szám nem fog előfordulni, hiába várjuk. Megkérdezhetem ezek után: ez számítógép?
Az az elszomorító, hogy ez a gép, ami játékra, szórakozásra egyébként kiválóan alkalmas, a vágyak netovábbja lehet, ez a gép annyira elterjedt, hogy hovatovább jelentős szerepet kap az ifjúság számítástechnikai ismereteinek gyarapításában?
Sok fiatal csak ezt a gépet ismeri, s mert ifjú, amit tapasztal, később az lesz a mérce.
Kérdés, hogy elég-e, ha a diákok, gyermekek tudatában a számítógép egyenlő a jó játékkal, vagy ennél többet szeretnénk? Kiszámításra vár az is, hogy aki tudományos kutató, vagy ipari termelő munkája közben "csak erre volt pénz" felkiáltással szenved egy mikrogéppel, az mennyi értékes időt, energiát pazarol el gépe hibái, hiányosságai miatt?
Alaposan át kellene gondolni, hogy túl a forgalmazó érdekein, megéri-e a meglehetős fogyatékosságokkal rendelkező egyes mikrogéptípusok elterjesztése olyan területeken, ahol a gép "aktív kereső", de lehet a feladatok megoldásának gátja is?

Kertész György

Szerkesztőségünk különböző hozzászólásokat megjegyzés nélkül szokott közölni, de úgy érezzük, hogy hozzászólásának utolsó pontja mellett nem mehetünk el szó nélkül. Egy hasonló kérdésre néhány hónappal ezelőtt válaszoltunk a POSTA rovatban, de lehet, hogy az nem volt világos, vagy elkerülte a figyelmét.
A hasonló problémáknál (minden számítógépnél, de még a számológépnél is előfordul ez a jelenség!) a kérdező elfelejtkezik arról, hogy vannak olyan számok amelyeket nem lehet véges darab számjeggyel leírni. Ezek az ún. végtelen (tizedes) törtek. (Bizonyára általános iskolában hallott valami ilyesmit...) A tizedes szót azért tettük zárójelbe, mert ez a jelző a tízes számrendszerre utal. Más számrendszerben más-más számok lesznek végtelen törtek. A számító- és (számoló) gépek által használt kettes számrendszerben végtelen "kettedes" törtek például: 0.4. 0.1. 3,1, 8.9. Ezeket tehát egészen pontosan elvileg nem lehet ábrázolni a számítógépben. Az ezekkel végzett műveletek eredménye sem adja általában azt az eredményt pontosan, amit elvileg várunk. Például 2.9 + 0.1 nem pontosan 3-at. Viszont az eltérés kisebb 1^-6-nál. ami jelentéktelen. (Ez olyan pontosság, amellyel pl. Magyarország két legtávolabbi pontjának távolságát méter pontossággal meg lehet adni. Ez legfeljebb a tudományos kutatásoknál nem kielégítő, hiszen a műszaki életben 10^-3-nál nagyobb pontosságra ritkán van szükség.)
Arra, hogy mi lesz az ifjakkal, azt tudjuk válaszolni: az általános iskolában hasonló problémákra általában felhívják a figyelmet, ha nem is a számítógépekkel kapcsolatban. A későbbiekben erről a jelenségről elfelejtkezni nagy hiba, erre bizony fel kell készülni. Így tehát a 20-as sor értelmesen így nézhet ki:

20 IF A-INT(A)<1E-4 THEN 50

Halász Péter

ABC-80

Az ABC 80 mikroszámítógépre nagyon illik a hasonlat: a népmesék hőse. Nevét legendák övezik, tisztes számítógépesek könnybe lábadó szemmel emlékeznek rá, van is meg nincs is, és talán majd egyszer visszatér, mint Rózsa Sándor. A mikroszámítógépek első típusai között volt, így a jelenleg dolgozó számítástechnikai szakemberek nagy része ezen tanulta a BASIC nyelvet, ezen a gépen ismerte fel, hogy a nagy és misztikus számítógépek egyeduralmának a korszaka lejárt. Talán ezzel magyarázhatók a hozzá kapcsolódó legendák és elérzékenyült programozók, akik az ifjúságukra emlékeznek.

GYÁRI ADATOK
Gyártó cég: Luxor. Svédország licence alapján Magyarországon a BRG gyártotta.
Memóriaméret: 16 kbyte ROM, 17 kbyte RAM.
Súly: 2,6 kg.
Méret: 38 x 30 x 8 cm.
Képernyő: az első szériák csak saját tv-vel, a későbbiek "háztartási" tv-vel működnek, fekete-fehér képpel, képernyőátmérő 31 cm, 24 x 48-as.
Csatlakozás: eredetileg egy, később két speciális magnetofonnal együtt szállították.

1. Kín: Az ár, ami nincs
A gép van is és nincs is. 1979 óta több száz darab található az országban, elsősorban iskolákban, egyetemeken; üzletben azonban nem vásárolható. A svédországi gyártást is leállították, a nemzetközi katalógusok már nem említik, így a jelenlegi árról beszélni nincs értelme. A gyártás idején a hazai ára 60000-70000 Ft körül volt, ami elég magasnak tűnik, de ne felejtsük el, hogy ez még a "nagy bum", a nagy számítógépár-csökkenés előtt volt. Így inkvizítoraink úgy döntöttek, hogy az árat nem osztályozzák.

2. Kín: Perifériák - 3,1
Ebben a kínban az alapgéphez közvetlenül kapcsolható perifériákat szoktuk osztályozni. Inkvizítoraink többsége a kazettás rögzítőn kívül semmiféle más perifériával nem találkozott. Tudunk róla, hogy köthető a géphez minifloppy és sornyomtató, de az országban csak néhány helyen van ilyen berendezés. A második kínnál két pártra szakadtak inkvizítoraink: az egyik tábor, akik kedves emlékként gondolnak az ABC 80-ra, akik tehát azóta több újfajta gépen dolgoztak és lényegében ma már nem ülnek le mellé. A másik tábor az ABC-hívők, akik akkor megszerették, és ma is gyakran használják. Érthető, hogy a második tábor igyekezett a gép eredeti lehetőségeit jobban kihasználni, és az elmúlt néhány év fejlődését valahogyan megtanítani a kissé már koros mikroszámítógéppel. Így inkvizítoraink egy része meglepve hallotta, hogy egy furfangos, rövidke programmal már szinte bármilyen sornyomtató illesztheti a géphez, rajzolót is működtet és van olyan hely, ahol intelligens terminálként, nagy számítógéphez használják. Az elért osztályzat mindezek alapján egy kicsit rosszabbnak tűnik a lehetőségeknél, viszont tartalmazza a valóságot: az ABC-tulajdonosok többségénél csak magnetofonnal használják.

3. Kín: Képernyőkezelés - 3,2
Hát ez sem egy lenyűgöző osztályzat. A gép fekete-fehérben dolgozik, durva grafikával, ez akkoriban elegendőnek tűnt. A továbbiakban előnyének és hátrányának ugyanazokat a dolgokat nevezték meg inkvizítoraink: van, aki könnyen kezelhetőnek, van, aki túl bonyolultnak tartja, az egyik felhasználó kedveli, hogy minden karakternél meg kell adni, hogy alfanumerikus vagy grafikus karaktert használunk-e, mások ezt igen nehézkesnek tartják. Feltétlenül előnyként fogalmazta mindenki, hogy a gép eredeti karakterkészlete tartalmaz ékezetes betűket is. Ez ugyan sajátosan magyar igény, de ez a gép ezt is teljesíti.

4. Kín: Hang - 3,5
A gép egy tiszta hang- egy zaj- és egy impulzusgenerátorral rendelkezik, amik BASIC-ből elérhetőek. Fiatalabb inkvizítoraink, akik már a több szólamú, zenélő csodákhoz vannak szokva, úgy érezték, hogy ez kevés. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a hang könnyen elérhető, egyszerűen programozható és szép. Van egy nagy előnye, ami a modern új gépeken már sajnos nem így van (Commodore, HT), hogy egyszerű hangot egyszerű programmal lehet készíteni, bonyolultat - bonyolultabb programmal. Az "új" gépeknél több sor és tizenegynéhány adat kell, hogy a legegyszerűbb fütty megszólaljon. Úgy látszik, ezt azóta elfelejtették a gépek.

5. Kín: Kazettás tárolás megbízhatósága - 3,4
"Amit kétszer felvettem, az soha nem veszett el. Amit csak egyszer - az mindig!" A megbízhatósággal tehát nem teljesen elégedettek inkvizítoraink, másik magnó használata esetén bizonytalan a betöltés, az adatokat kivinni könnyebb. mint később megtalálni. A téma külön érdekessége, hogy a kezdeti konstrukciót módosítva később a BRG két magnetofonnal szállította a gépet. Mindkét magnó gyakorlatilag ugyanarra a funkcióra készült, így a rosszmájúak szerint csak annyi az előnye, hogy a kettő közül talán egy működik is.

6. Kín: Gépi kódú programozás - 3,2
A gépen nincs monitor, a gépi kódú program csak bűvészkedéssel SAVE-elhető, tehát kissé bonyolult, de ha valaki megszokta, akkor mégis kényelmesnek mondja.

7. Kín: Megbízhatóság - 4,5
Ebben a kínban mindig az alapgép megbízhatóságát osztályozzuk, amennyire ez persze függetleníthető. A gép életkorához képest meglepően szép eredmény, gyakorlatilag az alapgéppel senkinek nem volt baja. Aki gyengébb osztályzatot adott, az általában a két magnetofonos kivitelt ismeri, amelyről köztudott, hogy a magnetofonok tápegysége fűti a gépet is. Az ABC-hívők a jó osztályzat mellé azt is hozzátették, szerintük a gép túl fog élni minket is, van olyan, amelyik hároméves használat alatt egyszer sem romlott el.

8. Kín: Billentyűzet - 4,9
Az osztályzat magáért beszél: szinte tökéletes, nem nagy és nem kicsi, kényelmes, pont akkor ismétel, amikor kell és ismét elhangzott, hogy azon kevés gépek közé tartozik, amely ismeri az ékezetes betűket. Azt persze tudjuk, hogy ezt nem a kedvünkért fejlesztették így, hanem a svéd ábécé kedvéért, de mégis jólesik.

9. Kín: Dokumentáció - 3,2
Eredeti gépkönyvvel nem sokan találkoztak. A géphez itthon adott változat állítólag az eredeti szűkített fordítása, amelyről nem túl jó vélemény alakult ki. Tankönyvként nemigen használható, gépkönyvnek viszont nem elég részletes és helyenként pontatlan is.

10. Kín: Editálás - 3,9
Példásan egyszerű a javítás, ez az előnye és persze a hátránya is. Gyors, könnyen elérhető, de hosszú soroknál mégis lassúvá válik. Ha egy hosszú sorban egy karakter hibás, akkor a gép törli az egész sort, lehet kezdeni elölről. Ez nem kimondott előny. Jó a sorszámjavítási lehetőség, és van néhány olyan funkció, ami a modernebb nagyobb gépeken sincs (TRACE, ON ERROR GOTO). Több sort viszont nem lehet törölni egyszerre.

11. Kín: A gép programnyelve - 4,4
Inkvizítoraink szinte kivétel nélkül megegyeztek abban, hogy az alap BASIC minden lényegeset tartalmaz, ami elvárható. És abban is, hogy semmi különleges nincs benne. Ami mégis kimagasló, az a sebessége, máig az egyik leggyorsabb gépnek számít. Valaki úgy fogalmazott, hogy érezhető, hogy ez "európai" szoftver, mert az amerikai fejlesztésű gépeknél inkább a hardverre figyelnek oda.

12. Kín: Tanulhatóság - 4,8
Az osztályzathoz sok kommentár nem szükséges, oktatógépnek készült, és mint látható, erre kiválóan alkalmas. Külön előnyként említette valaki - ami ma már nem ritka, de mégsem általános hogy a gép bekapcsolás utáni azonnal működik. Tehát nem kell különfélt mutatványokat végezni ahhoz, hogy használni lehessen (lásd még HT).

13. Kín: Emberközelség - 4,4
Talán ebben a témában nem kell elfogultsággal vádolni inkvizítorainkat - valóban barátságos gépnek tűnik. Bár itt is felszínre került a nemzedéki ellentét: a fiatalabbak csak-csak több hibát találtak és más gépekkel is jobban megbarátkoztak.

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 4,3
Ahhoz képest, hogy ma már a szakma öregjének számít a gép, nem is rossz az osztályzat. És talán ebből érthető meg a legjobban a siker: a hetvenes évek végén kifejlesztett gép már akkor a nyolcvanas évekre készült. Okosan tervezett gyors, kézhez álló konstrukció, ami a mai számítástechnikai szakemberek első mikrogépe volt - érthető, hogy megszerették. Előrelátóan készült a gép, mert - bár akkor még nem volt divat, mégis tud floppyt is kezelni és - egyetlen inkvizítorunk tapasztalatai szerint - kiválóan. A jó osztályzatokat és a könnybe lábadó szemeket látva persze azonnal felmerül a kérdés: akkor miért nem gyártják, hova tűnt? Bár erről pontos, a gyártól származó információink nincsenek, megpróbáltuk kitalálni az okát. Úgy érezzük, hogy a svéd gép nem bírta a világpiac próbáját, nem tudta felvenni a harcot a tömeggyártású amerikai, japán, angol gépekkel. Így elsősorban az ára miatt lemaradt. Ami azonban a kihalás talán közvetlen kiváltó oka lehetett, az más, az értékesítési esélyek változása. Magát a gépet előrelátóan tervezték, azt azonban nem ismerték fel, hogy a jövő a programgyártás. Ma már szinte csak olyan gépeket lehet eladni a piacon, amihez nagy mennységű program, programcsomag is kapható. A fogyasztók tömege, a háziasszonyok és farmerek nem akarnak programozni tanulni - csak használni szeretnék a gépet, és ezt az ABC 80 már nem bírta. Még létezik, de már nincs - a szakemberek tartsák meg emlékezetükben!

Brányi László (főiskolai hallgató) "Néha nagyon felmelegszik, egyébként állja a diákok terhelését!"
Zsakó László (matematikus) "Rendelkezik mindazzal, amit egy ilyen gép BASIC-jétől elvárhatunk."
Varga Antal (középiskolai tanár) "Diákjaim gyorsabban megtanulják programjaikat javítani, mint megírni, olyan jó az editálása!"
Újvári Éva (egyetemi hallgató) "Kezdők már az első rövid magyarázat után is tudnak rajta programozni!"
Lipovszki Gábor (programozó) "Nagyon szeretem!"
Török Turul (matematikus) "Egy régi fiú a PC-k őskorából, de sokunk számára ő volt az Első."
Halász Péter (egyetemi hallgató) "Néhány olyan dolgot nem tud, amit ma már egy hasonló kategóriájú géptől elvárhatunk!"
Kőrösi Ákos (középiskolai tanuló) "Könnyen bele lehet szeretni, de néha csalódik benne az ember!"

  Kínok
Halász Péter
Brányi László
Török Turul
Újvári Éva
Zsakó László
Varga Antal
Kőrösi Ákos
Lipovszki Gábor
Átlag
1. kín: Ár
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2. kín: Perifériák
3/4
3
3
-
4
3
2/3
3
3,1
3. kín: Képernyőkezelés
3/4
3
2/3
3
3
3
3/4
4
3,2
4. kín: Hang
3
3
3/4
4
4
4
3/4
3
3,5
5. kín: Kazettás tárolás
3
3
3
4
4
3/4
3
4
3,4
6. kín: Gépi kódú programozás
3
3
3
-
4
3
-
3
3,2
7. kín: Megbízhatóság
4/5
4
7/5
5
5
4
4
5
4,5
8. kín: Billentyűzet
5
4
5
5
5
5
5
5
4,9
9. kín: Dokumentáció
3/4
2/3
4
3
3
3
3/4
3
3,2
10. kín: Editálás
3
3
4/5
4
4
4/5
4/5
4
3,9
11. kín: A gép programnyelve
4/5
3/4
4/5
5
5
4
4
5
4,4
12. kín: Tanulhatóság
4
4/5
4/5
5
5
5
5
5
4,8
13. kín: Emberközelség
4
4
4
5
5
4
4
5
4,4
+1 kín: Szubjektív vélemény
3/4
3/4
4
5
5
4
4
5
4,3
  Átlag
3,7
3,4
3,8
4,4
4,3
3,8
3,9
4,2
3,9

 

(1984 március)

AIRCOMP

Egy olyan gép vallatását tűztük napirendre, amelyből néhány száz darab van mindössze az országban, mégis komoly jelentősége van a hazai számítástechnikában. Magyar Apple-nek is szokták hívni, utalva ezzel ama világhírű gépcsoda és az AIRCOMP születése közti hasonlóságra. Mindkettőt fiatal "srácok" hozták össze egy "sufniban" berendezett műhelyecskében, s ráadásul mindkettő tartalmaz egy sor olyan kreatív újítást, ami csak "kamaszkorú" zseniknek juthat eszébe, akiket nem kötnek még konvenciók, hagyományok. Az AIRCOMP feltehetőleg jobb sorsra érdemes konstrukció, mint ami lett belőle. A Lukács testvérek - ők azok a bizonyos "kamasz" konstruktőrök - végül is a BOSCOOP cégnél leltek "menedéket", támogatást. Csakhogy a BOSCOOP nem rendelkezett, egyelőre nem is rendelkezik olyan igazi háttérrel és tőkével, hogy az AIRCOMP-ot komolyabb szériában gyárthatná. Az eddig eladott százegynéhány gépen kívül több tízes nagyságrendű barkácsolt példány is van az országban belőle. Legfeljebb a neve egy kicsit más, nem AIRCOMP, hanem HOMELAB (Home = otthon. Lab = laboratórium). A HCC klub, azaz az amatőr számítógép-építők klubja országot átfogó hálózatának tagjai ugyanis ezt a gépet építették, építik szerte az országban.
Vallatásunkon kihasználva a lehetőséget, meghívottként részt vett a konstruktőr Lukács József - testvére, Endre "igazoltan" volt távol; katona valamint a gyártó PERSONAL Agroelektronikai GT elnöke. Cseres Pál; és számítástechnikai fejlesztőmérnöke, Diebel Dietrich.

GYÁRI ADATOK
Memóriaegység: 16 kbyte RAM
Csatlakozási lehetőségek: tv-készülék (fekete-fehér), magnetofon, monitor
Súly: alapgép: 0,9 kg, tápegység 1,2 kg
Méret: gép: 31 x 21 x 5 cm - tápegység 12 x 14 x 5 cm

Kínrendszer
Kicsit kínban voltunk, amikor a Vallatásra egybegyűlt inkvizítorainkkal megbeszéltük az osztályozási alapelveket és a kínrendszert. Kiderült ugyanis, hogy a jelenlévők fele az AIRCOMP16 fehér színű műanyag dobozban forgalomba hozott - barátilag szappanosdoboznak keresztelt - első szériát ismeri, míg a többiek a második, fekete dobozban világot látott szériát. Ráadásul az is kiderült a beszélgetésből, hogy a két széria minősége közt óriási a különbség bizonyos kínokban. Hosszas vita után úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére együtt értékeljük a kettőnek nem mondható, de egynek sem egészen elfogadható gépet. Erre elsősorban az jogosított föl bennünket, hogy a gyártó és forgalmazó, a PERSONAL Agroelektronikai GT, illetve a BOSCOOP sem érezte szükségesnek, hogy bármilyen megkülönböztető jelzéssel - betűvel vagy perjellel és számmal - válassza el egymástól a két szériát. Ily módon az átlagosztályzatok egybemossák a két széria nívókülönbségét. Ezt azzal kívánjuk enyhíteni, hogy az egyes kínok kifejtésénél jelezzük, ha komolyabb eltérés van a két szériát osztályozók jegyei közt.

1. Kín: Ár - 4,2
Külföldi gépeknél a "hazai vagy a kinti" dilemmája szokásos nagy kérdőjel. Hazai gyártmányú gépet Vallatónkban másodszor vizsgáltunk.
Mint a HT-nél, itt is az volt a nagy kérdésünk, hogy mihez képest? Egyik inkvizítorunk tréfásan azt mondta erre, hogy "A Vasedényhez képest". Valójában inkvizítoraink úgy érezték, hogy ez az ár induláskor forradalmian alacsony volt. Ma már jó lenne, ha nem lenne, vagyis, hogy kevesebb lenne. A gyártó jelen lévő képviselője "megnyugtatott" bennünket, hogy árváltozás nem várható. Azt is őszintén elmondták, hogy kisebb tőkés hányaddal elő tudnák állítani a gépet, de ez nemhogy költségcsökkentést nem eredményezne, hanem ellenkezőleg, a rubelimport növelné a fogyasztói árat.

