Purple Saturn Day

1989 - Infogrames

ügyességi

Spectrum (128k)

Enterprise

Némi bajban volnánk, ha hirtelen valamelyik játékkategóriába be kellene sorolnunk a PURPLE SATURN DAY-t. Az ötletet tekintve talán a SKATEBALL-ra hasonlít: valamiféle sportverseny vagy társasjáték a távoli jövőből. A kivitelezés meglehetősen kétarcú: a "körítés" (zene, menü, grafika) nagyon jól sikerült, sajnos azonban a játékkal kapcsolatban túl sok jót nem lehet elmondani... A játékban négy "sportágban" mérhetjük össze tulajdonságunkat a galaxis nyolc legrátermettebb bajnoka ellen. Talán mondani sem kell, hogy mi képviseljük az emberi fajt. Minden versenyszámban két versenyző küzd meg egymás ellen, ellenfelünk a gép által irányított játékos lesz.

A menüben az alul látható sárga villámra "kattintva" indíthatjuk a bajnokságot. Itt nyomon követhetjük a verseny pillanatnyi állását, valamint - meghatározatlan fajú - ellenfeleink jellemző tulajdonságait is megtekinthetjük, ha "rákattintunk" az arcképére. A karakter adatlapján a képességeket ikonok, mértéküket pedig a mellettük álló szám jelzi. (A karakter "adatlapját" a piros nyíllal tudjuk "bezárni".) A versenyt a képernyő tetején látható -versenyszámokat jelképező - ikonokra kattintva indíthatjuk. Egy-egy versenyen nyolc lény vesz részt: először négy pár küzd egymás ellen, azután a győztesek, majd a talpon maradó kettő. (Vagyis csak akkor jutunk tovább, ha legyőztük ellenfelünket!) A végső győztes elnyeri jutalmát: találkozhat a Purple Saturn Queen-nel, a verseny szépégkirálynőjével.
Természetesen külön-külön is játszhatunk az egyes versenyszámokban ehhez a menüben rögtön a versenyszámokat jelképező ikonok valamelyikére kell "kattintanunk". Az egyes versenyszámok a következők (balról - jobbra), a bajnoksággal megegyező sorrendben:

Maratoni aszteroidakerülgetés. A Szaturnusz gyűrűjében kell haladnunk és elkerülni az összeütközést az akadályokkal. Elsődleges célunk az aszteroidák között elhelyezett piros és sárga műholdak kerülgetése. Időlimit nincs, de ha gyorsabban haladunk, akkor több jutalom-pontot fogunk kapni.
Az elsődleges cél tehát (amiért a legtöbb pontot is kapjuk), hogy a műholdakat kerülgessük: a piros műholdakat jobbról, a sárgákat balról kell kerülni. Ellenfelünk kék űrhajóban versenyez, de nem létfontosságú, hogy előbb teljesítsük a versenytávot. Szerencsére, ha bárminek nekiütközünk (ez elég sűrűn be fog következni), űrhajónk nem sérül, viszont az akadályról visszapattanva megállunk.
A képernyő tetején és alul olyan kijelzők láthatók, melyek az összes versenyszámban megtalálhatók:

  • A képernyő tetején a két küzdő fél pontszáma látható (jobb oldalon a miénk).
  • Alul, bal oldalon egy stoppert látunk (T).
  • Jobb oldalon egy sebességmérőt láthatunk (S).

A képernyő két oldalán a navigációt segítő kijelzők láthatóak: bal oldalon egy rövidtávú radar látható, mely a műholdak pozícióját jelzi, jobb oldalon láthatjuk a megtett versenytávot (egy kört kell teljesítenünk a bolygó körül).

Energia labdázás. A főszerepet egy energialabda játsza, melybe belelőve energiaszemcsékké esik szét, amelyet az ellenféllel versengve kell gyűjtögetnünk. A zárt pályán - akadály gyanánt - oszlopok vannak felállítva. (Az akadályoknak nekiütközve itt sem sérülünk, viszont hajónk sebessége nullára csökken.) Az energialabda persze nem áll egyhelyben, lelkesen kell kergetnünk. A navigációt a bal oldalon látható felülnézeti kép könnyíti, melyen a két játékos és az energialabda is látható. (A képről azt is lemérhetjük, hajónk milyen irányba néz éppen.)
Az irányítást egy kicsit szokni kell:

  • Előre - hátra: gyorsítás, lassítás,
  • Jobbra - balra: oldalazás,
  • Tűz + jobbra - balra: fordulás az adott irányba (90 fokonként tudunk fordulni),
  • Tűz + előre: lövés.

Ha sikerül belelőni a labdába, az egy pár másodpercre szétesik (ezt hangjelzés is kíséri), ilyenkor csak bele kell állni az energiamezőbe. A két játékos által összegyűjtött energiát a jobb oldalon látható kijelzőről mérhetjük le. Meghatározott idő letelte után az győz, akinek több energiát gyűjtött.

Chiplabdázás. Egy két (megegyező) félből álló elektronikus agyat láthatunk, ez lesz a pálya. Az elektronikus egységeket úgy kell ki-bekapcsolnunk, hogy az elektromos impulzus előbb érjen a központi részbe, mint az ellenfél oldalán. Természetesen közben ő is kapcsolgat.
Az elektromos impulzusokat kis nyilacskák jelképezik, melyek ide-oda mászkálnak a rendelkezésre álló nyitott áramkörükön. Mi egy zöld manipulátorral tudjuk az áramköri kapcsolókat nyitott-zárt helyzetbe állítani: a tűz megnyomásával tudunk kapcsolni. (Az ellenfél manipulátora sárga). Mi a jobb térfélen ténykedünk.
Sajnos ebből a részből fog a legkevesebb értelmes dolog kisülni (mondhatni semmi): a manipulátor ide-oda imbolyog, a hangyányi kapcsolókat el sem tudjuk vele találni. Az egész egy átláthatatlan káosz...
Ebben a részben az eredménykijelzők alulra kerültek.
Energia-céllövészet. Itt ismét energiát kell gyűjtenünk. A lehető leggyorsabban kell összegyűjtenünk egy kozmikus ugráshoz szükséges energiát. A mellettünk elsuhanó sárga energianyalábokat egy célkereszt segítségével tudjuk becélozni. Pontos célzás után a tűz megnyomásával tudjuk az energianyalábot begyűjteni.
Az energiaimpulzusok szakaszokban jönnek, minden szakasz után a tűz folyamatos nyomvatartásával próbálkozhatunk a térugrással. Ez csak akkor fog sikerülni, ha elegendő energiánk van, amit a jobb oldalon látható kijelzőn is láthatunk.
Sok értelme mondjuk ennek sincs...

Az irányítást még a betöltés közben kell beállítanunk: Kempston, Sinclair, Cursor botkormányt választhatunk, vagy a billentyűzetet koptathatjuk (a szokásos Q, A, O, P, SPACE kiosztással).
Hm, végül is el lehet szórakozni a játékkal egy darabig, de tulajdonképpen semmi emlékezetes nem marad az emberben a játék után.