| A Motos alapötlete a NAMCO Ltd. nevéhez fűződik ők 1985-ben dobták piacra ezt az ügyességi játékot, melynek Spectrum változata a Mastertronic-nak köszönhető.
Betöltés után megjelenik a menü, ahol mindössze három lehetőségünk van. A 2-es billentyűvel választhatjuk, hogy MONOCHROM - MULTICHROM (Fekete/fehér - Színes) módban kívánunk e játszani. A játékot ketten is játszhatják, a választás az '1'-es billentyű segítségével lehetséges. A '0' megnyomásával indíthatjuk a programot. Az irányítás történhet billentyűzetről ('Q', 'A', 'O', 'P' ,'M'), vagy Kempston botkormányról. Egy 12x12 négyzethól átló mezőben, illetve ennek különböző változataiban játszunk:
Célunk, hogy a játékos által irányított űrhajó figurával (MOTOS) az ellenfeleket a játéktérről lelökdössük A programozók gondoskodtak arról, hogy a művelet ne legyen túl egyszerű, így az ügyességen kívül elő kell venni a kis agyunkat is.
Kezdetben öt élettel rendelkezünk, melyet a képernyő jobb alsó sarkában tátható űrhajó figurák jeleznek. Ezen a részen látható két négyzet is, bennük 'NORMAL' felirattal. A bal oldali négyzet a lökőerőt, míg a jobb oldati négyzet az ugróerőt jelzi. A játék során az ezeknek megfelelő ábrákat kell összegyűjteni, melyek a megfelelő négyzet felett megjelennek. Ha valamiből többet gyűjtünk össze, mint amit képes a program kijelezni, akkor a gép nem 'nyeli le', hanem egy kis számmal jelzi, hogy mennyi van még a kijelzett erőből.
Ha sikerült összegyűjteni lökő- vagy ugróerőt, a következő pálya előtt beállíthatjuk, hogy mennyit szeretnénk elhasználni.
Ha elhalálozunk, és ez bizony gyakran elő fog fordulni, akkor a gép visszaadja a már beválasztott erőt, vagy ugrást, és újabb választásra ad lehetőséget. A kívánt erő beállítása a le-fel gombokkal történik, tűz gombbal tovább léphetünk az ugró erőre, majd újabb tűz gombra indul a játék. Ugró erőből egyszerre csak egyet tudunk használni, tehát vagy tudunk ugrani, vagy nem.
Ha egy olyan helyen vagyunk, ahol több egység lökőenergiát igénylő ellenfél mellett gyengébbek is vannak akkor a következőképpen járjunk el: Válasszuk ki a megfelelő mennyiségű lökőenergiát, szórakozzunk az erősekkel addig, amíg a gyengék elő nem kerülnek a fészkükből. Ezután MOTOS-szkáljuk le az erőseket, majd magunk is kövessük őket. Most a gép újból kéri az energia, stb. választást, de mi nem választunk semmit, hanem lelökdössük a megmaradt gyengéket, és energiaveszteség nélkül mehetünk a következő pályára.
Ha ugrunk akkor a leérkezésünk helye megrepedezik. Ha mégegyszer ide tottyanunk, akkor úgy eltávozunk az örök vadászmezőkre, mintha a pálya széléről zúgtunk volna le. Egyes pályákon találkozhatunk "golyófészekkel", amelyekből folyamatosan jönnek ki a golyók, tehát gyorsnak kell lennünk! Ha a pályán gyémántot látunk, azt 1000 pontért lelökhetjük (ez nem feltétlenül szükséges a pálya teljesítéséhez). A labdát még könnyű lelökni, de a nehezebb ellenfelek, már okosabban manővereznek!
A programozó bácsik úgy gondolták hogy még így is túl egyszerű, ezért egy kis idő elteltével meteorit-eső zúdul le a pályára, csinos ki lyukakat vájva a terepen, amiken szintén lepotyoghatunk. Valamennyire elégtételt ad az, hogy a 'csúnyák' is úgy járhatnak mint mi.
Még egy kis kedvesség a programozóktól, hogy az első kavics általában oda érkezik ahol éppen mi vagyunk. Amennyiben úgy hozza a helyzet, hogy elfogyott a lökőerőnk és az ellenfelünk erősebb, két lehetőségünk van:
- Megvárjuk a meteorit-zápori, és ha ügyesek vagyunk, akkor az ellentelünket előbb éri találat, mint minket.
- Ha van ugróerőnk akkor az ellenfelünk felett átugrálva a padlót belyukasztjuk és az ellenfelet 'lyukra csaljuk'. Az ellenfelek lelökéséhez a játék kezdetén az alaperő is elég. A pályák számának emelkedésével azonban a lelökéshez egyre több erő kell. PI. a Robothoz 3-4 egység, a Labdához 3-5 egység. Örökélet: POKE 42241,0 |