2. Kín: Perifériák - 2,2
A két szélsőség ebben a kínban az elégtelen és a jó volt. Meglehetősen nagy különbség. Előbbi indoka rendkívül egyszerű; jelen pillanatban a géphez az égvilágon semmilyen plusz periféria sincs, a forgalomban lévők közt sem találunk olyat, amely egyszerű csatlakoztatással működtethető lenne. A négyest adó inkvizítor viszont mint felhasználó úgy érzi hogy neki a magnetofonos tárolón és a tv-n kívül másra nincs és nem is lenne szüksége Ő tudja! A tényszerű tájékoztatás megkívánja, hogy azt is leírjuk, e két fenti - a többség által alapnak és nem perifériának tekintett - megjelenítőn, illetve tárolón kívül monitort is csatlakoztathatunk a géphez. Egyik inkvizítorunk azzal indokolta az általa adott hármast, hogy: "még nincsenek sorozatban gyártott interface-ek és perifériák, a jegy egyben a bizakodást is kifejezi". A gyártó képviselője valóban adott némi alapot a bizakodásra, mert ígérete szerint nemsokára kapható lesz az Aircomphoz soros és párhuzamos interface, előkészületben van analóg / digitális átalakító és kétállapotú jeleket fogadó és kibocsátó egység.

3. Kín: Képernyőkezelés - 4,4
Amint az átlagosztályzat is mutatja, ezzel lényegében mindenki elégedett. A siker elsősorban a nagy felbontású grafikának (320x200 pont) köszönhető. Jó lehetőséget nyújt a programozónak még az is, hogy a képernyő tetszés szerinti arányban felosztható grafikus és szöveges területre. Hiányzik a TAB, a PRINT AT - bár mint az a konstruktőr Lukács József írásából kiderül, szubrutinként elérhető. Néhányan a színeket is hiányolták, bár erre könnyű szívvel mondhatjuk azt, hogy, "No, de kérem, ennyiért?" Hasonlóképpen könnyű szívvel elsiklunk a nagy felbontású grafika lassúsága fölött. Már az is nagy szó, hogy egyáltalán van!

4. Kín: Hang - 3,3
Az Aircomp azon kevés gépek közé tartozik, amelyeknél kétféle hangról kell beszélni. Mindkettőt ugyanaz a hanggenerátor bocsátja ki, de más a funkciója, s más az elérhetősége. Az egyik az úgynevezett "segédhang". Ez minden billentyű megnyomásakor megszólal, mintegy hangban igazolja vissza, hogy a gép elfogadta a billentyű jelét. Ez roppant előnyös és szükséges segítség a programozáskor, használatkor. Hiszen az ilyen érintőfóliás tasztatúra hangsegítség nélkül olyan, mint a vak koldusbot nélkül. Ráadásul az Aricomp tervezői még arra is figyelemmel voltak, hogy a SHIFT billentyű egyidejű használatakor magasabb hangot halljunk, mint ugyanannak a billentyűnek SHIFT nélküli használatakor. (Azt már csak a "lelki csipkével" rendelkezők tudják igazán értékelni, hogy kétféle SHIFT kétféle hangmagasság-változást von maga után!) Ez a hang egyértelmű heurékát váltott ki inkvizítorainkból. A másik, az "igazi" hang, az, amely BASIC programozással elérhető és "muzsikálásra" ingerli a számítógépet, már kevesebb hívet szerzett Aircompos körökben. Nehézkes, ha megszólal, felfüggeszti a a képernyőkezelést, néhányan szívesen látnának egy külön hangszórókimenetet is. Őszintén szólva, lapunk megérti azt a gondolatmenetet, amely a gyártótól származik, s amely röviden úgy foglalható össze: ennek a gépnek voltaképpen még ennyi hang is sok! A hang valóban nem tartozik az alapkövetelmények közé, jelzi ezt a szűk frekvenciatartomány is, amely szintén nem tetszett egynémely inkvizítorunknak.

5. Kín: Kazettás tárolás megbízhatósága - 3,7
Ez az első olyan kín a 14-ből, amelynél komoly eltérést mutat a régi "szappandobozt"' értékelők és a fekete változatot ismerők és osztályozók véleménye. Érdekességként külön is átlagoltuk a két kategóriát. Nos, a régi gép mindössze 2,8-et, az új 4,2-et ért el inkvizítorainknál. Mondhatnánk, kottázni lehet a különbséget. Az az érdekes, hogy a különbség mögött semmiféle konstrukciós változtatás sincs. Mindössze nagyobb gyártási tapasztalat és jobb hangolás. Érdekessége a dolognak, hogy Lukács József és Endre nem bonyolította túl a magnókiválasztást. Bementek az első Keravillba és megkérdezték, hogy melyik a legolcsóbb kazettás magnó. Az MK 27 - hangzott a válasz. - Nosza, akkor ehhez igazítjuk a gépet - döntöttek. Arról már sajnos nem ők tehetnek, hogy az MK 27 olyan "csodálatos" terméke a magyar iparnak, hogy ahány darab, annyiféle, s ráadásul még csak nem is szabványos a kimenőjel szintje, amiből mindössze annyi következik, hogy hiába van valakinek drága, jó minőségű magnója, lehet, hogy még annyira sem megy vele, mint az olcsó MK 27-tel. Inkvizítoraink közt egyébként volt, aki maximálisan elégedett a kazettás tárolás, ki- és beolvasás biztonságával, mások átlagosnak mondták, megint mások a jó minőségű kazetta fontosságára hívták fel a figyelmet, csakúgy, mint más számítógépeknél. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a szappandoboz egyértelműen rossz színvonalú be- és kiolvasását megbízható szintre emelték a gyártók.

Gépi kódú programozás - 4,7
Táblázatunkból is kitűnik, hogy ez a legmagasabb, legegyenletesebb osztályzatsor. Átlaga is közelebb jár a tökéleteshez. Gépi kódú programozásban valóban lényegesen többet tud ez a gép, mint hasonló kategóriájú társai szerte a világban. Van monitor üzemmódja, amelyben lehetséges programot bevinni, kilistázni, futtatni, kazettára vinni és kazettára kivitt programot ráadásul úgy lehet beolvasni, akárha BASIC programot töltenénk be. Egyedülálló lehetőségeket nyújt a géphez vásárolható két különböző EPROM: ASSEMBLER (6500 forint), és a DEBUGGER (4500 forint). Mindezek után adódik a kérdés, hogy vajon miért nem lett színjeles e kín osztályzata? Nos, éppen az ASSEMBLER-t hiányolták néhányan, örömmel értesültek róla, hogy nyílt kapukat döngetnek. Lehet, hogy ma már ők is jelest adnának?

7. Kín: Megbízhatóság - 3,8
Ismét egy olyan pont, amelynél érdemes kettéválasztani a két "generációt". A kettő közti különbség talán itt a légkiugróbb. Jó példa erre az az inkvizítorunk, aki mivel mindkét szériát ismeri, mindkettőt le is osztályozta. S míg a régebbi számára egyszerűen 1-est adott, addig az újabbra 4-est. A két széria átlaga is ég és föld: fehér színű szappandoboz: 2,3 - fekete színű új széria: 4,6!!! Mondjuk ki tehát feketén (új) fehéren (régi), hogy az a bizonyos szappandoboz egy elhamarkodott nullszéria volt. Aminthogy Vallatásunkon a gyártó cég képviselője önkritikusan be is ismerte, ha okosan és taktikusan jártak volna el, valóban nullszériának tekintették volna, s nem pénzért, hanem próbagépként, tesztelésre adták volna ki. (Szerkesztői megjegyzésként kikívánkozik belőlünk - a gyártó ugyan nem erősítette meg -, hogy a történtek nemcsak a gyártói, menedzselési rutin hiányára vezethetők vissza, hanem a tőkeerő hiányára és a pénzügyi szabályozók hibáira is.)

8. Kín: Billentyűk - 3,1
Az osztályzatok közül megint kilóg néhány kettes. Ismét a szappandoboz, amely éppen csak hogy nem lett 1-es. Kicsik a betűfelületek, lekoptak, nem lehet érezni a betűmezők határát. A fekete gépnél sem éppen rózsás a helyzet. Bár az érintőfóliás megoldás talán tovább ennél nem is fejleszthető. Ez a tasztatúra most már nem igényel komolyabb nyomást, megbízhatóan reagál, méretei is kényelmesek, kezelhetőek, ráadásul szépen muzsikál is a gép az egyes nyomások visszajelzésére. Ezzel együtt az érintőfólia mégis csak érintőfólia marad, és valljuk meg: "normális programozó" még ha tudja is, hogy ez komoly megtakarítást jelent, s a gép árát lényegesen csökkenti, mégsem képes túlságosan magas osztályzatot adni ilyen tasztatúrával rendelkező gépnek. Ami viszont az utóbbi hónapok azon pletykáit illeti, hogy "itt a billentyűs Aircomp!", sajnos a gyártó képviselőitől megtudtuk, hogy az "itt" egyelőre túlzás. Alig néhány ilyen billentyűs gépet készítettek eddig, s beszerzési, valamint árproblémák miatt gyártása nem is várható.

9. Kín: Dokumentáció - 2,4
Igazság szerint ez érdemelné a legrosszabb átlagosztályzatot. Hogy egy tizeddel mégis a második helyre került (természetesen hátulról) a kínok rangsorában, az csak annak az inkvizítorunknak köszönhető, aki lévén közel a "tűzhöz", azaz a gyártóhoz, már jól ismerte a Vallatás időpontjában is az azóta remélhetőleg valamennyi géptulajdonosnak megküldött új gépkönyvet. A többiek azonban csak a régit olvashatták, amelyről sajnos a legtöbb jó, amit elmondhatunk, egyik inkvizítorunk szavaival: "El lehet kezdeni vele dolgozni, és már ez is valami!" A gyártó képviselői elmondták, hogy bizony egy gépkönyv elkészítése, menedzselése majdnem olyan nehéz, mint gépet csinálni. Lukács Józsefnek többen nekiszegezték a kérdést, vajon miért nem írták meg ők a könyvet, mégiscsak ők ismerik legjobban a saját gépüket. Lukács József nagyon is indokoltan elhárította a kérdést, mondván a gyártó is többször próbálta őket rávenni erre, sikertelenül, ők ugyanis úgy érzik, hogy az külön vénát kíván. Hogy az új, már tankönyvnek használható gépkönyv mennyire egyesíti ezeket az erényeket, kiderül a következő hónapokban.

10. Kín: Editálás - 4,4
A magas osztályzatok elsősorban a javítás egyszerűségének köszönhetők, valamint annak a nem mindennapi ténynek, hogy ez a gép monitor üzemmódban is rendelkezik FULL SCREEN EDITOR lehetőséggel, s ez bizony ebben a kategóriában szinte egyedülálló. Különösen ZX-en nevelkedett programozók ennek a gépnek is felróják, hogy nem soronként vizsgálja a szintaktikus hibákat, azaz hibás sorokat is elfogad. Sajnos nincs sortörlési lehetőség sorszámtól sorszámig, valamint hiányzik az újrasorszámozás is.

11. Kín: A gép programnyelve - 3,8
Vallatásunknak ezen a pontján fordult elő először és utoljára, hogy a gép jelenlevő konstruktőre, Lukács József addigi - hűvös nyugalmát félretéve szinte elsírta magát. - Elszorul a szívem ezeket az osztályzatokat hallva - mondta, majd így folytatta: - ez az a kín, amelyre legalább 5,2-et kellett volna kapnia a gépnek. Ha valami az AIRCOMP erőssége, akkor az épp a BASIC-je. A konstruktőrnek több dologban igaza volt. S ezt nem a szerkesztő mondja, így utólag, hanem az inkvizítorok mondták tizenöt perccel később. Kiderült ugyanis, hogy ők csak azt osztályozhatták, amit ismertek. Márpedig az AIRCOMP sok titkát ez ideig nem árulta el fölhasználóinak. Nagyon szemléletesen úgy fogalmazott az egyik inkvizítor, hogy: "hiába tud egy autó 240 km/órát, ha az órájában csak 120 van. Ehelyett inkább írjanak bele 300 km-t, s majd megyek vele, amennyit tudok". Azaz nem kellett volna titokban tartani a gép BASIC-jének egy sor jó tulajdonságát. Ez ismét a gépkönyv, a dokumentáció elégtelenségére vezethető vissza. Ezzel együtt néhány szellemes megoldást, finomságot felfedeztek inkvizítoraink. Valamennyien dicsérték például az IF szellemes kidolgozását, a POP utasítást vagy az ON zseniális megoldását.
Amit viszont hiányoltak inkvizítoraink: a már említett TAB-on DELETE sorszámtól sorszámig-on kívül, az INKEY, a RENUMBER, a MERGE, a VERIFY, a PRINT USING és az ON ERROR GOTO. Használhatatlannak tartják a DEFFN utasítást, s a különleges gyorsaság áraként felróják a számítások pontatlanságát is.

12. Kín: Tanulhatóság - 4,3
Úgy tűnik, ha a gép dokumentációja jobb lenne, s a kazettás tárolás megbízhatósága iránt semmi kétségük sem lenne a felhasználóknak, igen jól tanulható gép lenne az AIRCOMP. (Persze, ha a nagyapám az unokám lenne...) Inkvizítoraink külön erényének tartották, hogy a kulcsszavak külön billentyűkről is, de beírással is bevihetők. Nagyon nagy előnynek tartották a tanulhatóság szempontjából azt, hogy az editálás megengedi, sőt elvárja a próbálgatást. S ily módon a legjobban tanulható is.

13. Kín: Emberközelség - 4,3
Azon kevesek, akik hozzáfértek már ehhez a géphez, kedvelik. Egyetlen, nemcsak erre a gépre, hanem minden hazai gyártmányú számítógépre érvényes megállapítás hangzott el a vallatáson. "Mi lenne, ha egy magyar gép magyarul is tudna? Például a hibaüzeneteket az angol szöveg mellett vagy helyett magyarul is közölné?" érdekes, megszívlelhető vélemény.

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 4,2
A magas átlagosztályzat csak alátámasztja az előző kínban írottakat. A érintőbillentyűzet itt is ront néhány tizedet. Annak ellenére, hogy nem kifejezetten erre a célra szánta a gépet sem a konstruktőr, sem a gyártó, oktatási célra is kiválóan alkalmasnak találták inkvizítoraink Egyikük sommásan így fogalmazta meg véleményét: "Jó, hogy van ez a gép!"
Amikor inkvizítoraink a Vallatás végén még egyszer szemügyre vették a teljes értékelést némi lelkiismeretfurdalással konstatálták hogy talán szigorúbbak voltak a kelleténél. Egyikük még azt is megjegyezte, hogy talán jobb lett volna, ha ezúttal nem is osztályozunk. Hiszen az írni, olvasni tanuló elsősök sem osztályozzák az első félévben. Azután egy másik inkvizítor gyorsan hozzátette, lehet, hogy épp ez a megfelelő "pedagógiai fogás", hogy tudniillik nemcsak osztályoztak, de még szigorúak is voltak, mert így tudják valamennyi felhasználó érdekében "rugdosni a gyártót". A tréfás megfogalmazás mögött ki nem mondott elismerés volt. Elismerése annak, hogy a gép végül is néhány lelkes ember erőfeszítéseként, "sokak támogatása ellenére" jött létre. Elismerése annak, hogy ezt a gépet a gyártók voltaképpen egy meglehetősen jól behatárolt szakterületre, a mezőgazdaság számítástechnikai ellátására "hozták tető alá", de végül is olyan sikert értek el vele, hogy ma, már ha bírnák gyártási kapacitással, alkatrésszel, jóval szélesebb érdeklődésre tarthatnának számot. Ma még nyitott kérdés, hogy mi az AIRCOMP jövője. (A Szuper BIT-LET megjelenésekor már "csukott kérdés". Tudniillik a gép gyártása azóta megszűnt, gyártóját fölszámolták.) Magának a gépnek mint konstrukciónak, mint számítógépnek lenne jövője, s nemcsak a mezőgazdaságban. Különösen, ha megfelelő szoftverbázis is épülne köré, s ha "megfelelő helyen" is látnának benne annyi fantáziát, mint azokon a helyeken, ahol az eddig elkészült gépek működnek!

Vallatóink:

Kemény Endre (középiskolai tanár) "Kegyetlenül bosszant a periféria-, szoftverhiány."
Tick József (programozó) "A magánfelhasználó szempontjából drága!"
Király Zoltán (egyetemi hallgató) "Különösen jó tulajdonsága a gépnek a rendkívüli gyorsaság."
Földi Péter (középiskolai tanuló) "Nálam bevágódott az AIRCOMP!"
Fodor József (elektronikai műszerész) "A gép oktatásra is kítűnő! Az "együtt eltöltött" idő alatt nagyon megszerettem!"
Barabás Rezső (rendszerszervező) "Az ember-gép kapcsolat szempontjából igazán ideális."
Szupkay István (rendszerszervező) "Kár, hogy a hazai alkatrészproblémák miatt ez a gép nem futotta ki a formáját!"
Kovács Levente (közgazd. szaktanácsadó) "A gép kellemesen "puha", kellőképpen "lezser", ugyanakkor kötött, precíz!"
Földi László (középiskolai tanuló) "A billentyűzetet kényelmetlennek és fárasztónak tartom!
Návay Sándor (mezőgazd. mérnök) "Napi 300 kilométereket utaztatom a gépet, de ezt is jól bírja. Megbízhatósága kiváló!

  Kínok
Kovács Levente
Szupkay istván
Király Zoltán
Tick József
Barabás Rezső
Návay Sándor
Fodor József
Kemény Endre
Földi Péter
Földi László
Átlag
1. kín: Ár
5
5
4/5
3
4
5
5
4
3/4
3
4,2
2. kín: Perifériák
3
2
1/2
3
3
4
2
1
1
1
4,2
3. kín: Képernyőkezelés
5
3
4/5
5
5
-
4/5
4
4
4/5
4,4
4. kín: Hang
4
2
-
3
3/4
5
3
3
3
3
3,3
5. kín: Kazettás tárolás
4
3
2
4
4
5
5
3
3/4
-
3,7
6. kín: Gépi kódú programozás
4
5
5
5
4/5
-
5
-
5
4
4,7
7. kín: Megbízhatóság
5
3
2
-
4
5
5
4
2/3
-
3,8
8. kín: Billentyűzet
3/4
3
2
4
3/4
4
3
4
2
2
3,1
9. kín: Dokumentáció
2
2
2
-
2
5
2
1
3
3
2,4
10. kín: Editálás
4/5
4
4
5
5
-
5
4
4
4
4,4
11. kín: A gép programnyelve
3/4
4
4
3
4
-
3/4
4
4/5
4
3,8
12. kín: Tanulhatóság
3/4
5
4
4
4
5
4
5
4
4
4,3
13. kín: Emberközelség
4/5
4
3/4
4
5
5
5
4
4
4
4,3
+1 kín: Szubjektív vélemény
5
4
4
4
4/5
5
4/5
3/4
4
3/4
4,2
  Átlag
4,0
3,5
3,3
3,9
4,0
4,8
4,0
3,4
3,4
3,3
3,8

(1984 május)

Önvédelem
Látva az inkvizítorok lesújtó véleményét az AIRCOMP BASIC-ről, úgy gondoltam, fel kell emelnem szavamat mellette. Bár mint fejlesztő, talán nem tudok kellőképpen elfogulatlan lenni, mégis az a véleményem, ez az interpreter egy nagyon jól használható darab. Azok az extra újdonságok, amelyekkel a BASIC rendelkezik, mindenképpen ezt támasztják alá. Sajnos a kínvallatás során kiderült, hogy még a rendszeres felhasználók sem eléggé ismerik ezeket. Felhasználva az újság adta nyilvánosságot. hadd járuljak hozzá én is egy-két ötlettel a gép hatékonyabb felhasználásához.

Két speciális karakter:

Kiszámított GOTO, GOSUB, CALL
Az utasítások után aritmetikai kifejezés is állhat, de ezek nem kezdődhetnek számmal. A számmal kezdődő kifejezést csak sorszámnak veszi, pl. GOTO A*10 és nem GOTO 10*A.

PEEK, POKE
A 8000 alatti címek nem memóriához fordulnak, hanem I/O címeket szólítanak meg. Így I/O eszközök olvashatók, illetve írhatók.

