A Rick Dangerous első részének sikere után egyáltalán nem meglepő, hogy a készítők (CORE Design) egy második résszel is megörvendeztették a nagyérdeműt. Ez az átlagos tendenciával szemben örvendetes tény, a második rész minden téren előrelépés, ezzel is élvezet játszani! A kiadó ugyan más, de ez a játékos szempontjából lényegtelen. A második rész eseményei teljes egészében a bolygónkat megszállni készülő idegenek elleni küzdelem jegyében telik (a programozók az első rész végén utalásokkal már fokozták a kedélyeket). Az idegeneket a hangzatos Fat Guy megnevezéssel illeti a szóhasználat, akik távvezérlésű csészealjakkal és robotokkal kezdik meg az inváziót. Rögtön az első támadásban hősünket érzékeny veszteség érte: elvesztette kalapját! Ezen okból kifolyólag hősünk immár lobogó hajjal fog elégtételt venni és világot menteni.
Öt nehézségi szinten keresztül kell megküzdenünk a ránk támadó robotokkal, idegenekkel és kell kikerülnünk a ránk leselkedő csapdákat, míg szembetaláljuk magunkat az idegenek központi vezérlőteremben a robothadsereget irányító "nagyfőnökkel". Az első résztől eltérően a nehézségi szinteket külön tölthetjük be, így az amúgy is szép grafika még változatosabb lett. Az 1-4. küldetés közül választhatunk, honnan szeretnénk kezdeni a játékot, de az utolsó ötödik szinten csak akkor indulhatunk a végső küzdelemre, ha mind a négy előző szintet teljesítettük!

A játékmenetben csak apróbb változások történtek:

• Rick immár a tűz + jobbra-le / balra/le megnyomásával csúsztatva is le tudja rakni a bombát, így azt beúsztatathatjuk olyan helyekre is, ahová máshogy nem tudnánk (bombát csak állva tudunk lerakni). Másik hasznos lehetőség, ha le kellene esni valahol, de alattunk egy robot járőrözik: előrecsúsztatva a bombát, az pont a delikvens nyakába esik.
• Visszatérő momentum a játékban, hogy egy repülő (antigravitációs) rollerre (???) állva pár képernyőn keresztül repkedhetünk, így eljuthatunk másképp nem megközelíthető helyekre. Lőni repülés közben is tudunk.
• Sok kapcsolót fogunk találni a falakon, melyeket megnyomva liftet kapcsolhatunk be, lézersugarat kapcsolhatunk ki, vagy csak jól megtréfál... Sétabotunkat most otthon hagytuk, de a tűz+jobbra / balra megnyomásával bebokszolhatunk az elénk került ellenfeleknek, és a kapcsolókat is így nyomhatjuk meg. "Rollerozás közben" is tudunk kapcsolókat használni: bele kell lőni!

Az első szinten (HYDE PARK LONDON) a Hyde Parkban leszállt csészealjba kell besurranunk, az űrhajóban az idegenek mellett számos lézersugár állít nekünk csapdát, ezek egy része kikapcsolható, a többi kikerülendő (átugorható, vagy átkúszhatunk alatta). Újdonság az első részhez képest, hogy a pálya nem teljesen lineáris: több rejtett helységet találhatunk, minden képernyőn érdemes körülnézni (vagy a térképeket tanulmányozni...). Rögtön, a második képernyőn, ha nem mászunk fel az űrhajóba, jobbra az akadályt szétrobbantva egy ilyen helyre juthatunk. Itt nagy adag muníciót (lőszer, bomba) és jutalompontot vehetünk magunkhoz. Ez a szinte "bemelegítő", az első részen edződött játékosoknak nem jelenthet problémát (ha pár játék alatt kiismerik a szivatósabb poénokat...)
A második szinten (THE ICE CAVERNS OF FREEZIA) egy jeges világba látogatunk el, valahol a sarkkörön túl az idegenek egy titkos, bázisára. Itt a legtöbb gondot a nyakunkba hulló jégcsapok fogják okozni, mivel nem tudjuk előre, melyik fog leesni, pont akkor, amikor elmegyünk alatta. A hóágyúk által kilőtt hógolyókat könnyen kikerülhetjük, a csúszó jégtömbök viszont a legrosszabb helyeken csúszkálnak. Ha egy jégtömb az utunkat zárja el, keressünk kapcsolót, ha nem találunk, marad a bomba! Ne felejtsük, hogy a jég csúszós!
A harmadik szinten (THE FOREST OF VEGETABILA) az őserdőben elrejtett komplexumba látogatunk el. Itt már fokozódik a hangulat, főleg a nyakunkba hulló farönkök és csapdák, guruló kövek miatt. Indulásnál látszólag többfelé is vehetjük az irányt, de ha el is akarjuk érni a célt, felfelé induljunk a létrán, a fák lombozatán meglepően hamar elérhetünk a végcélhoz.
A negyedik szinten (ATOMIC MUD MINES) egy bányában teszünk látogatást. A legtöbb fejtörést a sok ellenség fogja okozni, alig győzzük munícióval! A guruló csillékre felugorhatunk, de vigyázzunk, ne gázoljanak le! Az utat eltorlaszoló csilléknél a bomba most is segít.
Az ötödik szint az idegenek főhadiszállásán játszódik (THE FAT GUY HEADQUARTERS). Hogy ne akadjunk el nagyon hamar (második képernyő), jó ja tudjuk, hogy a talaj azon darabjait, amik elkülönülnek a környezetüktől, ki tudjuk robbantani! Létrák helyett több helyen lifteket fogunk találni, de ez a lényegen nem változtat. Feladatunk itt már némileg összetettebb: több helyen kerül az utunkba olyan vezérlőállomás, amelyek egy-egy csészealjat irányítanak. Ezeket onnan ismerhetjük fel: hogy a monitoron látjuk a csészealjat. Egy bombával megsemmisíthetjük a vezérlőállomást, ami a csészealj pályafutásának dicstelen befejezését is jelenti. (Addig nem is tudunk továbbhaladni, amíg a vezérlőállomás működik.) Elérve végcélunkat, megpillantjuk a FAT GUY-ok főnökét, aki közeledtünket látva bemenekül a mögötte lévő szobába. Ez elég kellemetlen, mert beszáll egy hatalmas repülő robotba, abból lövöldözik! Csak úgy tudjuk a robotot megsemmisíteni, ha alácsúsztatunk egy bombát. Természetesen úgy kell időzíteni, hogy akkor robbanjon a bomba, amikor a robot lejjebb ereszkedik. Három sikeres robbantástól a robot darabjaira hullik, megmentettük az emberiséget!

Talán mondanom sem kell, hogy ez a rész is nagyon szórakoztató, élvezet vele játszani! Azt viszont el kell mondani, hogy még nehezebb, mint az első rész, és jobban is szívatja a játékost. A sikerhez sok gyakorlásra és kitartásra van szükség!

Örökélet: POKE 35376,0

Térkép:
1. szint (HYDE PARK LONDON)
2. szint (THE ICE CAVERNS OF FREEZIA)
3. szint (THE FOREST OF VEGETABILA)
4. szint (ATOMIC MUD MINES)
5. szint (THE FAT GUY HEADQUARTERS)