1986 - Mikro-Gen Ltd.

akció

Spectrum (48k)

Enterprise

Join Ricky egy "átlagos" szuperhős, akinek ezúttal a szokásosnál is nagyobb galibától kell megmentenie a világot: Dr. Vardos, az őrült tudós harci robotjai özönlötték el a világot, hogy nyomatékot adjanak a professzor világuralmi szándékainak. Nyilvánvaló, hogy az - anno olcsónak egyáltalán nem nevezhető - játék üzleti sikerének nem a sablonos történet volt az okozója, ahogy a szivatós játékmenet sem lehet az. A csomagoláson megemlítik viszont a "sosem látott" finom képernyőgörgetést, igaz azt már nem, hogy a játék emiatt monokróm. No de nézzük, hogy menti meg a világot Ricky, négy nehézségi szinten keresztül (amik 0-tól 3-ig vannak számozva)!

A nulladik szinten el kell érnünk és beszállhatunk (jobb oldalról!) a szint túlsó végén parkoló A101 osztályú, hiperötvözetű páncélzattal felszerelt harci járművünkbe. Az ellenséges robotokat több lövéssel leamortizálhatjuk, sőt, életeink számától függően megadott százalékokat meg is kell semmisítenünk belőlük! (Négy életünk van, az első szinten 100%, 75%, 50%, 25%) A pályán kószáló ellenségeket az ENEMY feliratú kijelző számlálja, sőt a robotok pozícióját a játékképernyő alatti scanner-ren is láthatjuk (meg persze magunkat is). Van még itt egy BONUS kijelző is, ami szépen számlál visszafele, ez természetesen a feladat teljesítésekor nekünk járó jutalompontot jelzi. Elég gyorsan fogy, így senki se csodálkozzon, ha negatívba fordul... Nem csak ez ösztönöz azonban sietségre, hanem a bal szélen látható energiakijelző is (szív jelzésű oszlop). Ez folyamatosan csökken, a pályán repkedő (FUEL jelzésű) üzemanyagtartályokkal, tölthetjük vissza. Bár végtelen lőszerünk van, vad lövöldözés előtt figyeljük a scanner-t is, mert a tartályok azonnal felrobbannak, ha azokat találjuk el.
Robotokból kétféle van: a pálya hosszában repkedő mini helikopterek, és a pályán keresztben járőröző "nagyszemű" robotok. Ellenfeleinket persze szemlátomást nem zavarja, hogy mi csak 8 irányban tudunk lőni, ők mindig pontosan céloznak. A harc amúgy is kockázatos, hiszen ha ütközünk a robotokkal, vagy ha eltalálnak (és ha elfogy az energiánk), azonnal elvész egy életünk. Ennyi nehézség közepette egyetlen segítségünk a pályánként egyszer használható pajzs, ami pár másodpercig megvéd mindenféle sérüléstől. (A robotokat nyugodtan gázoljuk ilyenkor le, azok felrobbannak.) A pajzs töltöttségét a kék pajzs jelzésű sáv mutatja. A sorompókat az út menti járdán ki tudjuk kerülni.

Az első szinten "mindössze" annyi a feladatunk, hogy autónkat vezetve az ellenséges robotok életeink számától függő arányát szétlőjük. Itt már háromféle ellenség van: a már ismert helikopter, a (gyorsabb) rakéta és az út közepén egy helyben őrködő robot. Az utolsó ilyen robot a pálya túlsó végén van, tehát 4 élettel el kell jutnunk a pálya végéig. Járművünkkel nem csak az úton haladhatunk, de terepakadállyal sem szabad ütközni, annyira mégsem bírja a szuperötvözet a gyűrődést... Az út menti bokrok annyira masszívak, hogy még a pajzs sem véd meg!
Panaszkodtam, hogy az első szinten csak nyolc irányban tudunk lőni. Nos, a probléma tárgytalan, itt már csak 2 irányban lehet, a kocsi orra felé. Megfordulás közben lehet csak egyet-egyet oldalra lőni. Az első szinten még csak ajánlott volt a scanner figyelése, de itt a rakéták már annyira gyorsak, hogy ez már elengedhetetlen!
Az autó irányítása természetesen eltér a sétálgatástól: autón folyamatosan halad (inkább csak cammog), de az előre billentyű nyomva tartásával gyorsíthatunk. Rakétát kikerülni legalábbis körülményes...

A második szinten kétéltű járművűnk "szárnyra kell", vagyis egy folyó felett repkedhetünk. Ez jó hírnek tűnik: nem lesz gondunk a terepakadályokra, sőt, ellenségből is csak kétféle van: repülőgépek, és a vízből időnként felbukkanó tengeralattjárók. Pajzs viszont nincs, helyette korlátozott számú bombánk van! A tengeralattjárókat ugyanis csak ezekkel tudjuk eltalálni. A bombát természetesen a tengeralattjáró fölött kell kioldani, ha ép a felszínen van.

A harmadik szinten megérkezünk Dr. Vardos bázisa elé. Autónkat hátrahagyva - a történet szerint - odabent a professzornak kell személyes eligazítást tartanunk. Ebből az sül ki, hogy ugyanúgy életeink számától függő arányban kell robotokat lövöldöznünk. Ez az első szinthez hasonló mutatvány, igaz itt a berendezési tárgyak jobban tagolják a pályák, mint az a pár sorompó. A robotokból háromféle van: "nagyszemű" őrrobot, helikopter, és madár. Ez utóbbi ugyanaz, mint a helikopter. További nehezítés, hogy a fehér háttér előtt kell céloznunk a fehér ellenségekre, miközben kerülhetjük a fehér lövedékeket...
Ha valakinek mégis sikerülne kipucolnia a bázist, gratuláció gyanánt a program közli, hogy lassúak voltunk, Dr. Vardos elmenekült.
Az eddigiekből is látszik, hogy az amúgy is nehéz játékban a szűkös energiaszint már-már inkább szívatás, de azért a készítők rúgnak még egyet a legelszántabb játékosokba is: ha elveszítjük egy életünket, kezdhetjük elölről az egész nehézségi szintet, az összes ellenséggel!

Irányítás:
A menüben bőséges a választék: KEMPTSTON, INTERFACE 2, CURSOR, PROTEK botkormány-illesztők, vagy maradhatunk a szabadon definiálható billentyűzetnél. Alapértelmezés:
Q - fel / gyorsítás, Z - le, megfordulás,
O - balra, P - jobbra,
M - tűz, N - pajzs / bomba.
CAPS SHIFT + 1 + 0 - játék szüneteltetése / folytatása,
CAPS SHIFT + 1 + SPACE - játék megszakítása.

A játék indítása után választhatunk nehézségi szintet is, de ez nem oszt nem szoroz, ahogy az örökélet is annyit ér, mint halottnak az infúzió.