PRINT AT helyett
A CURSOR POINTER HEX 4014-4015 címen van. Ahova ez mutat, ott villog majd a cursor, illetve oda ír a gép. A következő programrészlet (praktikusan szubrutin) az Y sor X pozíciójába állítja a cursort:

A=X+Y*40+1:B=INT(A/256): POKE 16404,A-B*256,B+192

Gépi kódú tárolás - BASIC-ből A következő gépi kódú program egy BASIC CALL-lal meghívva kitárolja a megadott területet:

LD HL,#Start
LD BC,#End
LD DE (név eleje)
CALL 5E8
RET

(Tehát HL-ben a kezdet. BC-ben a vég. DE pedig a név első byte-jára mutat. A név végén 22 vagy 60 (HEX) karakter áll. Ha a név nem kell, DE pl. Egy 60-ra mutasson.)

Gépi kódú program elhelyezése a BASIC-ben
Legegyszerűbb, ha a programot így kezdjük:

1 GOTO 10
2 "             "
10 REM IDE JÖN A PROGRAM.

A második sorba egy csupa space-ből álló stringet írunk be. olyan hosszút, amilyen hosszú a gépi program lesz. Monitorba átmenve 40A6-tól megtaláljuk a második sort, és a space (HEX 20) helyére beírhatjuk a gépi programot. Sajnos a program így nem tartalmazhat 22 vagy 60 (HEX) byte-ot. és BASIC- be visszatérve a 2. sor nem javítható - nem is szabad rámenni a cursorral. A változótábla kezdetére a 4018-19, a végére pedig a 401C-1D printerek mutatnak. Ha ezt a területet kitároljuk (pl. a korábban említett módon), akkor ezeket az adatokat ugyanez a program beolvashatja. Ez így lényegesen gyorsabb, mint a PRINT és az INPUT.
A programok kicsit gyorsabbak lesznek, ha:

Finomságok
Olvastam az Aircomp tesztelését. Meglepett a BASIC-re adott gyenge osztályzat. Egy éven át a "szappantartón" is programozok és - gépkönyv hiányában - magam is találtam több "finomságot" a nyelvben. Remélem, az új gépkönyvben felfedik a lehetőségeket azok számára, akiknek nincs idejük kitapasztalni ezeket. A gép - különösen BASIC-je miatt - többre hivatott a pár százas szériánál. A sok jó tulajdonság közül az egyik a stringkezelése. amit ilyen formában sem a HT-1080Z, sem a Commodore 64 nem tud. Ezek a gépek, ha Pl. A$-be egy függvényt adunk be (x^2+3x-2x^5)x megadása után VAL(A$)-ra nem számolják ki a kifejezés értékét, így elég körülményes egy-egy függvény bevitele. Az AIRCOMP-nál egyszerűbb a dolog. Ha pl. egy egyenlet gyökeit akarjuk kiszámolni (Newton-Raphoson módszer), ez egyenlet és deriváltjának bevitelét egyszerű INPUT-tal megoldhatjuk:

10 INPUT "AZ EGYENLET";A$
20 INPUT "A DERIVÁLT";B$
30 INPUT "KEZDETI X ÉRTÉK";X
40 X=X-(VAL(A$)/(VAL(B$))
50 IF ABS(VAL(A$)/VAL(B$))>1E-7 THEN GOTO 40
60 PRINT "AZ EGYIK GYÖK";X
70 GOTO 30

Ez a programocska természetesen a felhasználástól függően javítható, bővíthető. (A polinom gyökeit pl. harmadfokú egyenletnél a kezdeti X=10000;0;-10000-nél megkapjuk. Célszerű a beíráskor pl. X^2 alak helyett az X*X-et használni, mert a gép negatív számokat nem tud hatványozni.)
Szerintem ez egy nagyon jól használható interpreter, többet érdemel a gép. Ennyit az AIRCOMP védelmében. Ha van rá tehetőség, szívesen részt vennék a PRIMO tesztelésében. Remélem, az a gép is sok kellemes meglepetést tartogat.

Kovács Barna
egyetemi hallgató, Szeged

PRIMO

Jött... jött: a Primo. Az 1984-es év tavaszán tartott sajtótájékoztatón beígérték - nem igazán hittünk benne. A "jólértesültek" már szeptemberben jól értesülve ingatták a fejüket - hát ebből sem lett semmi, pedig közben a gyártó cég, a MICROKEY KFT csendben, majdnem titokban elkezdte az előrendelések kielégítését. És meglepő gyorsasággal három hónap alatt leszállítottak közel 2000 darabot.

GYÁRI ADATOK
Három kivitelben, különböző memóriamérettel gyártják a gépet:
     32 kbyte 16 100 Ft
     48 kbyte 20 500 Ft
     64 kbyte 23 900 Ft
Méret: 45 x 260 x 310 mm
Súly: 800 gramm (tápegység nélkül)
Csatlakozási lehetőségek: Az alapgéphez normál kazettás magnetofon és fekete-fehér televízió csatlakoztatható, egyéb perifériák még nincsenek.

Kínrendszer
A vallatáson a gyártó cég képviselői is részt vettek. Természetesen nem pontoztak, viszont néhány információval a vallatás szempontjait befolyásolták, így végül is inkvizítoraink úgy döntöttek, hogy a szokásos kínrendszert alkalmazzák, egyetlen kivétel, hogy a perifériákat nem pontozzuk, mivelhogy nincs mit pontozni. Kiindulásnak az inkvizítorok is elfogadták a gyártók által megfogalmazott célokat: azt, hogy a konstrukció olcsó legyen, szocialista gyártmányú alkatrészekből épüljön fel. és tartalmazza a jövőbeli bővítés lehetőségét.

1. Kín: Ár - 4,1
Nagy öröm, hogy egy magyar gyártmányú gép a hazai meglehetősen kusza árviszonyok között ilyen magas osztályzatot ért el. Általános vélemény az, hogy elfogadható az ár, hát persze jobb lenne, ha még olcsóbb lenne, de úgy tűnik, hogy hazai alkatrész-, munkaerő- és piaci viszonyok között ez már irreális. A gép ezen az áron megvásárolható, cégeknek, iskoláknak és megszállottaknak megéri - de még mindig nem az a gép, ami a háztartásokban tömegesen elterjedhet. Az azonban mindenképpen dicséretes, hogy megszületett az első hazai számítógép, ami a polcról vásárolható, tehát nem kell előre fél évre megrendelni, hanem lényegében készpénzért azonnal kapható. Inkvizítoraink megjegyezték, hogy a gép árához képest a tápegység egy kissé drága - 4600 forint.

2. Kín: Képernyőkezelés - 4,3
Inkvizítoraink megegyeztek abban, hogy a képernyőkezelés egyszerű, jó minőségű - tudja azt, amit egy ilyen kategóriájú gépnek tudnia kell. Sőt! Néhány olyan dolgot is. amit kevés más berendezés tud. Feltétlen öröm, hogy a gép karakterkészlete a magyar abc majd valamennyi betűjét tartalmazza, amit ma, 1985-ben még a Képújság sem tud. Kétségtelen, hogy egyszerűbb mentegetőzni, mint új karaktereket definiálni. Még két érdekesség, amit külföldi gyártmányú személyi számítógépek sem tudnak általában: a függőleges írás - ami koordinátarendszerek feliratánál igen hasznos lehet, valamint az alsó indexbe írható bármilyen karakter, ami kémiai képletek írásánál szinte elengedhetetlen. Szőrösebb szívű inkvizítoraink megjegyezték, hogy ez mind igaz, de azért ma már a világszínvonalat a színes képernyő jelenti! És van egy-két olyan funkció, amit már kitaláltak, igaz, hogy a Commodore sem tudja, de azért a Primó-nak illene (pl. DRAW, FLASH)! Hát, igen...

3. Kín: Hang - 3,6
A gépben levő egyetlen hanggenerátor - van akinek megfelel és elegendő, mások viszont kevésnek tartják. A programozás is ellentmondásos, egyes inkvizítorainknak egyszerű, mások bonyolultnak tartják. Feltétlen hiányosság viszont, hogy a hangerőt nem lehet szabályozni. A konstruktőrök elárulták, hogy a hangot eredetileg ki akarták hagyni a gépből, elsősorban azért került bele, hogy a billentyűzetet támogassa, jelezze a karakterek bevételét. A magyarázat elfogadható, bár ettől nincs jobb hangja a gépnek.

4. kín: Kazettás tárolás - 3,9
Az osztályzat nem rossz, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy hányféle, mennyire különböző kazettás magnetofonnal használják a gépeket. Általában inkvizítoraink úgy tapasztalták, hogy kényes a magnetofonra, de ha egyszer egy gépet egy magnóval összeszoktattak, akkor utána már igen ritka a hiba. Előnyős és jól használható funkció, hogy egyetlen parancsra kimenti magnetofonra a képernyő tartalmát, és hasznos, hogy beolvasás közben hibajelzést is ad. Ettől ugyan nem jobb a beolvasás, de legalább lehet tudni, hogy hol van a hiba. Már a bővítésekre gondolva a gép bizonyos file-kezelési funkciókat is képes ellátni.

5. Kín: Gépi kódú programozás - 3,2
Nem valami fényes osztályzat, de meg is van az oka. A gépben nincs monitor, a programozás pedig egy kissé nehézkes. Egyelőre hiányzik a megfelelő dokumentáció is ahhoz, hogy kényelmesen lehessen dolgozni vele.

6. Kín: Megbízhatóság - 3,9
Általában megbízhatónak tartották inkvizítoraink a gépet, kisebb hibáktól eltekintve. Amit tapasztaltak, az nem általános hiba, hanem mindenütt más: az általános iskolai nyaggatás persze jobban megviseli a berendezéseket, mint egy otthoni, kíméletes kezelés. Egyik inkvizítorunk - talán kissé túlzóan úgy fogalmazott, hogy nincs is benne semmi, ami elromolhat! A gyártók ezt úgy módosították, hogy iparunk mai viszonyai mellett nincs is olyan, ami nem romolhat el! Dicséretes viszont az, hogy elsősorban információszerzés miatt a gyártó cég a kezdeti időszakban nem javítja a készülékeket, hanem minden elromlottat kicserél. Ehhez azonban az a kényelmetlenség is hozzátartozik, hogy - esetleg csak a tápegység hibája miatt - az egész gépet kell visszavinni, csomagolással együtt.

7. kín: Billentyűzet - 3,7
Minden olyan kisszámítógépnél, ahol nem professzionális típusú billentyűzetet használnak fel (pl. Commodore) ez az egyik legfontosabb kérdés. A konstruktőrök szeretnének valamilyen olcsó megoldást találni, ezért igen sokat bűvészkednek, végül megszületik a klaviatúra, ami ugyan olcsó, talán még jó is, de senkinek sem tetszik, mert nem olyan, mint a profi gépeké. A Primo - nyilvánvalóan anyagi okokból - nem profi billentyűzettel készül. Ellentétben azonban a Sinclair gépekkel, nem is fóliaérintkezős, amely mozgó alkatrészeket tartalmaz, tehát előbb-utóbb biztosan elromlik. A Primo kapacitív érzékelő billentyűkkel rendelkezik, ami sokak szerint a legjobb, strapabíró, klímaálló, jó konstrukció. A hibák többsége a helytelenül beállított érzékenységből adódik. A gyártók mérései szerint a beállítás két véghelyzete a következő: érzéketlen beállításnál egy elefánt sem tud rajta dolgozni, ellenkező esetben viszont kézrátétel nélkül, egyszerű "szemmelveréssel" is beindul a gép, magától. A két véglet között viszont megtalálható lenne a megfelelő, amit agyárban be is tudnának állítani. A kérdésre, hogy akkor miért nem állítják be, rövid volt a válasz: - Azért, mert az üzemben nem japánok dolgoznak!
Mindezek ellenére az általános vélemény az volt, hogy bár kezdetben szinte mindenki idegenkedett tőle, többen megkedvelték, különösen mert megfelelően nagy méretűek a billentyűk.

8. Kín: Dokumentáció - 2,9
Valaki azt írta, nem is érdemes beszélni róla, és az osztályzat egyértelműen tükrözi: lehet, hogy gépet már tudunk gyártani, de dokumentációt még biztosan nem. Sok minden nincs benne, ezek egy részét szándékosan nem publikálták a készítők, más része egyszerűen kimaradt. Hiányzik a védett kulcsszavak jegyzéke, a BASIC utasításkészlet jegyzéke, ráadásul, ami benne van, azt is többen írták, így stílusában is "változatos". A géphez kapott demonstrációs kazetta értelmes dolog, de jó gépkönyv nélkül ez is kevés. A géphez tartozó dokumentáció helyzetén ugyan nem javít, de feltétlenül hasznos lesz, hogy beindulnak a Primo-füzetek, amelyben a gyártók valamennyi titkukat fel fogják tárni, sőt, mások ötleteit is várják és közzéteszik.

9. Kín: Editálás - 4,0
Erősen megoszlottak a vélemények ebben a témában. A gép nem rendelkezik teljes képernyőn való javítási lehetőséggel (fullscreen editor). Így néhányan eleve gyengének tartják, akik ehhez szoktak hozzá. Mások viszont a meglevő soronkénti javítási lehetőséget egyszerűnek, könnyen kezelhetőnek tartják. Beíráskor a gép nem végez szintaktikai elemzést, így a hibák futtatás során jönnek elő. Akkor viszont - hiba esetén - a gép automatikusan editor üzemmódba kapcsol, kiírva a hibás sort. Egyöntetű vélemény volt, hogy hiányzik a RENUMBER és a MERGE.

10. Kín: A gép programnyelve - 4,1
Van, aki a világ legjobbjának tartja! Van, aki gyengébbnek, de abban szinte mindenki egyetértett, hogy jól szervezett, jól felépített nyelv, amelyből szinte semmi sem hiányzik, ami nélkülözhetetlen lenne. Számunkra is őszinte öröm, hogy magyar tervezésű BASIC-ről ilyet írhatunk.

11. Kín: Tanulhatóság - 4,3
Igen jó osztályzat, ami azt jelenti, hogy a gép könnyen elsajátítható, egyszerűen kezelhető. Valaki úgy fogalmazott, hogy néhány óra alatt még a szakember is megtanulja!

12. Kín: Emberközelség - 4,0
Bár az osztályzat nem rossz, úgy érezzük, hogy ennél jobb is lehetne. Ebben a kínban általában azt igyekszünk osztályozni, hogy a gép menynyire kínálja a lehetőségeket, a kényelmes megvalósítási módszereket. A Primo tartalmaz ilyen lehetőségeket, azonban ezek nagy része még nincs publikálva, a felhasználónak kell rájönni. Vallatásunkon is érte meglepetés a konstruktőröket: egyik inkvizítorunk bemutatta, hogy a gép rövidített módon is elfogadja a Basic kulcsszavakat, csak tudni kell, hogy mit gépeljenek be. A konstruktőrök nem tudták.

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 4,0
Az osztályzat sok magyarázatot nem kíván, inkább csak azt érdemes megemlíteni, hogy a négyesre az ember hajlamos azt gondolni, hogy nem ötös, tehát rossz. Néha eszünkbe kell hogy jusson az is, hogy nem hármas.

Eddig tartott a Vallatás, ami ezután következik, az inkább, a szerénytelen jóslat műfajába tartozik. Szerkesztőségünk nem kíván reklámot csinálni, netán döntőbíróként szerepelni a Spectrum- és a Commodore-hivők vitájában. Sőt! Most azonban mégis úgy érezzük, hogy a Primo megjelenése többet jelent annál, hogy még egy számítógéptípus kapható az országban. Többet jelent - ha nem lenne annyira semmitmondó a kifejezés, akkor úgy fogalmaznánk: mérföldkő. Így inkább azt mondjuk: valaminek a kezdete lehet, itthon elnyerheti azt a szerepet, amit a Commodore vagy a Spectrum kapott a fejlett országokban. Megvan a lehetősége arra, hogy tömegesen elterjedve egy személyiszámítógép-kultúra alapjait jelentse, hogy már ne azon vitatkozzunk, hogy honnan és hogyan szerzünk gépet, hanem azon, hogy mire is lehet használni! És ez mindenképpen nagy lépés.

Vallatóink:

Boglár Gyula (QUARZ GMK tag) "Ebben a kategóriában ez a legjobb BASIC!"
Gelléri Péter (ált. iskolai tanuló) "Elég megbízható, de néha a hajamat téptem, mert a gép egyszerűen nem hozott be programokat még a DEMO kazettáról sem!"
Amtmann Árpád (villamosmérmök) "Bírja a 72 órás kikapcsolás nélküli üzemet."
Amtmann Tamás (szervező) "A gyártásra jobban oda kell figyelni."
Brányi László (főiskolai hallgató) "A Spectrum kicsivel drágább, de sokkal többet tud, ikoláknak viszont olcsó!"
Khin László (főiskolai hallgató) "... főleg a külső megjelenéssel nem lopja magát kifejezetten az ember szívébe."
Czifra Zoltán (gimnáziumi tanuló) "Szinte semmi sem hiányzik a BASIC-ből, ami egy komolyabb gépnek kell, de néhány funkció például a hang programozása lehetne egyszerűbb!"
Garádi János (matematikus) "A hétköznapi emberek számára egy kicsit bővebb és érthetőbb leírásra lenne szükség!"
Dr Székely Jenő (főiskolai tanár) "... általános iskolások 5 perc alatt működőképes programot írnak rajta, lényegében segítség nélkül!"

  Kínok
Czifra Zoltán
Dr. Székely Jenő
Gelléri Péter
Garádi János
Boglár Gyula
Khin László
Brányi László
Amtmann Tamás
Amtmann Árpád
Átlag
1. kín: Ár
4
4
3/4
4/5
5
4/5
3/4
4
4
4,1
2. kín: Képernyőkezelés
4
4/5
5
5
4/5
4
3/4
4
4
4,3
3. kín: Hang
3
-
3
4
2/3
4
3
5
4
3,6
4. kín: Kazettás tárolás
3/4
-
4
4
5
3/4
3
4/5
4
3,9
5. kín: Gépi kódú programozás
3
4
3
-
3/4
-
2/3
-
3
3,2
6. kín: Megbízhatóság
4
4
4
3/4
5
3/4
3/4
4
4
3,9
7. kín: Billentyűzet
3
4
2/3
4
5
3/4
3
4
4
3,7
8. kín: Dokumentáció
3/4
4
3
3/4
3/4
3/4
2/3
1
2
2,9
9. kín: Editálás
5
4
5
4/5
4/5
4
3
3
3
4,0
10. kín: A gép programnyelve
4
4/5
4/5
5
5
4/5
2
3/4
4
4,1
11. kín: Tanulhatóság
4
5
4
5
5
5
3
4
4
4,3
12. kín: Emberközelség
3/4
4/5
4
4/5
4,5
4/5
3/4
4
3
4,0
+1 kín: Szubjektív vélemény
4
4
4
4/5
5
4
3
4
3/4
4,0
  Átlag
3,7
4,2
3,8
4,3
4,5
4,0
3,0
3,7
3,6
3,9

(1985 január)

