Minden painter (azaz kifestő) játék őse a Konami által fejlesztett, és a Stern által 1981-ben kiadott Amidar arcade játék. A játékmenet hasonló a Pac-Man-hez: feladatunk, hogy egy háló vonalait bejárjuk (befessük). Ha egy-egy téglalap mind a négy oldalát befestettük, a lapocska színe megváltozik, és a benne lévő számnak megfelelő pontszámmal gazdagodunk. A játék megjelenésekor még nem volt egyértelmű, hogy "kifestő" játéknak fogjuk hívni a továbbiakban, ugyanis itt a páratlan szinteken egy gorillát irányítva kellett a vonalakon elrendezett kókuszdiókat gyűjteni és csak a páros szinteken kerül elő a festőhenger. A játék mérsékelt siker lett, valószínűleg azért, mert nagyon nehéz volt. Mégis készült egy-egy port Atari 2600-ra, és a sikertelensége miatt Európában ismeretlen maradt Casio PV-1000 konzolra. A 8 bites gépek megjelenése lehelt új életet a játékba, hiszen lebutított grafikával bármelyik platformra könnyen lehetett készíteni klónt belőle.
A Potty Painter egy, a lehetőségekhez képest hű Amidar klón, még ha ez a grafikából elsőre nem is egyértelmű. A páratlan szinten egy dzsungel ösvényeit kell bejárnunk (a kókuszdiók nincsenek megrajzolva). Itt bennszülöttek üldöznek, amiből kétféle van: a lila nagyon rámenős, némi gondolkozás után célirányosan kezd követni bennünket, míg a piros végig kiismerhető módon mozog. A dzsungelben semmilyen külső segítséget nem találunk (energiatabletták, meg ilyesmik...), csak magunkra számíthatunk: minden játékban háromszor - de nehézségi szintentenként csak egyszer - használhatjuk a fagyasztás funkciót. Ellenfeleink ennek hatására rövid időre megdermednek, ilyenkor akár rajtuk is átgázolhatunk.
Ha befestettük az összes vonalat, bónusz-pálya következik: egy maci legfelül vízszintesen mászkál, csak arra várva, hogy megnyomjuk a tűz gombot. Ekkor megindul lefelé, meglehetősen kacskaringós útvonalon. Ha sikerül eljutni a banánig, 1000 pontot kapunk.
A páratlan szinteken festőhengert irányítunk, amit macik üldöznek. (Elég furcsa szereposztás...) Itt megadott időn belül kell a következő mezőt körbefestenünk. A képernyő alján látható kék sáv az mutatja az időnket. Minden alkalommal, amikor kifutunk az időből, 100 ponttal csökken a mezőkbe írt, megszerezhető pontok összege. (Elég hamar nullára tud csökkeni...)

Ezt követően kezdődik elölről az egész, de eggyel több üldözővel! Maximum 7 ellenséget tud mozgatni a program. Valamennyi ellenfél olyan gyorsan mozog mint mi, tehát nem érhetnek utol, viszont sarokba szoríthatnak, főleg, ha már sok van belőlük. A sikeres játék titka természetesen az ellenségek mozgásának kiismerése. Minden "normál" ellenfél ugyanúgy mozog, ahogy az arcade játékban is: Függőlegesen lefelé indulnak, de minden kereszteződésnél jobbra vagy balra fordulva egy függőleges "sávval" arrébb mennek. Ha elérik a képernyő alját egy vízszintes forduló után, felfelé indulnak ugyanezen elv alapján, a képernyő tetejéig. Az ellenségek mozgása így megjósolható és elkerülhető, a rácson nincsenek biztonságos pontok. Pláne a lila bennszülött miatt, aki a külső íven tesz kb. másfél kört, majd követő üzemmódba kapcsol.

Irányítás:
Betöltés után elolvashatjuk a játékszabályokat, majd beállíthatjuk a billentyűzetet: a kurzormozgató billentyűket választhatjuk vagy szabadon definiálhatjuk a billentyűket.