Hozzászólás
Felfokozott várakozással vettem a kezembe az Ötlet 4. évf. 5. számát, és mindjárt a BIT-LET-hez lapoztam .. És valóban... végre... Primo-vallató. Szinte faltam a betűket. A vallató végére érve kihúztam magam, és mellem dagadt a büszkeségtől. Igen, eddig csak sejthettem, de most már biztos lehetek benne, hogy az, "aki" itt fekszik előttem az asztalon - a PRIMI(TÍV), merthogy így hívom - a világon jelenleg forgalomban levő gépek élcsoportjába tartozik! Az éles szemű szerkesztő ezek után rögtön konstatálhatja, hogy egy PRIMO-tulajdonos esete forog fenn. Nincs mit tagadni, bevallom, valóban a birtokomban van egy PRIMO A-32-es "PERSONAL COMPUTER". Mivel 1984 novemberében vásároltam a gépet, állíthatom, hogy az elsők között voltam, aki megelőlegezte a bizalmat egy teljesen ismeretlen, külsőleg abszolút visszataszító, korszerűtlen (fekete-fehér) - halmazatilag - magyar gyártmányú gépnek.
Ami igaz, az igaz, nem én jegyeztem elő a gépet, de ismerősöm, aki előjegyeztette, elállt a vásárlástól. Tudj' Isten, talán időközben meglátott egy számítógépet, amit nem itthon készítettek. Én ennek ellenére úgy döntöttem, lesz ami lesz, ennyi pénzért megveszem a PRIMO-t. Nosza menjünk, mondtam magamnak és az öcsémnek (ő egyszer már próbált is egy gépet a BNV-n), no meg a közben összejött 11500 Ft-nak. Vittünk magunkkal egy papírt is. amelyen ismerősöm lemondott a vásárlási jogáról és a tápegységről.
Megérkeztünk Elektromodulékhoz a Jászai Mari térre. Egy hölgy fogadott. Udvariasan és fáradhatatlanul válaszolt - utólag már be kell látnom - együgyű kérdéseinkre. Gondolom, hogy lesírt rólunk a hozzá nem értés, ezért a hölgy adott néhány - a Primó-t reklámozó - szórólapot, és azt mondta, ha kedvünk van, próbáljunk meg összebarátkozni a helyiség egyik asztalára kitett géppel. Kaptunk egy tájékoztatót is. amiből már azt is megtudhattuk, hogy tápegység nélküli vásárlás esetén a gépre nincs garancia. Úgy voltunk vele, hogy ráhúzunk a tizenkilencre, és megvesszük a gépet garancia és tápegység nélkül, mert úgy gondoltuk, hogy otthon egy óra megfeszített munkával összeütünk egy olyan tápegységet, mint a PSA 01.
Utunk ismét a kedves és szolgálatkész hölgyhöz vezetett, és közöltük vásárlási szándékunkat. Közben a pultról az öcsém kezébe került a PRIMO felhasználói viccgyűjteménye. Míg én a vásárlás adminisztratív részét intéztem, öcsém a már említett viccgyűjteményt böngészte, amit a gyártó számunkra ismeretlen okból "FELHASZNÁLÓI KÉZIKÖNYV"-nek gúnyol. Egyszer csak felkiáltott: "ÁLLJ!" Mi történt, kérdeztük a hölggyel szinte egyszerre. Az a gyanúm - így az öcsém hogy a gép képmodulátora a tápegységbe van szerelve, és hiába is táplálnánk a gépet a legszebb egyenárammal, ami csak szűrésileg és stabilizációilag elképzelhető, akkor sem fog működni, mert nem tudjuk a tv-re kötni. Onnan, ahol én álltam, szintén hasonlóan nézett ki a dolog. Sokáig nem is vergődtünk kétségek között, mert a hölgy biztosított róla, hogy öcsém gyanúját bátran tényként kezelhetjük. Nem részletezem tovább, inkább rövidítek: Hölgy: papírokat megírt; mi: gépet megtekint (kiválaszt); hölgy: számlát kézbe nyom; mi: 16100 Ft-tal könnyebbek, gép hón alá, köszönés, hölgy: visszaköszön!! Otthon: én kávét főzök, az öcsém összeállítja a "konfigurációt". Az öcsém felkiált. Én rosszat sejtek. Nemhiába. Gyártókámék újabb meglepetése: a modulátor nincs a tápegységben. A gépben van!
Két nap múlva - egy program beírása közben - tápegység el. Villany be, de ki egy darab se. Reszkető kézzel töröm fel a sarkon levő festékzárat. Garancia el. Meglepve tapasztaljuk, hogy kitokozás után egy fikarcnyi nem sok, de annyi aranyrúd sem hullik ki belőle. Őszintén szólva az ára után legalább egyre számítottunk. Ilyen kevés semmit ekkora dobozba rakni! A konstruktőrök újabb furfangja: primer oldali biztosíték házilagos cseréje csak a garancia elvesztésének testén keresztül. Szellemes. Biztosítékcsere után azóta is kifogástalanul működik. Mellékszolgáltatásként vizet melegít, tojást süt és fűti a lakást. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem túlbiztosítás miatt. A kicserélt biztosíték értéke azonos az eredetivel. Itt visszakanyarodok a BIT-LET-beli PRIMO-vallatóhoz, hiszen az előzőeket csak bevezetőnek szántam. Talán az eddigiekből is kiderült, hogy nem mindenben csatlakozom a PRIMO-t vallató inkvizítorokhoz.

Nos, végére értem a vallatásnak. Döntsék el Önök, hogy van-e igazságom, s ha van, mennyi. Bár én számokkal külön nem osztályoztam az egyes kínokat, mégis a végére ideírom azt, hogy összességében 2,5-re értékelem az egész ketyerét úgy ahogy van. Meggyőződésem, hogy az Önök 3,9-es osztályzata a túlzott hurrá optimizmusukból fakad. Az ilyen optimizmus nem sarkallja jobb munkára sem a tervezőket, sem a gyártókat. Sőt. éppen ellenkezőleg, a jól végzett munka utáni pihenés lehetőségét sugallja.
Végül egy utolsó megjegyzés. Igazán nem rosszindulatból kérdezem. Nem véletlenül most törleszt a BIT-LET a PRIMO DEMO kazettáján levő reklámért? Én például azóta veszem a lapot, amióta azt láttam.

Szőke Ferenc

Válasz: nem. Már törlesztett - lásd PRIMO beharangozás 1984. május. Egyébként Önnek sok mindenben igaza lehet, s ráadásul milyen jól szórakoztunk élvezetes stílusán!

Már megint a magyar ABC!
Szaklapjainkban már sokszor írtam arró, hogy nincs olyan magyar gyártmányú, vagy itthon a kereskedelemben kapható mikroszámítógép, amelyik képernyőjén a teljes (és ezt a szót hangsúlyozom) magyar betűkészletet képes lenne kijelezni. (Természetesen itt nem arra gondolok, hogy a betűket, mint rajzokat képes előállítani. Ezt minden rajzmegjelenítésre képes gép tudja.) Hiába! Most megjelent a BIT-LET 1985. január 11-i számának PRIMO-vallatójában az: "Feltétlen öröm, hogy a gép karakterkészlete a magyar abc összes betűjét tartalmazza." Ez a fogalmazás megtévesztő, ugyanis az összes kisbetűt tudja csak, de nem a hosszú ékezetes nagybetűket. Ez pedig nem "a magyar abc összes betűje".
Azt, hogy ebben nekem és nem a Vallató" rovat írójának van igaza, azt a BIT-LET ugyanezen számának 30. oldalán levő cikk is alátámasztja azt írva: "képes a magyar nyelv valamennyi ékezetes kisbetűjének és az ékezetes nagybetűk egy részének megjelenítésére". Ez a cikk viszont azért igényel helyreigazítást, mert az nem felel meg a valóságnak, hogy "a PRIMO az első olyan hazai személyi számítógép, amely képes a magyar nyelv valamennyi kisbetűjének megjelenítésére". A SIMON 68 ezt már kb. egy évvel a PRIMO előtt tudta, és tudta - mégpedig helyes rendezésben - az összes magyar betűt!
A magyarázat arra, hogy miért lehetett a SIMON 68-nál, vagy a DRAGON 64-nél megoldani ezt a problémát, míg a többinél nem, nem az, hogy az én képességeim felülmúlják az összes többi magyar szakemberét, hanem a hardverlehetőségek különbsége. Az általam említett gépekben a karaktereket az MC 6845, illetve a 6847 típusú karaktergenerátor és egy 2716 típusú EPROM állítja elő. Ezen karaktergenerátorok viszont képesek 8x16 pontból álló, ún. betűmátrixot használni. Ezzel szemben a PRIMO 6x12, a Commodore és Sinclair gépek 8x8. a HT1080Z (teljes vagy fél- sor kijelzéstől függően) 4x12 vagy 8x12 pontos mátrixot használ - amiben, a feltétlenül kihagyni szükséges betű és sorköz miatt - nem fér el minden betű, és nem helyezhető el a magyar helyesírás szabályai szerint!
Miért foglalkoztat ennyire ez a probléma, hogy újra és újra írok? Azért, mert ilyen gépekkel nem lehet sem helyesírást tanítani, sem helyesen írni! Tessék tehát megtanítani a magyar gépeket magyarul! Megvalósítható ezt követelmény? Igen, mert mindkét fajta IC olcsó, nagy tömegben gyártott (a 6845-öt Bulgáriában is gyártják); nem csak 68XX (vagy 65XX) típusú mikroprocesszoros számítógépekben, hanem Z80-asokban is használhatók, így a legtöbb hazai gép átalakítható lenne!
Végül, hogy ne csak bíráljak, feladatot adjak: a HCC klub vállalja - megkeresés esetén - bármely itthon nagy mennyiségben kapható mikroszámítógéphez a teljes magyar betűkészlet helyes elrendezésben kijelezni képes megoldás kidolgozását.

dr. Simonyi Endre

Olvastam a PRIMO vallatását. Elsősorban ehhez szólnék hozzá. Összességében én a géppel meg vagyok elégedve (PRIMO A64), azonban a hozzá kapott tápegységgel egyáltalán nem. Ahogy Amtmann Árpád írta: "Bírja a 72 órás kikapcsolás nélküli üzemet!" Hát ehhez én azt mondanám; a gép igen, de a tápegység egyáltalán nem. A tápegység egy hét (kíméletes) használat után bemondta az unalmast, ki kellett cserélni. A második egység eddig még ilyen szempontból jó, de a géphez jövő csatlakozója olyan rosszul van beforrasztva, hogy ahogy mozgatom a vezetéket, a kép borzasztó sokat változik, sőt néha tiszta fehér a kép, még resetre sem áll vissza normál üzemmódba, s ha nem mozdítom meg ismét a vezetéket, akkor örökké csak a nagy fehér semmit látom. Ha szerencsém van, akkor a vezeték olyan állapotban van, hogy a kép nagyon-nagyon szép (3 hónap alatt kétszer).
Editálás. Négyes osztályzatot kapott a gép, holott szerintem a PRIMO-nak ez a leggyengébb pontja. Néha, ha megmakacsolja makacsolja magát, nem engedi átjavítani a hibás sort. Illetve átengedi, de vissza is írja. Ekkor általában az sem segít, ha újraírom a sort. Ilyenkor a legbiztosabb módszer, ha megkeresem, hol van a tárban az a bizonyos hiba és POKE-kal javítom. Kissé hosszadalmas. A másik ok amiért írok, a következő: a Vallatóban azt írták, hogy elkészült vagy előkészületben van a gépkönyv, szoftvertérkép, assembler, disassembler, Forth, Pascal. Én igényt tartanék ezekre. Ha kell, kazettát is küldök, s postán a programnak és a többinek az árát. Visszatérve magára a gépre, valóban elég jó teljesítményű kisgép, eltekintve ettől a pár hibától (EDIT). Valóban hiányzik belőle a DRAW és a FLASH utasítás, de ezeket kis ügyességgel a PRIMO-n könnyű pótolni, még BASIC-ben is. Valóban jó tulajdonsága a gépnek, hogy a kulcsszavakat rövidített formában (különböző CHR$-ben használatos jelekkel) is elfogadja. Csak ugye néha egyszerre három billentyűt úgy fogni, hogy a lehető legnagyobb felülettel érjünk hozzá (vagy négyet)!
SHIFT+ le + billentyű, vagy SHIFT+ le + CTR + billentyű.

egy PRIMO-tulajdonos: Fehér Csaba.

Nagy érdeklődéssel vettem kezembe a BIT-LET-et, ugyanis érdekelt, hogy mit írnak a PRIMO-ról. A cikk végigolvasása után azonban egy kicsit dühös voltam a cikk írójára. Ez nem csoda, hiszen olyanokat irt, amik joggal felháboríthatták bármelyik jobbérzésű PRIMO- tulajdonost. Engem konkrétan két dolog bántott.
Az egyik a kazettás tárolással kapcsolatban Írottak. Nem tudom, hogy milyen "kaliberű" magnókkal rendelkezik a tisztelt író, de nekem egy MK 29-es magnó nagyon jól működik. Ez, azt hiszem, eléggé kis kaliberű. Sem a felvételnél sem a lejátszásnál nem volt még probléma. Még a DEMO kazettánál sem. Egyébként a DEMO kazettán meg vannak jelölve az oldalak, és valaki könnyen megjegyezheti, hogy a B oldal a hibás oldal.
A másik dolog a billentyűzet. Abban egyetértek Szőke Ferenccel, hogy a PRIMO billentyűzete nem a legkedvezőbb, azonban megfelelő beállítás esetén nem okoz gondot a gépelés (nálam legalábbis). A játékprogramoknál tényleg gondot okoz a billentyűzet, azonban gondoljunk csak arra, hogy a számítógépet elsősorban nem játékra kell használni. A dokumentációval kapcsolatban nekem is az a véleményem, amit a cikkben olvashattunk. A jegyet azonban egy kicsit erősnek tartom. A gép szerintem bőven megüti a 3-as szintet, ha ennél nem is jobb sokkal. Egy megjegyzés: A PRIMO-hoz közölt (illetve nem közölt) programoknak a túl kevés számát jó lenne gyarapítani.
És végül, hogy ne csak kritizáljak - egy észrevételemet közkinccsé teszem.
Próbáljuk ki a következő programot:

10 CLS
20 FOR I=1 TO 2
30 POKE 16457,I
40 ?"PRIMO PERSONAL COMPUTER"
     
(ide bármilyen szöveget lehet írni)
50 NEXT

Meglepve tapasztalhatjuk, hogy a képernyő aktuális helyére kiírt szöveg karakterei megvastagodnak. Észrevehetjük azonban azt, hogy a szöveget nem lehet PRINT $-ral kiíratni. Csak úgy, hogy a szöveg elé megfelelő számú PRINT-et írunk, majd ha elértük az aktuális sort, ott PRINT TAB(x) "szöveg"- gel kiíratjuk a képernyőre az üzenetet.
Próbáljuk ki a programot úgy, hogy a ciklusváltozó második értéke ne 3 legyen, hanem annál nagyobb. Valamint úgy, hogy a ciklus 180-210-ig terjedjen. Ezt a programot ki lehet egészíteni különböző vezérlő karakterekkel, az eredmény azonban nem minden esetben változik. Remélem, levelem nem talál süket fülekre, és nem kerül a szemeteskosár mélyére!

Nógrádi Előd
(2. oszt. gimn. tanuló. Szeged)

COMMODORE VC20

A Vallató másfél éves fennállása alatt többször kacérkodtunk a gondolattal, hogy a VC 20-at is kínpadra kellene vonni. Ám amikor rovatunk beindult, a VC 20 már akkor is régi gépnek számított; fontosabbak, izgalmasabbak voltak már a piacon. Lényegében le is mondtunk arról, hogy vallassuk, A tavalyi év nagy nyugat-európai árleszállításai azonban megváltoztatták eredeti szándékunkat. Minthogy a VC 20 kifutóban levő konstrukció, gyártását leállították, azonban a meglevő raktári készletek nagysága miatt, olyan áron kínálták Nyugat-Európában a gépet, hogy egyszerre Magyarországon is megsokasodott. Innen is, onnan is, ismerősöktől és ismeretlenektől hallottuk, hogy inkább úgy döntöttek Londonban vagy Hamburgban, hogy nem mennek el egyszer a színházba, helyette hoznak haza egy VC 20-at. így - sok évvel a gép megjelenése után - itthon is olyan elterjedtté vált, hogy mégis érdemes volt kissé megkésve is vallatni.

GYÁRI ADATOK
Memóriaméret: 3.5 kbyte
Méret: 435 x 21 x 7 cm
Súly: 2110 g

A kínrendszerről
A legősibb, eredetileg kidolgozott kínrendszerünket használtuk, inkvizítoraink úgy ítélték, hogy semmi újdonságra nincsen szükség. Talán nem véletlen ez, hiszen egy 1981-ben piacra dobott számítógépről van szó, amely így belefér az általunk régebben konstruált "skatulyába" is. A gépet akkor, egy júniusi Commodore Show-n mutatták be nagy szenzációként, ára kezdetben 200 angol font volt. (Összehasonlításképpen: ma egy 48 kbyte-os Spectrum is csak majdnem a fele!)

1. Kín: Ár - 2,4
A szokásos magyarázattal kell kezdeni: itthoni vagy nyugati árról van-e szó? Hát, természetesen az itthoni érte el ezt a megtisztelő kettest. Nyugati piacon az ár gyorsan haladt a megfelelő irányba, lefelé, ma, lényegében a végkiárusítás idején a gép ára kb. 40 angol fontra becsülhető. Azért ilyen rejtélyes a megfogalmazás, mert ennyiért még nem lehet megkapni. Annak a csomagnak az ára 100 font, amely tartalmazza az alapgépet, a hozzá szükséges magnetofont, szoftverfüzetet, néhány kész programot. Azon a piacon kizárólag így adható el még néhány darab. Így is inkább a mi irányunkból érkező turisták részére. Ez a "keleti" vásárlási kedv érthető is, mert a hazai piacon - árváltozások ide vagy oda - hosszú éveken keresztül semmi sem történt. Az árcsökkenés "nem gyűrűzött be", ahogyan az olajárrobbanást nem tudtuk megakadályozni, úgy a VC 20 olcsóbbodását igen, a bizományi 50 ezer forintért kínálta akkor is, amikor kint már fillérekbe került. Kétségtelen, hogy porosodtak is a gépek a polcokon és csak 1984 nyarán történt meg az itthoni leárazásuk. Ma a kereskedelmi ár 18-20 ezer forint, amiben sajnos nincsen benne a magnetofon, ami viszont külön 10-12 ezerbe kerül. Így a végösszeg nem marad el egy kisebb Spectrum árától, ami talán igazolja, hogy inkvizítoraink miért tartják még ezt is meglehetősen magasnak. Volt, aki így fogalmazott: "csak azért nem egyes, mert lehet kapni!"

2. Kín: Perifériák - 4,1
Ennél a kínnál érzékelhető pontosan a régi, sokat használt konstrukció előnye. Szinte mindenféle periféria kapcsolható és kapható a géphez (külön kérdés, hogy az itthoni árak ebben is meglehetősen magasak). Létezik joystick, fényceruza, AD konverter, RS232 kimenet, nem szabványos és bus csatlakozó, ami azt jelenti, hogy lemezmeghajtó, printer és tulajdonképpen bármi kapcsolható az alapgéphez. Egyik inkvizítorunknak az a véleménye, hogy a Commodore cég későbbi sikerét éppen a sokoldalúan, előrelátóan tervezett gép alapozta meg.

3. Kín: Képernyőkezelés - 3,2
Először az adatok: színes, félgrafikus képernyő, nyolc keret- és karakterszínt, valamint 15 papírszínt tud generálni. Egy sorban összesen 23 karakter fér el, ami bizony okoz problémákat. A grafikus karakterei szépek, a finomgrafikai megoldások azonban kizárólag POKE utasításokkal, hosszabb bíbelődés árán érhetők el. A vélemény lényegében egyöntetű: nem is lenne olyan rossz, ha egyszerűbb lenne. De mivelhogy nem egyszerűbb... Ezt inkvizítoraink közül valaki így fogalmazta meg: a gép grafikai megoldása sok szempontból hátrányos, ezzel szemben lassú.

4. kín: Hang - 3,9
Általánosságban a hangra is valami hasonló igaz, mint ami a képernyőkezelésnél megfogalmazódott: tulajdonképpen sokfélét tud, csak túl bonyolult, és helyenként hibás. Érdekes, hogy talán ezeknél a tulajdonságoknál érzékelhető a legjobban, hogy ez a konstrukció még a kezdetekből származik. Így néhány olyan tulajdonságát, amit akkor lelkesen üdvözöltünk, ma már hibának tartjuk - hiszen azóta szellemesebb, egyszerűbb, jobb megoldások születtek ugyanarra. Három hang- és egy zajcsatorna van a VC 20-ban, programozásuk kissé bonyolult, a hang a televízió hangszóróján szólal meg. Többen megjegyezték, hogy - mivel finoman nem szabályozható - gyakran ad hamis hangokat is. Hát hiszen, ha ezt Johann Sebastian tudta volna... Néhány célzás szólt arról is, hogy Junoszty típusú televízión ritkán szólal meg, de ez nem biztos, hogy a VC 20-as hibája.

5. Kín: Kazettás tárolás - 4,1
A géphez gyári magnetofon készült, amely nem helyettesíthető más, a kereskedelemben kapható kazettás magnetofonnal. Ennek az az oka, hogy a magnetofon maga formálja a jelalakot, amit más készülékek nem tudnak. Igaz, kapható, létezik olyan kiegészítő kapcsolás, amivel ez megoldható, erről azonban inkvizítorainknak nincsen információjuk. A gyári magnetofonról viszont szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy strapabíró, megbízható. Csak az ára borsos kissé. A gép rendelkezik FILE-kezelő utasításokkal is, kezelés közben a képernyőn jelzi a magnó vezérlését és programellenőrzést is végez. Az egyetlen komolyabb hibája, hogy lassú.

6. Kín: Gépi kódú programozás - 2,7
Inkvizítoraink közül nem mindenki osztályozta ezt a kínt, ugyanis többen nem használták gépi kódban. Ennek az oka, nemcsak inkvizítoraink lustaságában keresendő, hanem abban is, hogy mazochista legyen a talpán, aki a VC 20- at gépi kódban használja. Egyik inkvizítorunk szerint az alapgépet memóriabővítés és egyéb trükkök nélkül szinte lehetetlen így programozni. Jóleső hümmögés, bólogatás volt a többiek reakciója erre a véleményre, minthogy kiderült az, hogy nemcsak nekik nem sikerült. Egyetlen inkvizítorunk írt olyan segédprogramot, amellyel - bevallása szerint a gépi kódú programozás: "viszonylag egyszerű". Nem ellenőriztük.

7. Kín: Megbízhatóság - 4,4
Általános vélemény, amit az osztályzat is igazol, hogy a gép megbízható nemigen van vele probléma. Néha melegszik, de azért dolgozni hajlandó, a billentyűzettel sem volt baja még senkinek. Egy inkvizítorunk mondta csak, hogy néha elszáll a gép, és semmit sem hallandó csinálni, de ez tipikusan az az eset, hogy ha a boltban ki lehetne cserélni egy gyári hibás készüléket, akkor nem lenne probléma Csak az a bolt egy kicsit messze van. Felmerült az is, amit a Commodore 64-nél is megállapítottunk, hogy a tápegység kizárólag robbantással javítható, mert egybeöntött műanyag házba szerelték.

8. kín: Billentyűzet - 4,4
Van akinek tetszik a formája és a színe, van akinek nem - de tulajdonképpen mindenki elégedett vele. Még az az inkvizítorunk is, aki saját véleménye szerint meglehetősen érzékeny a jó billentyűzetre.

9. Kín: Dokumentáció - 2,9
A Commodore 64-nél leírtuk a gyártó cég véleményét: "kérem, mi gépet gyártunk, nem pedig dokumentációt!" A megállapítás a VC 20-ra fokozottan igaz: a gépkönyv kevés, gyenge, helyenként hibás is, ráadásul magyar fordítása egyelőre nem jelent meg. Így inkvizítoraink ki-ki vérmérséklete szerint osztályozott, nyilván, akik már előzőleg dolgoztak 64-esen, azok mérgesebben. Van, aki szűkszavúan csak ennyit írt: "szép képek vannak benne". Hát, nem nagy dicséret.

10. Kín: Editálás - 4,0
A gép editora azonos a C64-esével, tehát teljes képernyő editálására van lehetősége (FULL SCREEN EDITOR). Ahogyan az osztályzat mutatja, ezzel alapvetően inkvizítoraink elégedettek, inkább csak néhány (gyanítjuk, Sinclair-hívő) vallja, hogy kissé bonyolult.

11. Kín: A gép programnyelve - 2,7
Hát nem valami hízelgő az osztályzat a Commodore cégnek. Hiányzik az ELSE, a SET és RESET (pontkigyújtás), hiányzik a PRINT AT és meglehetősen sok funkciót csak POKE utasításokkal lehet elérni. Elkényeztetett programírói lelkűnknek ez már egy kicsit sok. Vagyis kevés.

12. Kín: Tanulhatóság - 3,5
Lényegében ebben a kínban összefutnak a már említett különböző kisebb-nagyobb problémák. A bonyolult javítási lehetőség (editálás), a POKE utasítások használata, a rossz dokumentáció együtt eredményezik, hogy inkvizítoraink véleménye szerint nem könnyű a gép birtokbavétele. Igaz, valamennyien hozzátették, hogy "végül is sikerült, sőt megszerettem", de azt is mindenki bevallotta, hogy nem ez volt az első gépe az életben. Márpedig amit gyakorlott programozó kis nehézségekkel sajátít el, az egy kezdő számára vér-verejtékes küzdelem. Ahhoz képest, hogy a VC 20 akkoriban kifejezetten kezdőknek készült, nem nevezhető sikeres konstrukciónak.

13. Kín: Emberközelség - 3,6
Szinte folytatni lehetne az előző gondolatsort, a konstrukciós kiforratlanságok miatt az osztályzat nem igazán jó. Itt általában a kis memóriát és a BASIC hibáit említették újra, amiből talán az érzékelhető, hogy a VC 20 szinte kísérlet volt a 64-es előtt, hogy mit hogyan kell csinálni. Így azután nem minden sikerült tökéletesen, de azóta volt idő kijavítani.

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 3,7
Az előzőek összegzése az általános vélemény, amelynek osztályzata meglepően rossz ahhoz képest, hogy ugyanakkor hányan mondták. írták azt, hogy végül is megszerették a gépet. Ennek az ellentmondásnak talán az lehet a magyarázata, hogy a még nem teljesen kiforrott konstrukció azért nem sikerült rosszul, bizonyítéka, hogy mennyi minden megmaradt belőle még a Commodore 64-esen is. Így tehát meg lehet kedvelni a gépet, de egy inkvizítor, ha egy kicsit ad magára, akkor igazán jó osztályzatot már nem ad egy őslényre. Így talán a VC 20-as lesz az egyike azoknak az első gépeknek, amelyet - jóleső érzéssel - hamarosan elfelejtünk...

 

Vallatóink:

Brányi László (főiskolai hallgató) "A gépkönyv csak egy kis füzet, melyben kevés van."
Szabó Csaba (szakközépisk. diák) "A tudásához képest magas az ára."
Kádas Gábor (programozó) "A gép kezelése könnyen megtanulható, ha az ember nem a hibás dokumentációt olvassa."
Szvetnik Endre (gimnáziumi tanuló) "Könnyen kezelhető, bár editálásnál bele lehet gabalyodni."
Dr. Székely Jenő (főiskolai docens) "A kezdőket gyakran becsapja."
Tamási András (üzemeltető) "Jó kazettával csak én hibáztam."
Lancsák Zoltán (egyetemi hallgató) "Teljesen megbízható, bár egy kicsit melegszik."
Gelléri Péter (ált. iskolai tanuló) "A formatervezés kitűnő, de a tudása már nem annyira."

  Kínok
Tamási András
Brányi László
Gelléri Péter
Kádas Gábor
Lancsák Zoltán
Szvetnik Endre
Dr. Székely Jenő
Szabó Csaba
Átlag
1. kín: Ár
3
2/3
3
1
2
2
3
3
2,4
2. kín: Perifériák
4
4
3
5
3
5
4/5
4
4,1
3. kín: Képernyőkezelés
3
3
3/4
3
3
3/4
3
4
3,2
4. kín: Hang
4
4
-
4
4
3/4
4
4
3,9
5. kín: Kazettás tárolás
5
4/5
4
5
4
5
2/3
3
4,1
6. kín: Gépi kódú programozás
4
2/3
-
1
-
2
-
4
2,7
7. kín: Megbízhatóság
-
4
3/4
5
3
5
5
5
4,4
8. kín: Billentyűzet
5
4
4/5
5
4
5
4
4
4,4
9. kín: Dokumentáció
3
2/3
3/4
2
-
2
3
4
2,9
10. kín: Editálás
5
4
4
3
3
4
4
5
4,0
11. kín: A gép programnyelve
3
3
3
3
3
2
2
3
2,7
12. kín: Tanulhatóság
-
3/4
3/4
4
3/4
4
3
3
3,5
13. kín: Emberközelség
5
3/4
3/4
4
4
3
3
3
3,6
+1. kín: Szubjektív vélemény
5
3
3
5
3/4
3/4
3
3,4
3,7
  Átlag
4,1
3,4
3,5
3,6
3,3
3,5
3,4
3,7
3,6

(1985 március)

Hozzászólás
Tisztelt Szerkesztőség!
Önök két öngólt rúgtak a VIC-20-as számítógéppel kapcsolatban! Az egyik az, hogy csak az"erőszaknak engedve", éves késéssel tűzték napirendre a gép tesztelését. A másik az, hogy ÍGY! Nem akarom megbántani a Vallatóban résztvevőket, de a többségükről a véleményük (tévedéseik) alapján kitűnik, hogy néhány óránál többet nem ültek a VIC-20 előtt. Ilyen mélységű ismeretek alapján pedig nem illik megalapozott véleményt mondani egy gépről (aki nem tud arabusul...).
Felsorolnék néhány dolgot, amely kétségessé teszi a kapott osztályzatok egy részének megalapozott voltát.

Szilvágyi Gábor

Tisztelt Szerkesztőség!
Az Ötlet 1985. március 28-i számában megjelent VC 20 vallatóhoz szeretnék hozzászólni. Szerintem több kínnál is hátránynak vették azt, amit a C64-nél előnyként soroltak fel. (Nem voltam rest, és elővettem a C64 vallatóját.) Az alábbiakban felsorolom azokat a kínokat. melyekkel nem értek egyet (bár ez nem sokat jelent).

Az előzőekben felsorolt ellenvetésekkel nem azt akarom mondani, hogy a VC 20 olyan, mint a C64. Nem, erről szó sincs! De ami a két gépen teljesen egyforma, azt miért nem egyformán osztályozták? Még akkor is, ha az inkvizítorok mások voltak!

Pintér Károly
4. osztályos tanuló

A vádak súlyosak. Azonos dolgokat másként osztályoztak az inkvizítorok a C64-en és a VC 20-on. Nos, mindenre nincs mentség. De az igazsághoz hozzátartozik, kedves olvasónk, hogy az azonosságok - s ez a leveléből is kiderül - itt-ott csak majdnem azonosságok. A válasz másik része pedig ott van az Ön levelének utolsó mondatában. Az inkvizítorok nem mindig ugyanazok, ezért az osztályzatok is hol szigorúbbak, hol enyhébbek. Sajnos ez Vallató rovatunk gyengéje. Sajnáljuk, mégis szeretjük ezt a rovatot betegségeivel, korlátaival együtt. De levele alapján úgy vesszük észre, bármilyen mérges most, azért titkon Ön is szereti a Vallatót!

COMMODORE 16

Bajban van a Vallató rovat egy ideje: úgy tűnik, mintha nem lenne mit vallatni. Nincsenek a piacon új, mindent megdöntő fantasztikus gépcsodák, amelyek egy csapásra meghódítják a világot, és amelyekből hozzánk is eljut annyi, hogy már érdemes egyen vallatni. A nagy hírrel beharangozott gépcsodák csalódást okoznak igaz, nem a tudásukkal - csak a piaci sikerrel. Elcsendesedett a mikroszámítógépek néhány évig meglehetősen hangos piaca, alig lézengenek a vásárlók, az ismert nagy cégek nem fejlesztenek új gépeket, sőt, van, amelyik feladta: vállalta a saját megszüntetését. Hát persze nincs vége mindennek. Csak éppen az az áttörés, ami néhány évvel ezelőtt történt, gyakorlatilag telítette a piacot, és egyelőre olyan nagyméretű előrelépés nem történt, hogy a meglevő gépparkot lecseréljék az egész világon. Csendes, de megbízható fejlődés persze van: jobbak az új gépek, többet tudnak kisebbek, olcsóbbak, de nem annyival...

A Commodore cég a C64-es óriási sikere után többirányú fejlesztésbe fogott. Betört a professzionális piacra a komolyabb gépeivel, nem is kis sikerrel. És közben tervezte a C64-es utódját, egy egész gépcsaládot, amit több verzióban kisebb és nagyobb memóriával, drágább és olcsóbb kivitelben is piacra dobott. Összehasonlításképpen közöljük a család tagjainak "személyi adatait", különös ismertetőjeleit (az első oszlopban a jól ismén C64-es adatai).

 
C64
C16
C116
C+4
C232
BASIC verzió
2.0
3.5
3.5
3.5
3.5
Fennmaradó szabad memóriaterület
38K
12K
12K
62K
32K
Kivitel
ismert
ugyanaz, minz a C64
olcsóbb gumibillentyűzet, kisebb méret
A 116-nál alig nagyobb, de mozgó, a C64-nél jobb billentyűzet
azonos a +4-gyel

Az új gépcsalád lassan egy éve piacon van. Nyugat-Európában az olcsóbb, kisebb üzletek kirakatában szinte csak ezekkel lehet találkozni. Az igazán remélt üzleti siker azonban mégis elmaradt. Vallatónkban arra is kíváncsiak voltunk, vajon miért? Lehet-e a gép tulajdonságaival magyarázni a siker elmaradását? Ebből a gépcsaládból hazánkba legnagyobb számban a C16-os került. De van még egy tény is, ami indokolja, hogy ezt a gépet vallattuk. Az iskolák számítógép-ellátása nyilvánvalóan nem oldható meg egyszer és mindenkorra. Egy pályázatot megnyert a HT iskolaszámítógép, néhány évre tehát eldőlt, hogy a sulik ehhez a géphez juthatnak a legkönnyebben. Azonban minden konstrukció öregszik, a számítógépes fejlődés ugyan lelassul, de nem állt meg. Így ismét dönteni kell: mi legyen a jövőben az iskolákban? Híreink ellentmondóak - vannak, akik úgy tudják, hogy már döntöttek az illetékesek, még ebben az évben nagy mennyiségű C16-os gépet kapnak az iskolák. Mások azt mondják, még nem döntöttek, de a közeljövőben egy nagyobb adag C16-os kerül a sulikba. Akár a döntés előtt vagyunk, akár utána - indokolt, hogy megismerkedjünk a géppel.

GYÁRI ADATOK:
Ár: nyugaton kb. 200 DM-től, itthon 15-27 ezer forint magnetofon nélkül.
Memória mérete: 16 kbyte RAM
Csatlakozási lehetőségek: szinte minden, magnó (speciális), floppy disk meghajtó, joystick, színes tv készülék, nyomtató stb.
Méret: 400 x 210 x 70 mm
Súly: 1,6 kg

Kínrendszer
A - már mondhatjuk - réges-régen kidolgozott kínrendszerünk itt is bevált, csak a szokásos kiegészítést kellett tennünk: úgy tűnik, hogy ma már minden gépnél lényeges szempont a programellátottság, tehát az, hogy a piacon készen mennyi program kapható az adott géphez. így + 2-es kínként ezt is osztályoztuk.

1. Kín: Ár - 4,4
Tévedések elkerülése végett, inkvizítoraink nem a külföldi árat osztályozták, hanem igenis az itthonit! Ilyen még nem volt! Igaz, hozzá kell tenni, hogy néhányan már jól értesültekként azt is tudják, hogy az iskolák mennyiért fogják kapni ezt a gépet (állítólag 9500 Ft), és ők ezt az árat osztályozták. Ez mesés, már-már világszínvonalú ár. Különösen, ha a Primo majdnem dupla, és a HT több mint háromszoros árára gondolunk. Pedig hát. De a kereskedelemben magánszemélyek részére is elérhető gépek sem túlzottan drágák, amiből úgy tűnik, hogy a hazai számítógép-kereskedelem kézben tartói (pl.: BÁV, OFOTÉRT, Foto-Elektronik) is rájöttek már nem lehet azzal a szorzóval számolni a gépek árát, mint évekkel ezelőtt. Vajha ez előbb megtörténhetett volna. A teljes képhez azért hozzá kell tennünk, hogy inkvizítoraink természetesen nem elégedettek az árral, általában így fogalmaznak: a gép tudásához képest megfelelő az ára. De a nyugati árhoz képest még így is aránytalan.

2. Kín: Perifériák - 3,6
Nem valami fényes osztályzat. de megvan az oka. A géphez szinte mindenféle csatlakozási lehetőség van (kivétel RS 232), ez alapján tehát akár jelest is kaphatott volna. Csakhogy semmi sem szabványos rajta! No jó, végül is a Commodore-nál azt is megszoktuk, hogy semmi sem szabványos, még a magnó sem. Ámde a C 16-os csatlakozási lehetőségei még a C64-es már elterjedt berendezéseivel sem összekapcsolhatók (pl. magnó, joystick). De még ez is érthető lenne, ha valami új, eddig nem volt, rettentően modern kiegészítő berendezést fejlesztettek volna ki. Erről azonban szó sincs, és ezért sértődtek meg inkvizítoraink, hiszen a magnó vagy a joystick szinte semmi másban nem különbözik az elődjétől, csak a csatlakozó méretében Ez pedig már nem fejlesztés, hanem üzletpolitika. A tény tehát a következő: a C64-eshez kifejlesztett floppy és nyomtató átalakítás nélkül bedugható a C16-osba (és azért valljuk meg, ez a fontosabb), a magnetofon új csatlakozóval és új felírási formátummal, sebességgel rendelkezik, ebből tehát feltétlen új kell, a joysticknek csak a csatlakozója változott.

3. Kín: képernyőkezelés - 4,7
Csak mutatóban néhány funkció, ami magyarázza a jó osztályzatot ablakrajzolási lehetőség. 121 különböző szín, színerősség-állítás, flash - azaz villogási lehetőség, finomgrafika - egyszóval lényegesen modernebb, többet tud, mint az elődje. Többen állítják, hogy programozása igen egyszerű, néhányan pedig úgy érzik, kissé bonyolult. Ami nyilvánvalóan a hátránya, hogy nincsen "sprite" technika, tehát ábramozgatási, nagyítási lehetőség, és a grafika az amúgy sem túl nagy memóriából túl sokat vesz el. Talán ezek az okok indokolják, hogy nem jelest kapott.

4. Kín: Hang - 4,1
Két hanggenerátor van a gépben, amelyből az egyik átváltható zajgenerátorrá. Ebből nyilvánvaló, hogy lehetőségei gyengébbek, mint a C64-esé. Ezzel azonban nem elégedetlenek az inkvizítorok, mert programozása egyszerű, könnyen kezelhető. A hang típusa nem változtatható, csak négyszögjelet tud generálni. Egyszóval sokat nem tud, de sokaknak ez elég is.

5. Kín: Kazettás tárolás - 3,9
Ebben a kínban a tárolás megbízhatóságát szoktuk osztályozni. A C16-osnál jogos lenne a lemezes tárolásról is beszélni, azonban inkvizítoraink többségének erről nincs tapasztalata. Így maradtunk a magnetofonnál. Amit hibának lehet felfogni az a tárolás gyorsasága, pontosabban fogalmazva lassúsága. A kazettás tárolás lassabb a megszokott módszereknél, és elődjénél is. Hibája, hogy semmilyen módon nem jelzi a kezelővel azt, ha a szalagon megtalálta a kért adatokat. A megbízhatósággal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, többeknek még sohasem hibázott, mások viszont eleve többször tesznek el mindent rossz tapasztalataik alapján. Itt írta egyik inkvizítorunk, hogy a kazettás tárolás sokszor még önmagával sem kompatibilis.

6. Kín: Gépi kódú programozás lehetősége - 4,6
Az osztályzat igen jó, túl sok magyarázatra nincs szükség hozzá. BASIC-ből hívható monitor funkcióval rendelkezik, amivel inkvizítoraink elégedettek. A monitorból lehet programot menteni, és behívni, így lényegében mindazt tudja, amit egy ilyen szintű gépnek tudnia kell.

7. Kín: Megbízhatóság - 4,7
Igen jó osztályzat ahhoz képest, hogy inkvizítoraink közül többen már majdnem egy éve nyúzzák a sajátjukat. Szinte mindenki említette, hogy a tápegység melegszik, de azonnal hozzá is tették, hogy annyira azért nem, mint a C64-esé. Egy inkvizítorunk tapasztalta úgy, hogy huzamosabb használat után egy kicsit "álmos" a gép, nem érzékeli mindig a billentyűzetet. Tudunk olyan gépről, ami gyári hibával került a forgalomba, annak kijavítása óta viszont megbízható. Van aki ezt írja: "Csak szándékosan lehet elrontani!"

8. Kín: billentyűzet - 4,7
Különösebb meglepetésre nem számíthattunk, hiszen azonos a jól ismert C64-es billentyűzettel. Új szolgáltatások: van reset gomb, a kurzormozgatást mind a négy irányba külön billentyű vezérli, és minden inkvizítor kiemeli a funkcióbillentyűket, amelyeket a felhasználó tetszése szerint programozhat. Ezek jelentősen meggyorsítják a programírást. Az osztályzat tükrözi a jó véleményt.

9. Kín: Dokumentáció - 3,4
Egyszer a Vallató hasábjain már leírtuk a Commodore cég egyik vezetőjének véleményét. miszerint "Mi kérem gépet gyártunk, és nem dokumentációt!" Akkor ez - a C 64-es sikerének csúcsán - magabiztosan hangzott, ma inkább öntelten. A helyzet másban nem sokat változott, a régi gépkönyvnél egy fokkal jobb az új, de inkvizítoraink ezzel is elégedetlenek. Ami viszont feltétlen rosszabbá teszi a helyzetet, hogy a C64-eshez külön sokféle dokumentációt, leírást lehetett szerezni! Ugyanez a C16-osnál nehezebb. Az új BASIC utasítások leírása szűkszavú, példák szinte alig vannak a könyvben, a gépi kódú programozásról, finomságokról pedig egyáltalán nem beszél. Sajnos a magyar nyelvű gépkönyv hűen követi az eredetit, még pontatlanságban is.

10. Kín: Editálás - 4,9
Igen jó osztályzat, amit egyik inkvizítorunk úgy indokolt, hogy egyesíti a C64-es és a Spectrum ügyesebb funkcióit. Teljes képernyős (full screen editor) javítási lehetőség van, de ugyanakkor kérésre (help funkció) szintaktikai vizsgálatot végez, és - ha pontosan nem is adja meg a hiba helyét, de legalább behatárolja. Új funkciók a DELETE (programsor-törlés) és a RENUMBER (program újrasorszámozás). Egy vélemény "Jobb csak akkor lehetne, ha diktálhatnék neki!"

11. Kín: A gép programnyelve - 5,0
Az osztályzat kimagasló, magáért beszél. Nagyon intelligens programnyelv, egyik inkvizítorunk szerint "olyan jó BASIC, hogy szinte már nem is az". Új grafikus funkciók. CIRCLE, LINE, strukturált utasítások: GETKEY$, DO-WHILE-UNTIL, a már említett HELP - egyszóval elődjéhez képest sok szép újítást tartalmaz. Egyik keményebb szívű inkvizítorunk hozzátette, hogy szép a BASIC, de 1985-ben már minden BASIC kell, hogy tudja ezt. Nem vitás, hogy komolyabb méretű (és komolyabb árú) gépeken az említett funkciók szinte mindenhol megvannak, de ezen az áron - még ma is ritkaság. Hibaként említették sokan, hogy még mindig hiányzik a MERGE (program-összefésülés) funkció.

12. Kín: Tanulhatóság - 4,5
Ebben a kínban azt szoktuk osztályozni, hogy a számítógépet nem ismerők számára mennyire érthető, egyszerű a kezelése, mennyire sajátítható el különösebb előképzettség nélkül a gép valamennyi funkciója. A kapott osztályzat nem rossz, és hogy nem kiváló, az talán itt is a dokumentáció számlájára írható. Fontos lehetőség, amit egy oktatással foglakozó inkvizítorunk fogalmazott meg: több mélységben tanulható. A lehetőségek töredékével is boldogulni lehet, több fáradsággal a tudáshatár a csillagos ég. És ehhez még ennyit tett hozzá: "És éppen ezért ideális iskolai oktatógép." Tudván azt, hogy éppen erre a célra vásároljuk ez elég megnyugtató.

13. Kín: Emberközelség - 4,6
Ebbe a nehezen körülhatárolható kínba azt próbáljuk általában belemagyarázni, hogy a gép mennyire követi a felhasználóját, programozóját, mennyire egyszerűen lehet egy-egy funkció végrehajtására rábírni. Az egyéb kínoknál leírt újdonságok nyilván itt is komoly szerepet játszanak: a HELP, a funkcióbillentyűk segítik a munkát, (Így a kapott osztályzat igen jó. Valaki így fogalmazott: "Jó lenne beszélgetőpartnernek is."

+1 Kín: szubjektív vélemény - 4,5
Ez az a kín, ahol nem kérünk magyarázatot sohasem inkvizítorainktól, egyszerűen a viszonyukat kérdezzük. Úgy tűnik azonban, hogy az előző 13 kín alapján ezen már nincs is mit magyarázni.

+ 2 Kín: Programellátottság - 2,4
Igen rossz eredmény, egy tizeddel rontja le az összesített átlagosztályzatot. Tükrözi tehát azt a helyzetet, hogy - bár a gép már egy éve a piacon van - máig nem született elegendő program, programcsomag. Ma, amikor már egy-egy új gép bemutatásával egyidőben kész programok tömegét dobja ki a cég, ez igen meglepő. És ennél a témánál inkvizítoraink meglehetősen érdekes vitába kezdtek. Az nyilvánvaló volt, hogy ezt a gépet szinte mindenki megszerette, képességeit nagyra tartják - mégis itt elhangzott az a vélemény, hogy a gép tulajdonképpen a nyugati piacon megbukott. Az Egyesült Államokban, Japánban gyakorlatilag ismeretlen, Nyugat Európában eladtak belőle nem keveset, de annyit mégsem, hogy elég elterjedt legyen, hogy a nagy szoftvergyártó cégek érdemesnek tartsák a programok készítését. Ez pedig bukás - mondta az egyik, a külföldi piacot jól ismerő inkvizítorunk. A tényekkel mások sem nagyon tudtak vitába szállni, mégis hosszan időztünk annál, hogy vajon ez idő kérdése-e, befuthat-e még ez a gép, szabad-e múlt időben említeni a "bukást"? Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen jó képességű géppel kapcsolatban egyáltalán felmerülhet ez a fogalom?
Megegyezésre nem jutottunk, van, aki még bízik a C16-os jövőjében, van, aki már nem. De az okokat elemezve egy elfogadható magyarázatot találtunk: a gép tervezői rosszul mérték fel a piaci lehetőségeket. Létrehoztak egy kis memóriával rendelkező, de intelligens gépet. Ahhoz azonban túl kicsi, hogy igazán szép játékprogramok vagy komolyabb adatfeldolgozó programok futhassanak rajta, és közben a komolyabb gépek ára is annyit csökkent, hogy ma már nem jelent gondot egy tisztességesebb méretű gép vásárlása. A kezdeti játékőrület is alábbhagyott, ma már csak kifinomult, sokat tudó játékprogramok adhatók el, ami azonban 16k memóriába nem fér el. Végül, az a lehetséges vásárlóréteg, amely csak játékra venne gépet, már megvásárolta a Spectrumot vagy a C64-est.
Úgy tűnik tehát, hogy a C16-os piaci sikertelenségének ezek lehetnek az okai. Mégis nehéz elhinni, hogy egy ilyen jó képességű gép semmire sem alkalmas! Nem is igaz. Inkvizítoraink egyhangúlag úgy fogalmaztak, hogy ideális iskolai tanuló számítógép. Ha az ára is annyi lesz, amennyit rebesgetnek, akkor még elfogadható is. Ha netán még azt is el lehet érni, hogy itthon szereljék össze a gépeket, akkor gyártási kultúrát is tanulhatunk. Ha lesz megfelelő szervizhálózat, akkor sok baj se lesz a gépekkel. Ha pedig elegendő kerül az országba, akkor előbb-utóbb programok is születnek majd. Ha. - akkor a C16-os a magyarországi számítógépes kultúra meghatározója lehet.

Vallatóink:

Zátonyi Sándor (oktatástechnológus) "Kézhez álló, jól tervezett a billentyűzete."
Erdős Zoltán (programozó) "Ennyiért még annak is megéri, aki nem Bécsben veszi."
Török Turul (matematikus) "Annyira jó a BASIC-je, hogy az már szerintem nem is BASIC."
Laczi András (középiskolai tanuló) "Teljesen beleszerettem."
Dr. Székely Jenő (főiskolai docens) "Ideális tanulógép, ami általános iskolától az egyetemig is elegendő."
ifj. Gulyás László (ált. iskolai tanuló) "Ez a gép szinte magyarázza magát."
Hubert Tibor (középiskolai tanár) "A cég mintha a finomabb dolgokat direkt nem közölné a gépkönyvben."
Baumann Gábor (programozó) "Kazettás tárolása kár, hogy nem kompatibilis semmivel, néha még saját magával sem!"
Vasvári József (középiskolai tanuló) "A BASIC összegyűjti a Spectrum és a C64 összes jó tulajdonságát."
Virág Gábor (középiskolai tanuló) "Nem történt még semmi olyan, ami a bizalmamat elvette volna."
Böröcz István (középiskolai tanuló) "A gép készítői elég sok tapasztalatot szereztek a C64 hiányosságaiból."

  Kínok
Laczi András
Böröcz István
Vasvári József
Erdős Zoltán
Török Turul
Zátonyi Sándor
Baumann Gábor
ifj. Gulyás László
Virág Gábor
dr. Székely Jenő
Hubert Tibor
Átlag
1. kín: Ár
5
4/5
4
5
5
3/4
4
5
4
4
4
4,4
2. kín: Perifériák
4
4
3
4
4
4
2
4/5
4
3
3
3,6
3. kín: Képernyőkezelés
5
5
5
4/5
4/5
5
4
4/5
5
5
4
4,7
4. kín: Hang
3/4
5
4
3/4
5
4
4
4/5
4
3/4
4
4,1
5. kín: Kazettás tárolás
5
-
3
3
4
4
3
5
5
-
3
3,9
6. kín: Gépi kódú programozás
5
-
-
4/5
5
-
5
5
-
4
4
4,6
7. kín: Megbízhatóság
5
5
4
5
5
5
5
4/5
5
3/4
5
4,7
8. kín: Billentyűzet
5
5
5
4/5
4
5
5
5
5
3/4
5
4,7
9. kín: Dokumentáció
3
2
4
3
3
3
5
4/5
3
3/4
3
3,4
10. kín: Editálás
5
5
5
5
5
5
5
5
5
4
5
4,9
11. kín: A gép programnyelve
5
5
5
4/5
5
5
5
5
5
5
5
5,0
12. kín: Tanulhatóság
5
4
5
5
5
4
4
5
5
4
4
4,5
13. kín: Emberközelség
5
5
4
5
5
5
4
5
5
4
4
4,6
+1 kín: Szubjektív vélemény
5
4/5
5
5
5
4
4
5
4
4/5
4
4,5
+2 kín: SzervízSzoftver ellátás
3
2
3
2
3/4
2
1
3/4
2
-
2
2,4
  Átlag
4,6
4,3
4,2
4,2
4,5
4,2
4,0
4,7
4,4
4,0
3,9
4,3

(1985 november)

SINCLAIR QL

A Sinclair "családba" tartozó gépek vallatása mindig különös élményt jelentett. Egyrészt, mert minden gépnél felmerült valami zseniális műszaki vagy szervezésbeli újdonság, másrészt, mert a gépek ára egyértelműen a világpiac legelfogadhatóbb ára. Szinte már nem is árak, csak ajándékozási illetéknek nevezhetnénk. És persze ezek miatt az okok miatt a Sinclair gépeknek mindig hangos rajongótábora volt. Így a vallatás maga szenvedélyes összecsapásokat hozott. Ezzel a reménnyel fogtunk a jó előre beharangozott gépcsoda, a Sinclair QL kínpadra terítéséhez. Csalódás nem ért minket, inkább csak meglepetések.

Első meglepetés:
A QL nem fér bele a szokásos vallatási szisztémába, új kínokat kellett kitalálni. Ez ugyan igazán nem lepett meg minket, hiszen a Sinclair család valamennyi gépével ez így volt. Itt azonban valami komolyabb dologról is szó van. Vagy a Vallató életében kezdődik egy új korszak, vagy a számítástechnika fejlődésének a következő lépcsőfokát jelzi ez a gép. Miről is van szó? Arról, hogy rovatunk indulásakor elhatároztuk, hogy a mikroszámítógépeknek azzal a kategóriájával foglalkozunk, ami - árát és a használatához szükséges szakértelmet tekintve - lényegében mindenki számára elérhető. Nevezhetjük ezeket a gépeket "home-computer"-eknek vagy játékgépeknek, mindegy, a kategorizálás úgyis önkényes. Eddig valóban csak ilyen gépeket vallattunk, bár élvezetes és hozzáférhető lett volna IBM PC-t, APPLE-t vagy újabban MACINTOSH-t vallatni. Mégsem tettük, mert ezek a gépek már egy kategóriával magasabbak, többet tudnak, drágábbak is. Általában úgy fogalmazzák, hogy az "üzleti" számítógépek családjába tartoznak. És itt van a buktató a Sinclair QL géppel! Az ára ma már nyilvánvalóan a játékgépek közé sorolja, ugyanakkor tudása szolgáltatásai már a következő kategória alját ostromolják (csak egy mechanikus példa elöljáróban: a beépített memória mérete 176 kbyte. Ilyennel még nem volt dolgunk!) Így tehát új fogalmakat kell bevezetnünk a vallatáshoz és új szempontok szerint, más gépekkel összehasonlítva kell osztályozni.

Második meglepetés:
A OL-rajongók maguk is többet szidták a gépet, mint vártuk volna. Talán mégsem olyan jó, mint a híre? Ez már kiderül a vallatóból.

MŰSZAKI ADATOK:
A gyári készülék beépített memóriamérete:
     48 kbyte ROM - csak olvasható memória,
     128 kbyte RAM - olvasható és írható memória.
Memóriabővítési lehetőség: 16 kbyte ROM, 512 kbyte RAM
az alapgépben beépítve található 2 db "microdrive", végtelenített szalaggal dolgozó háttérmemória, egyenként 100 kbyte tárolási lehetőséggel.
Csatlakozási lehetőségek: RS 232, szabványos, soros kimenet, buszcsatlakozó
     Sinclair Micronet kimenethálózatok építéséhez.
     RF csatlakozó, videójel-kimenet és RGB - különlegesen jó minőségű - képkimenet,
     joystick-bemenet
A gép árában benne van, hozzá tartozik 4 db gyári program, amit más gépekhez meg kell venni
     - szövegszerkesztő
     - táblázatkezelő
     - adatbázis-kezelő
     - látványos üzleti grafikai program
Méretek: 47.5 x 13.8 x 47 cm
Súly: 1450 g
A gép ára (microdrive-val. programcsomaggal + 4 db microdrive kazettával együtt): 199 angol font vagy 980 nyugatnémet márka.

1. Kín: Ár - 4,8
Gyakorlott olvasók számára felesleges a magyarázat: ez a kiváló osztályzat a külföldi árra vonatkozik, ami érthető, hiszen az ára gyakorlatilag megegyezik a lényegesen régebbi fejlesztésű. alacsonyabb kategóriájú, sőt kimondhatjuk kevesebbet tudó Commodore 64-esével. A Sinclair cég mindig is arra törekedett, hogy a műszaki újdonságok irreálisan magas árát letörje, az a gyanúnk, hogy a számítástechnikai eszközök szinte példátlan árcsökkenése nem kis mértékben éppen nekik köszönhető. Tették ezt persze nem emberbaráti szeretetből, hanem abból az üzleti megfontolásból, hogy az olcsó gépekből sokkal nagyobb mennyiséget tudnak értékesíteni, mint más cégek a drágább, többre tartott gépeikből. Az akció két esetben egyértelműen sikeres is volt: a ZX 81 és a Spectrum világszenzáció és milliókat hozó üzleti siker volt. A "szupergép", a Sinclair QL azonban megbukott a piacon. Ennek okait sokan, sokféleképpen próbálták már elemezni, egyértelmű választ azonban nem találtak még. Vallatónkból talán kiderül, mi az a néhány apróság, ahol a Sinclair cég elrontotta.
A gép magyarországi ára 80000 forintnál kezdődik és megy fölfelé, egészen a 100000-ig. Ez az ár még a régi, árleszállítás előtti 400 fontos angliai ár alapján lett kiszámolva, mondhatnánk, hogy erről külön érdemes beszélni. De nem érdemes, semmi újdonságot nem tudunk mondani, csak azt, amit már százszor leírtunk, és amit most így fogalmazott egyik inkvizítorunk: "a hazai ár ismételten azt támogatja, hogy a legkorszerűbb technika nehogy széles körben elterjedjen".

2. Kín: Perifériák - 3.9
A számtalan lehetőséghez képest meglepően rossz osztályzat A gép olyan csatlakozási lehetőségekkel rendelkezik, amivel egyetlen hasonló kategóriájú mikrogép sem, mégis ebben az esetben a felhasználók már többet követelnek. Feltétlen komoly hiányként említette mindenki a Centronix, paralel interface-t, ami komolyabb printer kezeléséhez elengedhetetlen. Hiányzik a közvetlen floppy meghajtó kezelési lehetőség, de felmerült a Winchester (kemény lemezes meghajtó) csatlakozásának hiánya is. Inkvizítoraink egy része ezeket a hiányokat látja az üzleti bukás egyik lehetséges okának, hiszen a "business" kategóriájú gépek ezt általában tudják. Ugyanakkor örömmel üdvözölték. hogy a Sinclair cég feladta azt az elvet, hogy a gépeihez csakis a saját perifériák köthetők, a jelenlegi csatlakozások szabványosak vagy legalábbis könnyedén azzá tehetők (pl. joystick).

3. Kín: Képernyő kezelés - 4.8
A képernyő természetesen színes, nagy felbontású grafikával rendelkezik, osztályzata nagyon jó. Csak néhány a különleges szolgáltatások közül:

Különleges előnyként említi inkvizítoraink többsége az "ablakkezelési" lehetőséget, tehát azt, hogy a képernyőn külön területek, "ablakok" definiálhatók, amelyek egyenként kezelhetők. Ezek után egyik inkvizítorunk csak ennyit kérdezett "mi kell még?"

4. Kín: Hang - 3.3
Osztályzata igen gyenge, de meg is van az oka. A gépben egycsatornás hanggenerátor van, a hang 13 paramétere változtatható, a keltett hang azonban csak a gép kis hangszóróján szólal meg, semmilyen kimeneten el nem érhető. Hát ez elég rosszul hangzik. Folyamatos hangskálát nem lehet előállítani, zörejt azonban bármilyet. Inkvizítoraink megegyeznek abban, hogy figyelmeztető, programfutást jelző hangnak ez megfelel, másra azonban alkalmatlan. A megoldás előnye, hogy a hangot nem a központi processzor állítja elő, az csak elindítja, vezérli és a mellékprocesszor dolgozik vele. Tehát a programfutást nem állítja le, sőt. alig lassítja. Érdekes ellentmondás az inkvizítorok magas követelménye, ami ismét a QL sokoldalúságának csapdája. Egy komolyabb géptől általában nem követeljük, hogy sokoldalú. gyönyörűen programozható hanggenerátora legyen. Nem szükséges, hiszen nem játékra vásárolják az emberek. A QL-nél, amelyik mindenre alkalmas próbál lenni, viszont hiba, hogy a játékok nem támogathatók megfelelő hanggal.

5. Kín: Microdrive-tárolás - 3,4
Az előbbihez hasonló ellentmondás ami meg is látszik az osztályzatban. Akkor, amikor a kisebb Spectrumhoz megjelent a microdrive, mindenki lelkendezett. Ügyes megoldás volt a végtelenített szalagos magnetofon, amellyel majdnem a hajlékony lemezes tárolók gyorsaságát és könnyen kezelhetőségét érték el. Ahhoz a géphez, azon az áron tehát a microdrive kiváló újítás volt. Ehhez a géphez - többet kívánnak a felhasználók. Egy microdrive 100 kbyte kapacitással rendelkezik. Valóban, ez egy 128 kbyte belső memóriával rendelkező gépnél már alig nevezhető háttértárnak. Előnyként említik inkvizítoraink a kis méretet, és többségüknek semmi baja nem volt még a microdriveval, csak éppen elégedetlen vele. Egy vélemény "lassú, nem nagy a kapacitása, de működik".

6. Kín: Gépi kódú programozás - 4,6
Bár az osztályzat nem jeles, mégis szinte valamennyi inkvizítorunk felsőfokon beszélt. A gép belső monitorral nem rendelkezik, azonban - és ebben megegyeztek a vélemények - ezeknél a gépeknél ez már nem is szokás. Vannak megfelelő ASSEMBLER fordító programok, amelyekkel a programozás megoldható. Ami viszont kiemelkedő, az a processzor. A QL központi számoló egysége a többéves tapasztalat alapján kifejlesztett 68000-es sorozat, ami gyorsaságban és programozhatóságban messze felülmúlja az elődeit. Egyik inkvizítorunk így fogalmaz: a 68000-es kódja a Z80 után karib-tengeri kéjutazás. Ez a kitűnő osztályzat tehát inkább a processzornak szól, kevésbé magának a gépnek, és a felsőfokú jelzők elsősorban annak köszönhetők, hogy ezzel a sorozattal most találkoztak először a magyar szakemberek.

7. Kín: Megbízhatóság - 4.5
Nem melegszik nagyon, a tartós üzemet is bírja, egyik inkvizítorunk véleménye szerint, "ezért az árért jó". Hibaként említették, hogy az RF kimeneten a képjel a melegedés hatására elmászik, utána kell állítani. Az eddig felmerült megbízhatósági problémák a microdrive-ra (amiről már beszéltünk) és a billentyűzetre vonatkoznak (amiről viszont rögtön szó lesz).

8. Kín: Billentyűzet - 3,6
Hát ez bizony gyenge. A Sprectrumnál bevált fóliaérintkezős megoldást egészítették ki normális méretű műanyag nyomógombokkal. Ezzel azonban a szakemberek elégedetlenek. A konstrukció sem sikerült tökéletesre, néhány billentyű ragad, szorul, a használat során berágódik. Ezért többen kijelentették, hogy írógépelésre nem alkalmas (akkor mire hát a szövegszerkesztő program?), valamint nagyobb adatsorok bevitelére sem. Úgy tűnik tehát, hogy a gép legnagyobb hibája éppen a billentyűzet, hiszen ilyen véleményekkel valóban nem lehet eladni egy üzlet számítógépet. Egyik inkvizítorunk keményen fogalmaz "valaha a ZX81-es sima deszkalapját is csodáltuk. Ma azonban már ez sem billentyűzet". Ha ezt Sinclair úrnak előbb megmondhattuk volna, talán minden másképp alakul...

9. Kín: Dokumentáció - 2,9
Lesújtó és főképpen a Sinclair cégtől szokatlan. Az előző gépekhez az oxfordi egyetem tanáraival íratták a gépkönyvet, meg is volt az eredménye. Ám úgy tűnik, nem érte meg vagy összevesztek, de tény, a QL dokumentációja gyenge. A mennyiséggel általában mindenki elégedett, ennyit szokás írni a gépekről, azonban az áttekinthetőséggel baj van, helyenként még a BASIC utasítások leírása, magyarázata is hiányos. Hiba mindenképpen, hogy a gép mellé nem adtak tanulóprogramot, amivel a könyv lapozgatása nélkül is meg lehet tanulni a kezelését. Ez ügyben éppen a Sinclair cég kényeztetett el minket a Spectrum tanuló-kazettájával. Egyértelmű inkvizítoraink véleménye, hogy kezdőknek semmiképpen nem ajánlható a dokumentáció, ebből nemigen lehet tanulni.
Külön örömhír, hogy a gyári dokumentáció már magyar nyelven is elérhető (annak, aki hajlandó kifizetni az árát), sőt - a készítők véleménye szerint - a magyar könyv felépítése, használhatósága jobb, mint az eredeti. A felhasználók véleményét még nem ismerjük.

10. Kín: Editálás - 3,5
Hát ez sem valami fényes osztályzat. Ismét a gép sokoldalúságának ellentmondása: lényegében az editor (tehát a programjavítási lehetőség) megegyezik a Spectruméval soronként lehet javítani amit a gép azonnal ellenőriz, és ha hibát talál, akkor nem fogadja el a sort, jelzi a hiba helyét. Ezt a szolgáltatást a Spectrumnál általában nagyra értékelte mindenki, a QL-nél már kevésnek tartja. A vélemények megegyeznek abban, hogy egy ilyen gép már "full screen editor"-ral, tehát teljes képernyős, bármely sor javítását lehetővé tevő rendszerrel kell hogy rendelkezzen. Van, aki azért hozzátette, hogy ő már megszokta és végül is - elfogadható.

11. Kín: A gép programnyelve - 4,8
Minden különösebb magyarázat helyett álljon itt inkvizítoraink véleménye szó szerint:

Nagyon, nagyon jó, de lehetne tökéletes. Hiányként senki semmit nem említett, tehát itt már nem hiányoznak azok a sok helyütt leírt funkciók, mint MERGE, RENUMBER, stb. Néhány kifinomult ízlésű inkvizítorunk említett csak olyan hiányokat, amiket nagyobb gépeknél megszokott (pl. tömbdimenzionálásnál opció). Ezek azonban az előnyök mellett eltörpülnek.

12. Kín: tanulhatóság - 3,6
Az osztályzatokból kiderül, meglehetősen ellentmondóak a vélemények. Van jeles és van elégtelen osztályzat is. Ezt egyszerűen úgy fogalmazhatnánk, hogy az elvakult QL-rajongók még erre is ötöst adtak, a szőrösszívűek pedig úgy ítélik, hogy a gyári segédlettel (könyv, nem létező oktatóprogram) a gép megtanulhatatlan. Általában megegyeztek a vélemények abban, hogy egy ilyen gép már önmagát kell hogy tanítsa. Külön nehézség a meglehetősen rossz dokumentáció. További probléma lehet más géphez szokott programozónak, hogy a QL már nem fogad el slampos parancssorokat, tehát ha valahol hiányzik egy szóköz (space), azt színtaktikai hibaként értelmezi (pl. GOTO200 a Commodore-on működik, itt csak így: GOTO 200). Az általános vélemény tehát az, hogy kezdőknek nem való.

13. Kín: Emberközelség - 4,6
Az osztályzat igen jó, ami értelemszerűen következik abból, hogy a használhatósági kínokra igen jó osztályzatot kapott a gép (pl. programnyelv, képernyőkezelés). Úgy tűnik tehát, hogy ha már megtanulta az ember a kezelését, használatát a Sinclair OL-nek, akkor nagyon jól, egyszerűen, sokoldalúan alkalmazható. Csak addig... Ami hiba, azt már említettük a dokumentáció, a microdrive, a billentyűzet.

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 4,6
Mint látható, minden hibája ellenére inkvizítoraink szeretik a gépet. Nem is csoda ez, hiszen a Vallatóban részt vevők általában szakemberek vagy legalábbis nem ezen a gépen programoztak először - így azokkal a gondokkal nem küzdenek, ami a kezdőknek viszont hosszú fejtörést okozhat. Ráadásul a QL esetében egy olyan géppel találkoztak, amely egy kategóriával gyorsabb, modernebb, okosabb, mint az egyéb mikroszámítógépek. Egy az elfogultabb vélemények közül: "A jelenleg elérhető mikrogépek közül ez az eszköz hozza legközelebb az igazi számítástechnikát. Ez lenne az igazi iskolaszámítógép és home-computer. Ha nyugaton nem kell, vegyük meg a licencet, nálunk még sikerre számíthat."
És egy a tárgyilagosabb vélemények közül: "Szenzációs volt a koncepció, de még vannak hibák a megvalósításban..."

+2 Kín: Kísérő szoftverek: 4,1
Ilyenről eddig nem beszélhettünk, mert a szokásos mikrogépek árában nincs benne semmiféle jelentősebb szoftver. Ez természetesen azt jelenti, hogy ha valaki ilyen programokat akar használni, akkor külön kell megvennie. Hogy olvasóink nagyságrendileg tisztában legyenek az ilyen típusú szoftverárakkal, egy hasonló IBM PC-hez való programcsomag körülbelül annyiba kerül, mint a QL gép maga, programostul, mindenestül (az igazság persze az, hogy ma már az IBM gépekhez is járnak ezek a programok). A négy gyári program működéséről, felépítéséről szinte mindenki felsőfokon nyilatkozott, komoly, ügyes, profi színvonalon megírt programok. Inkvizítoraink egy része ezeket nem használta még, csak demonstrációs célra, mások gyakran és jól használják. Feltétlen hibaként említette mindenki, hogy ezek a programok a memória nagy részét lefoglalják. Így a beírható adatok, szöveg részére alig marad hely (kb. 10 kbyte). Így azok, akik memóriabővítéssel rendelkeznek, sokkal jobban tudják használni a programokat. Természetes, hogy valamennyi program angol nyelvű és az angol ABC betűit használja, de ismerve a magyarországi "szoftver-lopó" iparágat, valószínű, hogy ezek előbb-utóbb magyarul is megjelennek Hát persze nem ingyen...

+3. Kín: Szoftverellátottság - 3,4
Rossz osztályzat, talán a gép bukásának másik oka lehet. A mai piac már megköveteli azt, hogy egy gép megjelenésekor a legfontosabb programok is piacon legyenek. A QL esetében ez nem történt meg, az első sorozatot piacra dobták úgy, hogy a gépben még változtatásokat hajtottak végre, így a nagy szoftverházak nem vállalták a progra-mok kidolgozását. Ezért a QL-ből keveset adtak el, emiatt viszont továbbra sem készül-tek programok... És a kör bezárult. Ma már minden lényeges program megszerezhető, de úgy tűnik, már késő. A programok minőségére külön kitértek inkvizítoraink: véle-ményük szerint kimagaslóan jók. Játékprogram azonban még mindig kevés van a géphez.

+4 Kín: Operációs rendszer - 4,9
Hát ez valami merőben új dolog, amiről a Vallatóban még sohasem beszéltünk. Tisztázzuk először az operációs rendszer fogalmát. Ahhoz, hogy egy számítógép kezelni tudjon különböző perifériákat (háttértárakat, magnót, lemezegységet vagy nyomtatót), szüksége van bizonyos utasítássorokra, amelyeket nem a felhasználó ír meg. Ezek az utasításcsomagok gyakorlatilag a kisebb gépekben is megvannak, de a programozó számára lényegében észrevétlenek. Amikor pl. BASIC-ben beír a felhasználó egy parancsot, ami egy perifériát kezel, akkor a BASIC fordító meghívja az operációs rendszer megfelelő programsorozatát és így haltja végre a parancsot. A LOAD parancs például elindít egy sort, ahol először a gép kiolvassa a lemezről, hogy hol található a kiolvasni kívánt program, szabaddá tesz egy területet a számára, majd byte-onként behívja az adatokat a lemezről, közben nyilvántartja, hogy hol jár éppen, hiszen előre kiolvasta a program hosszát és így tovább. A kissé pongyolán, de talán érthetően megfogalmazott funkciót éppen az "operációs rendszer" látja el, ami tehát nem más, mint gépi kódú, egy-egy funkcióra megírt programegységek összessége.
Az ilyen operációs rendszerek általában a kisgépeken észrevétlenek és a felhasználó részére jobbára elérhetetlenek is. A nagyobb gépeken ugyanez egy önálló program, amit általában külön kell a gépbe betölteni. Ezért nem beszélünk a kisgépeknél külön op-rendszerről, a QL-nél azonban már érdemes A QDOS (DOS=Disk Operating System) elnevezésű operációs rendszerről kiváló vélemény alakult ki. A majdnem kitűnő osztályzat is mutatja, amit a vélemények is tükröznek: a rendszer szinte mindent tud, minden meg van már írva, nem kell vele foglalkozni. Gyorsaságával, használhatóságával mindenki elégedett, bár van, aki úgy tartja, hogy fogják fejleszteni. Egyik inkvizítorunk ezt írta "tulajdonképpen az op-rendszernek köszönhető, hogy már majdnem úgy érzed, mintha számítógéped lenne".

Mindezek alapján bukott gép a Sinclair QL? Talán mindezek alapján lehetne azt mondani, hogy nem rossz, sőt - valószínűleg ismét egy új korszakot nyitó gép lehetne. Csakhogy a gép értékelését végül is nem mi végezzük el, hanem a fogyasztói piac. Ebből a szempontból tulajdonképpen érdektelen, hogy néhány szakember, akik valamiért megvették vagy hozzájutottak a géphez, megszerették, használják - ami viszont érdekes, hogy mások nem veszik. Tény, hogy becslések szerint ma Magyarországon kb. 300 darab van és azért ez a szám növekedni fog, mert ebben az árkategóriában ilyen sokoldalú, ügyes gép egyelőre nincs másik.

Vallatóink:

Kovács Tibor (középiskolai tanuló) "Ilyen operációs rendszer mellett a felhasználó mindig meg tudja valósítani, amit akar."
Bankó Miklós (hardver fejlesztő) "Az alap BASIC könnyen tanulható, a SUPER BASIC túl sokat tud!"
Tóth László (szoftverfejlesztő) "Ha olcsóbb lenne, már a bóvli gyanúja kerülgetné a vásárlót."
Csendes István (szervező) "Az a bizonyos 10 program, amit leginkább keresünk, már elérhető... Csak az a másik 3000 hiányzik."
Várhelyi Tamás (egyetemi hallgató) "Szenzációs volt a koncepció, de még sok minden hiányzik a megvalósításban."
Drozdy Győző (matematikus) "Megszünteti a BASIC programozóelbutító hatását."
Faragó Gábor (rendszerprogramozó) "Sok lehetőséget ad, de kicsit félkész, mint a mirelit bontott csirke."
Lancsák Zoltán (egyetemi hallgató) "Egy ilyen kategóriájú gép rendelkezhetne fullscreen szerkesztéssel."
Bartolf József (villamosmérnök) "A hazai ár ismételten támogatja, hogy a legkorszerűbb technika nehogy széles körben elterjedjen."

  Kínok
Kovács Tibor
Lancsák Zoltán
Bartolf József
Tóth László
Bankó Miklós
Várhelyi Tamás
Csendes István
Faragó Gábor
Drozdy Győző
Átlag
1. kín: Ár
5
5
5
4
5
5
4
5
5
4,8
2. kín: Perifériák
4
4
3
4
4
4
3
4
5
3,9
3. kín: Képernyőkezelés
5
5
5
4
5
5
4
5
5
4,8
4. kín: Hang
4
4
1
3
3
4/5
4
1
5
3,3
5. kín: Microdrive tárolás
3
3
3
3
3
4
3
5
-
3,4
6. kín: Gépi kódú programozás
5
4
5
4
4
5
4
5
5
4,6
7. kín: Megbízhatóság
5
5
5
4
4
4/5
4
5
4
4,5
8. kín: Billentyűzet
4
4
2
4
3
3
3
4
5
3,6
9. kín: Dokumentáció
2
2
4
4
3
4
3
2
2
2,9
10. kín: Editálás
4
4
2
3
4
4
4
2
4/5
3,5
11. kín: A gép programnyelve
5
5
5
4
5
5
5
4/5
5
4,8
12. kín: Tanulhatóság
4
4
1
4
5
4
4
1
5
3,6
13. kín: Emberközelség
5
5
5
4
5
4/5
4
4
5
4,6
+1 kín: Szubjektív vélemény
5
5
5
3
4
4
5
5
5
4,6
+2 kín: Kísérő szoftverek
-
4
5
4
4
5
3
4
-
4,1
+3 kín: Szoftver ellátás
-
4
3
3
4
3
3
2
5
3,4
+4 kín: Operációs rendszer
5
5
5
4
5
5
5
5
-
4,9
  Átlag
4,3
4,2
3,8
3,7
4,1
4,3
3,8
3,7
4,7
4,1

(1986 január)

ZX MICRODRIVE

Gyakorlott inkvizítorainknak egy idő után elege lesz ugyanazokból a kínzó eszközökből! Hát még abból, ha mindig ugyanolyan az, aki vagy ami a kín padon van. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy újfajta alany után néztünk. A másik - egy kicsit fontosabb - szempont, hogy lassan elfogynak a Magyarországon pillanatnyilag elismert, elterjedt, vallatásra érdemes mikroszámítógépek. Ugyanakkor végre nagy mennyiségben, már-már elterjedt a Spectrum Microdrive, ez a nagy hírveréssel beharangozott műszaki csoda, amiről többnyire a tulajdonosok is ellentmondó információkkal rendelkeznek. Így különös élvezettel, fogcsattogtatva gyűltünk össze, hogy végre a különböző típusú alapgépek helyett egy kiegészítő berendezést, egy háttérmemóriát vallathassunk.

GYÁRI ADATOK
Jobbára nincsenek. A gépkönyv semmiféle műszaki adatot nem tartalmaz, még a tárolókapacitást sem adja meg, aminek mint később kiderült, oka van, így az itt következő adatok inkább tapasztalati értékek.
Csatlakozási Iehetőségei: két csatlakozóval rendelkezik, az egyikbe az Interface 1, a másikba az esetleges második Microdrive kapcsolható.
Tárolókapacitása: az ígért 86 kbyte helyett 94 és 110 kbyte között.
Mérete: 95 x 85 x 45 mm
Súlya: 175 gramm (kazetta nélkül)

Kínrendszer
Ez elsősorban nekünk, inkvizítoroknak okozott komoly kínokat. A személyi számítógépeknél jól bevált, már élvezetes kínok egy egészen más rendeltetésű eszköznél használhatatlannak bizonyultak. Kicsit ügy éreztük magunkat, mint azok a középkori inkvizítorok, akik jól bevált sötét sziklabörtönük mélyén egyszer csak azt a feladatot kapták, hogy vallassanak ki egy teknősbékát. A spanyolcsizma erre alkalmatlan. Így elsőként mi is új kínzóeszközök után néztünk. Nem volt könnyű.
Inkvizítoraink első lépésben megegyeztek abban, hogy a Microdrive önmagában nem vallatható, hiszen csak egy rendszer részeként működik. A Microdrive nem több, mint egy magnetofon. Kazetta és erősítő nélkül pedig egy magnó sem szólal meg. Tehát viszonylag gyorsan egyetértettünk abban, hogy a Vallatás csak úgy lehet eredményes, ha a Spectrum-Interface-Microdrive-kazetta rendszert vizsgáljuk, erre dolgozzuk ki a kínokat. Miután ezt közösen eldöntötték inkvizítoraink, rögtön abban is egyetértettek, hogy ez így nem lesz jó, mert bizonyos részekről külön-külön érdemes beszélni. Mire megfelelően összezavartuk egymást, és az addig tisztán látókkal is sikerült elhitetnünk, hogy sötétben tapogatóznak - a következő kínrendszert kínlódtuk ki.

1. Kín: Ára a nyugati piacon - 4,1
Minthogy a Microdrive közvetlenül nem kapcsolható az alapgéphez ezért ebben az esetben természetszerű, hogy az Interface 1 és a Microdrive együttes árát vizsgáltuk. A berendezések ára gyakorlatilag a fél évvel ezelőtti megjelenés óta nem sokat változott, jelenleg is 100 angol font körül van. (Kb. 50 az Interface és ugyanannyi a Microdrive.) Néhány jól értesül inkvizítor hallott már olyan beszerzési forrásokról, ahol féláron kapható ugyanez, és - bár inkvizítoraink többsége az ilyen mendemondáknak nem hisz -, azért vallatásunk szünetében többen lopva feljegyezték annak a bizonyos álombéli bécsi boltnak a címét. Mindezekkel együtt, mint az a kapott osztályzatból kitűnik, a nyugati árral általában elégedett volt mindenki. A Sinclair cégtől megszokott alacsony árszínvonal nem változott, a berendezések elérhetőek, sőt ahhoz képest, hogy mit nyújtanak, a nyugati piacon olcsónak is ítélhetőek. Az egyetlen hármas osztályzatot adó inkvizítor úgy ítélte meg, a műszaki színvonal alapján olcsóbb is lehetne: ő inkább üzletpolitikát sejt az ár mögött: egy potom árú alapgéphez drágább kiegészítő berendezéseket gyártanak. A gyártó szempontját egyébként nagyon okos üzletpolitika.

2. Kín: Ár: Magyarországi ár - 2,7
A Bizományi Áruház elfogadott árait vettük alapul (Interface 20 ezer, Microdrive 25 ezer forint) és- szokás szerint - inkvizítoraink elégedetlenek voltak. Érdekes a szórása az osztályzatoknak, hiszen a kettes és a négyes között minden érdemjegy megtalálható. Miután a vérmesebbek számon kérték, hogy ki merészelt négyest adni a magyarországi árra - kiderült, hogy a Sinclair típusú gépeknél lehetséges kétféle megközelítés most is bejött. Akik egyszerűen a nyugati árakhoz viszonyítanak, felháborítónak tartják a magas átszámítási kulcsot. Akik azonban abból indulnak ki. hogy még így is ez Magyarországon a legolcsóbb - majdhogynem elérhető árú - gép, magasabb osztályzatot adtak. Így érthetőbb a két inkvizítor által adott négyes.

3. Kín: Kezelhetőség - 3,7
Ebben a kínban azt próbáltuk vizsgálni, hogy a teljes rendszer (számítógép - interface - háttérmemória) milyen egyszerűen használható, milyen gyorsan és könnyen érhető el programból vagy direkt utasítással. Mint az osztályzatból kitűnik, inkvizítoraink nem voltak elégedettek ezzel, volt, aki így fogalmazott: "sok hókuszpókusz kell ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon"! A tény igaz, jó néhány csillagot és idézőjelet kell beírni, mire a Microdrive megtalál valamit, mégis van magyarázata a jobb osztályzatoknak is. Ezek az újonnan kifejlesztett eszközök egy meglehetősen bonyolult rendszer kiépítését is lehetővé teszik. Az Interface 1 konstrukciója olyan, hogy összesen 64 Spectrum számítógép összekapcsolására alkalmas, egy alapgéphez pedig maximálisan nyolc Microdrive köthető. Így érthetően bonyolultabb utasításokra van szükség, hogy a több lehetséges csatlakozás közül a gép mindig választani tudjon. Kétségtelen, elegánsabb megoldás lett volna, ha egyszerűbb rendszer esetén egyszerűbb utasítással mozgatható a gép, de talán elnézhető ez a kis testi hiba. Érdekes adat, hogy Angliában éppen azért fogadták el iskolai számítógépnek a Spectrumot, mert ezt a bizonyos 64-es kiépítést lehetővé teszi. Így ugyanis - egy képernyőre dolgozva a tanár és a diákok közösen írhatnak programot, oktatási célokra tehát kiválóan megfelel. Örömteli hír lenne, ha ugyanezt a hazai iskolaszámítógépről is elmondhatnánk. Reménykedve néztek egymásra inkvizítoraink, amikor azt kérdeztük, van-e valakinek tapasztalata ilyen összekapcsolástól, sajnos azonban komolyabb szervező munkára lenne szükség ahhoz, hogy itthon ilyen mennyiségű gépet egyszer összeszedjenek. Talán majd egy másik vallatásnál...

4. Kín: Kompatibilitás - 4,3
Megközelítőleg hasonló kín sem szerepelt eddig soha Vallatónkban, aminek alapvető oka az, hogy a személyi számítógépek egymással egyáltalán nem kompatibilisek, tehát amilyen program az egyik gépen futtatható, azt a másikra át kell írni. Ez gyakran még az azonos típuscsaládba tartozó berendezéseknél is így van (ZX 81, Spectrum vagy VIC 20, Commodore 64). Az azonban jogos igény, hogy egy alapgép többféle háttérmemóriából azonos programokat be tudjon olvasni. Sajnos a Spectrum Microdrive konstruálásánál ezt az igényt nem tudták kielégíteni. A régebben készült, normál kazettán tárolt programok nem olvashatók be a gépbe, csak akkor, ha az Interface 1-et és a Microdrive-ot lekapcsoljuk. Így persze az átjátszás is meglehetősen bonyolult, programozói varázslatokat kell végezni ahhoz, hogy egy kazettán tárolt régebbi program Microdrive-ról futtatható legyen. Ennek ellenére a kompatibilitás magas osztályzatot kapott, ami talán annak az eredménye, hogy inkvizítoraink hozzáértő szakemberek, így a "programlopás" és -másolás összes fortélyát jól ismerik. Az egyszerű felhasználó azonban sokat szenvedhet ezzel.

5. Kín: A kazetta konstrukciója - 4,1
Sok találgatás előzte meg a Microdrive megjelenését. Voltak, akik biztosan tudták, hogy lemezt rejt az igazán "mikroszkopikus" méretű műanyag doboz. Mások speciális szalagot tippeltek. Ma már nem titok, hogy egy kitűnő minőségű szalagról van szó, de a kazetta konstrukcióját inkvizítoraink közül is csak egy ember ismerte. Ennek oka talán az, hogy a 2000 forintos kazettát szórakozásból nem szokás szétszedni. Szalagszakadás miatt került sor a tanulságos operációra, amely során kiderült, hogy kb. 5 méter hosszú végtelenített szalagot tartalmaz a kazetta. A végtelenítés rendszere nem különbözik a kisméretű, gyerekeknek készült filmnéző berendezésektől vagy - akik ezt jobban ismerik - az AKAI cég által bevezetett nyolcsávos Cartridge elnevezésű magnetofonkazettától A szalag a fej előtt elfutva egy nagyobb átmérőjű dob külső palástján folyamatosan tekeredik, majd a dob belsejében alul, egyszer megtekerve kerül vissza a fejhez. Mindebből tehát kiderült, hogy a konstrukció nem új, nem különösen szellemes, ami mégis indokolja a magas osztályzatot, az inkább a méret. Ha néhány évvel ezelőtt egy számítástechnikusnak azt mondták volna, hogy ötször öt centiméterben 100 kbyte elfér, nyilván kissé mulatságosnak találta volna a fantazmagóriát. A tény viszont tény, benne van. A kazetták között némi eltérés tapasztalható, amit inkvizítoraink többféleképpen magyaráznak, az egyik lehetséges indok az, hogy a szalaghossz nem pontosan egyforma minden kazettában. Néhány centiméteres eltérés már kbyte-okat eredményezhet. Két megjegyzés inkvizítorainktól a konstrukcióra vonatkozóan "zseniálisan egyszerű!" és "primitíven megbízhatatlan". Műszaki érdekesség, ami a kazettához kapcsolódik, de inkább a Microdrive intelligens voltát bizonyítja, hogy amennyiben véletlenül meggyűrődik a szalag valahol, arra a területre a drive automatikusan nem rögzít információt, így esetleg egy-két kbyte-tal csökken a kapacitás, de biztosan jó a felvétel.

6. Kín: A kazetta ára a nyugati piacon - 3,2
(5 angol font volt a vallatás idején. Azóta csökkent.) Az osztályzat nem valami fényes, ami azt jelenti, hogy a kazetta még kint is elég drága. Inkvizítoraink megegyeztek abban, hogy a konstrukció és a benne levő anyag nem indokolja a magas árat. Valószínűbb, hogy itt ügyes üzletpolitikáról van szó: olcsón vásárolhat bárki alapgépet, a perifériák már kicsit drágábbak, amiből pedig a legtöbb kell, tehát a kazetta ára indokolatlanul magas. Ez azért is bosszantó, mert természetesen ezt a típusú kazettát kizárólag a Sinclair cég készíti.

7. Kín: Kazetta magyarországi ára -1,5
(2000 Ft) Az osztályzathoz sok kommentár nem kell, úgy látszik, a fentiekben leírt monopolista üzletpolitika itthon még eredményesebb. Bár valaki úgy fogalmazott, hogy "ez csak félreértés".

8. Kín: A rendszer megbízhatósága - 3,7
Ez ismét olyan téma, amit önállóan nem lehet vizsgálni, csak a hármas rendszert együtt. Alapvető probléma, amit többen felvetettek, hogy a felszerelt Interface 1 az alapgéppel együtt erősen melegszik. Hallottunk erre már zseniális műszaki megoldásokat (gyufásskatulyát kell alátenni, modernebbek radírgumit is használhatnak), de eddig még a Sinclair cég nem vásárolta meg ezeket a szabadalmakat. Másik gyakori hibalehetőség a csatlakozópontoknál adódik, ráadásul, ha egy csatlakozó eltörik, nem lehet újat 200 kilométeren belül beszerezni.

9. Kín: A géphez adott dokumentáció - 4,1
A gépkönyv kizárólag használati leírást tartalmaz. Inkvizítoraink véleménye szerint ez ahhoz éppen elég, hogy használni lehessen a berendezést, átlagfelhasználónak tehát megfelel. Aki komolyabban szeretne belepiszkálni a dolgokba, az viszont semmit nem tud meg, még alapvető műszaki adatok sincsenek feltüntetve. Hiába no, a Sinclair cég tud titkot tartani.

10. Kín: Gyorsaság - 4,3
Itt az adatok elérhetőségi sebességéről van szó, ami nem azonos az adatátviteli sebességgel. Tehát arról, hogy egy megadott programot vagy más rögzített információt milyen gyorsan talál meg a Microdrive. Többen szemrehányóan említették, hogy a tervezés időszakában nagyobb sebességet ígért a cég, a valóságos viszont a 7 másodperces maximális elérési idő. Az osztályzat mégis elég magas, hiszen ez még így is gyorsabb, mint például a Commodore-rendszer.

11. Kín: Szolgáltatások - 4,1
Azt igyekeztünk osztályozni, hogy a rendszer milyen lehetőségeket rejt magában, milyen szolgáltatásokat képes nyújtani. Inkvizítoraink elégedettek, hiszen ez a rendszer csírájában, néha nehézkesen, de lényegében mindent tud, ami a komolyabb gépek. Ugyanakkor van néhány specialitása is. A 64 Spectrum összekapcsolási lehetőségét már említettük, nem volt szó azonban még arról, hogy egy alapgéphez maximális nyolc Microdrive is köthető. A Sinclair cég ajánlása szerint három Microdrive-val végezhetők kényelmesen az adatfeldolgozási feladatok, egyik inkvizítorunk véleménye szerint azonban ez nem jelent 300 kbyte háttérmemóriát, csak háromszor 100-at. Egyébként a nyolc microdrive-os kiépítésről senkinek nincs tapasztalata, ennyit egy helyen még senki sem látott.

+1 Kín: Szubjektív vélemény - 4,2
Kommentár nem kell hozzá, inkvizítoraink többsége megszerette ezt az első látásra mulatságos, tudására nézve azonban bámulatos masinát. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a Spectrum zseniális konstrukciója mellé törvényszerű volt kifejleszteni a gyors háttérmemóriát, és abban, hogy ezzel a gép lehetőségei nagymértékben növekedtek. A Sinclair cég ismét olyat csinált, ami olcsó, de a néhány hónapos tapasztalat alapján tisztességesen működik.

Vallatóink:

Székely Jenő (főiskolai tanár) "A kazettát kézbe véve az ember megesküszik rá, hogy ez nem működhet. De működik, s nem is akárhogyan!"
Gerő Gábor (szám. tech. munkatárs) "Jó, hogy sokféle plusz szolgáltatást tud!"
Nagylucskay László (üzemmérnök) "Szeretném, ha minden rajzasztalra kerülne egy!"
Kubisch Ferenc (gm. tag) "Csoda, de jól működik!"
Ila László (villamosmérnök) "Régóta várt eszköz, kellemes vele dolgozni!"
Rauscher Attila (fejlesző mérnök) "Többet reméltem, és többet is ígértek!"
Bertolf József (tervező mérnök) "Szervizelése sajnos megoldhatatlan!"
Lipovecz Iván (gm. tag) "Szerintem összemérhető a komolyabb rendszerekkel is!"
Mihályfi János (mérnök - tanár) "A Commodore-nál 10-15-ször gyorsabb!"
Erdei László (műszaki vezető) "Szeretném, ha a Sinclair kicsit strapabíróbb kivitelben is gyártaná a gépet. Mert aki komolyabb munkára akarja használni, az csak akkor tegye, ha forrón szereti a gépet."

  Kínok
Székely Jenő
Ila László
Erdei László
Nagylu. László
Kubisch Ferenc
Lipovecz Iván
Bertolf József
Rausc. Attila
Gerő Gábor
Mihályfi János
Átlag
1. kín: Ár - nyugaton
4
3
5
5
4
4
4
4
4
4
4,1
2. kín: Ár - itthon
3
1
2
4
4
2
2/3
3
-
3
2,7
3. kín: Kezelhetőség
3
3
4
4
4
4
4
3
-
4
3,7
4. kín: Kompatibilitás
4
-
5
5
5
5
3
2
-
5
4,3
5. kín: Konstrukció
4
4
5
4
4
4
3
5
3
5
4,1
6. kín: Kazetta ára nyugaton
4
3
4
4
2
3
4
2
2
4
3,2
7. kín: Kazetta ára itthon
2
1
1
1
2
2
1
1
2
2
1,5
8. kín: Rendszer megbízhatósága
4
3
4
4
5
4
3
3
3
4
3,7
9. kín: Dokumentáció
4
2
5
5
4
5
5
5
1
5
4,1
10. kín: Gyorsaság
4
5
5
4
5
4
5
3
4
4
4,3
11. kín: Szolgáltatások
4
-
5
4
4
4/5
4
2
-
5
4,1
+1 kín: Szubjektív vélemény
4
4
5
5
5
5
3
3
-
4
4,2
  Átlag
3,7
2,9
4,2
4,1
4,0
3,9
3,5
3,0
2,7
4,1
3,6

(1984 szeptember)

Hozzászólás
Kedves Inkvizítoraink!
A Sinclair Microdrive kínzásakor, új látom, néhány dologról megfeledkeztetek. Helyes, hogy a Microdrive-ot az Intetface 1-gyel együtt értékeltétek. Azonban: miért nem vizsgálták a hálózati lehetőségeket? Nem kellett volna hozzá 64 gép - már kettővel is ki lehetett volt próbálni. Az Interface 1-be beépített RS 232 C típusú interface-ről pedig szót sem ejtettek! Pedig az együttes árát csak úgy lehet értékelni, ha tudjuk: egy Spectrumhoz az RS 232 C interface önmagában is 20-30 fontba kerül. (Segítségével printert, modemet és még sok mást lehet a Spectrumhoz illeszteni.)
Nagyon hiányoltam, hogy a file-kezelésről egy árva szó sem esett. Valóba mindent ugyanúgy tud a Microdrive mint egy floppy - vagy jobban?! És végül: azt egyáltalán nem hiszem el, hogy a Microdrive-os gépbe ne lehetne kazettáról is programot beolvasni. Vagy félreértettem volna a 4. kínban írottakat? Általában: jó, hogy új és még csak terjedő gépeket és perifériákat is kínoztak. De érdemes lenne ezt az alkalmat némi ismeretterjesztésre is felhasználni - esetleg a terjengős lelkizések rovására is.

Baráti üdvözlettel:
Szekfű András

Kazetta - Microdrive
Tisztelt Szerkesztőség!
Rovatukat mindig nagy érdeklődéssel olvasom, s miután több mint egy éve dolgozom ZX Spectrummal, két hónapja pedig a Microdrive-ot is használom, az utóbbi "Vallató"-jára különösen kíváncsi voltam. Vizsgálati szempontjaik - úgy hiszem - most is eléggé átfogóak, s ennek megfelelően véleményüket is árnyaltnak érzem, amely többé-kevésbé az én eddigi tapasztalataimmal is megegyezik, alapvető kérdést, a kazetta - Microdrive kompatibilitást kivéve. Önök szerint ui. a régebben kazettára irt programok csak akkor olvashatók be a gépbe, ha ezt megelőzőleg az Interface 1-et, ill. a Microdrive-ot lekapcsoljuk. Eltekintve attól, hogy a "lekapcsolás" szó feltételez egy "lekapcsolót", ilyen pedig nincs beépítve, de az alapgép és a vizsgáit perifériák szétválasztása is meglehetősen körülményes, amennyiben az Interface 1 korrektül, az előírásoknak megfelelően van csatlakoztatva, ez az állítás nem felel meg a tapasztalataimnak. Mindegyik korábban írt programomat különösebb nehézség nélkül sikerült Microdrive kazettára átírnom, s semmilyen nehézséget nem tapasztaltam a Microdrive és a kazettás magnó egyidejű használatában. Tény, hogy a Microdrive mellett volt egy figyelmeztetés, hogy bizonyos programok kazettáról való beolvasásánál előfordulhatnak nehézségek, ha az Interface 1 csatlakoztatva van, de ezek elkerülhetők, amennyiben a LOAD utasítást egy NEW és ENTER utasítás előz meg. A saját kedvező tapasztalatomat két kiváló, forgalomban levő program Microdrive-változata is megerősít. A Masterfile-program egyidejű választási lehetőséget ad a kazettás magnóra vagy a Microdríve-ra történő adattárolásra, a Tasword Two szövegkezelő programot pedig a felhasználónak kell néhány BASIC sor megváltoztatásával Microdrive-ra alkalmassá tennie. Mindkettőt magnókazettán forgalmazzák. Hogyan lehetne egyáltalán betölteni ezeket magnóról, s utána Microdrive kazettára kiírni, ha közben az Önök instrukciójának megfelelően a gépet ki kellene kapcsolni (hogy az Interface 1-et ill. a Microdrive-ot kiiktassuk, ill. ismét csatlakoztassuk)? Egy ponton valóban nem kompatibilisek a korábbi programok: amennyiben REM utasításban tárolt gépi kódú programsorokat tartalmaznak: ui. az Interface 1 és a Microdrive használata plusz 512 byte-ot foglal le az ún. gépi változók számára, tehát a BASIC programsorok gépi címzései ennyivel eltolódnak, a REM-ben tárolt utasításokat pedig az Interface címzései felülírják. De ez a gond sem a beolvasás-nál jelentkezik, hanem a futtatásnál. Egyszerű BASIC programok esetében, vagy amennyiben a gépi kódú program a RAMTOP fölé lett címezve, kompatibilitási nehézség elvben nem fordulhat elő. Természetesen több részből álló programoknál, ha az újabb beolvasás(ok)ra maga a program ad utasítást, a magnóról történő beolvasás után a Microdrive-ra való kiíratás előtt a megfelelő utasításokat értelemszerűen át kell írni. De ez a szintaxis és nem a kompatibilitás kérdése.
Tapasztalataim alapján: úgy vélem tehát, hogy a kompatibilitásra vonatkozó megállapításuk túlzottan sommás, s ezért riasztólag hathat azokra, akiknek elég sok "átírnivaló" programjuk van. Bár kétségtelenül annyival gyorsabb Microdrive-val dolgozni, mint kazettás magnóval, hogy hosszú távon még az is időmegtakarítást eredményez, ha netán újra be kell "pötyögni" egy programot.

Jeney Zoltán

Programajánlat: Bűvös lámpácskák

Igazán nehéz dologra vállalkoztunk, amikor elhatároztuk, hogy egy rövid kis játékprogramot közlünk a ZX Spectrumhoz. A dolog nehézségét az tudja fölmérni igazán, aki ismeri a Spectrumhoz kapható, s ily módon legalábbis a legmegszállottabb gyűjtők körében nálunk is fellelhető játékprogramokat. Egyik cselesebb, mint a másik, ráadásul a gép grafikus lehetőségeit is a legmesszebbmenőkig kihasználják ezek a "profi" játékok. Sajnos, bele kellett törődnünk, hogy mi legfeljebb jó amatőr munkát tudunk fölkínálni.
Nem is a megvalósíthatósággal volt a baj, hanem a zseniális ötlet hiányzott. Először ugyan korcsolyás télapók cikáztak az agyunkban, meg Horatius újabb kalandjain törtük a fejünket, de végül is győzött a harcos opportunizmus, s egy kevésbé látványos, de kivitelezhető ötlet megvalósítása mellett döntöttünk. Követtük a hazai játékipar jól bevált irányzatát, s egyszerű, de nagyszerű logikai játék kidolgozásával bíztuk meg Király Zolit.
Játékunk a jól hangzó "Bűvös lámpácskák" nevet kapta. Látszólag nagyon egyszerű feladat elé állítja a játékost, ám a gyakorlati próba során kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog néhány lámpácskánkba életet lehelni.
A játékosnak először arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy "A" vagy "B" variánssal akar-e játszani, ("A" és "B" jelentéséről később.) Majd azt kell elhatároznunk, hogy hányszor hány lámpácskát akarunk kirajzoltatni képernyőnkre. (A vízszintes oldalon 2-15, a függőlegesen pedig 2-10 között lehet ez a szám.)
Döntésünk alapján a képernyőn megjelenik az általunk választott számú lámpácska. Közülük egy sem világít az induló állásban. Feladatunk éppen az, hogy valamennyibe életet leheljünk. Ez a következőképpen történik: A billentyűzetei levő négy nyíl (5, 6, 7, 8) segítségével bármelyik lámpácskát kiválaszthatjuk. A kiválasztást az mutatja, hogy a megfelelt lámpácska villogni kezd. Ha helyben vagyunk, semmi máit nem kell tennünk, mint megnyomni a SPACE vagy az 1-es szám billentyűjét. Erre azonban nemcsak a kiválasztott lámpácska gyullad meg, hanem... - s most következik az "A" és "B" variáns jelentősége.

Ez így önmagában még nem tenné túl nehézzé a játékot, csakhogy amelyik lámpácskát meggyújtottuk, el is olthatjuk. Ha ugyanis olyan lámpa van a kiválasztott és szomszédjai közt amelyik már ég, akkor ez bizony elalszik. A lámpácskák tehát mindig az ellenkezőjükre változnak.
A program beírásához egy rövid használati utasítás. A fekete-fehér tévével rendelkezőknek szól. Javasoljuk, hogy a jobb láthatóság érdekében a 40-es sorba BO=7, PA=0, BR=0, S1=4, S2=7, S3=7 adatokat írják be.
És még valami. Tudjuk, hogy nem szép ilyet feltételezni olvasóinkról, de ha mégis föl akarják adni a játékot, csak nyomják meg az "f" billentyűt. Mire a gép megkérdezi majd, hogy akarják-e elölről kezdeni. Ha igent válaszolnak, akkor ugyanazt a mezőt kapják vissza kiinduló helyzetben, ha nem, még mindig két lehetőségük van. Vagy új adatokat adva folytatják a játékot, vagy elmennek inkább aludni.
Szép álmokat!

Lámpa

Vissza