1988 - Players Premier

akció, mászkálós

Spectrum (128k)

A nagysikerű Joe Blade második részében nagy változásokra ne számítsunk az első részhez képest. A játék sötét képet fest a jövőről (ami időközben múltidő lett): 1995-re a nagyvárosokban a bűnözés hatalmas méreteket öltött. A városlakókat punk bandák és gyilkosok tartják rettegésben. A rendőrség tehetetlen, csak becses személyünk mentheti meg az utcákon tévelygő békés polgárokat. A bűnözés mértékére jellemző, hogy az utcán szinte keresni kel a becsületes polgárokat: összesen 16-ot találhatunk belőlük.

A játék egy menüvel indul ahol a következő három lehetőségünk van:
THE PLOT - rövid ismertető a játékról.
CONTROLS - irányítás kiválasztása. A játékot irányíthatjuk Kempston, Sinclair botkormánnyal, vagy billentyűzettel. A billentyűzet kiosztása: Q, A, O, P, ugorni az M megnyomásával tudunk. A le-fel iránnyal az előttünk lévő ajtón tudunk átjutni.
THE GAME - játék indítása.

 

 

Feladatunk tehát 16 polgár megtalálása a városban, és a lehető legtöbb punk-ot fejbe rúgni (hátha attól megjön az eszük?). A játékot megadott idő alatt kell teljesítenünk. Hátralévő időnket a képernyő bal felső sarkában követhetjük nyomon (TIME LEFT). A jobb felső sarokban a pontszámunkat láthatjuk, ami minden lakos kiszabadításával, és a punkok fejberúgásával gyarapodik. Az első résztől eltérően nincs fegyverünk, a tűz gomb megnyomásával ugorni tudunk. Ha megfelelő ütemben ugrunk fel, az adott irányban közlekedő punkot fejen találjuk, aminek következtében eltűnik a képernyőről (elmegy meditálni az élet értelméről), valamint pontszámunkban is pozitív változás fog beállni.

Az utcákon kétféle tárgyat is találhatunk, ami a segítségünkre lesz (sőt, elengedhetetlen ezek gyűjtése a játék teljesítése szempontjából!):
Az órát felvéve az időnk visszaugrik a kezdeti értékére, azaz 10 percre. Könnyű belátni, hogy a játékot a rendelkezésre álló 10 perc alatt nem lehetne teljesíteni.
A szemetesvödröket felvéve egyrészt 200 pont üti a markunkat, valamint 5 szemetest összegyűjtve 10 kulcsot is kapunk. De mire is használhatjuk a kulcsot? A játék kezdetén 10 kulcs áll rendelkezésünkre. Minden alkalommal, amikor egy bezárt ajtón akarunk keresztüljutni, egy kulcsunk elvész. Kulcs hiányában a csukott ajtón nem tudunk átjutni. Érdekes módon, a csukott ajtó csak egy irányban van zárva: "felülről lefelé" át tudunk rajta haladni, csak "felfelé" nem tudunk átjutni.

Ha szembe találkozunk (szembe, tehát nem hátulról!) egy ballonkabátos járókelővel, kiszabadításáért még meg kell "dolgoznunk". A túsz kiszabadításáért egy aljátékot kell játszanunk, amelyben gyors reflexekre és kombinációs készségünkre lesz szükség (sajnos nagyon nehéz!). Összesen négyféle aljátékkal fogunk találkozni, melynek lényege hasonló:"Kártyalapokat" kell meghatározott idő alatt a megadott sorrendbe rakni. A tűz gomb megnyomásával a felvillanó kártyalapokat tudjuk megcserélni. A megfelelő sorrendet a bal alsó sarokban láthatjuk.

  • Az első játék a legegyszerűbb: a sorban felvillanó kártyalapokat kell megállítanunk a megfelelő sorrendben. Ha elrontottuk valamelyik lapot, elölről kell kezdeni a mutatványt.
  • A második játékban négy lap van az asztalon, de összekeverve. A két felvillanó lapot tudjuk megcserélni.
  • A harmadik játék talán a legnehezebb. Két sor van a képernyőn, a két cserélendő lap a két sorban véletlenszerűen villan fel. A felső sorban kell kirakni a helyes sorrendet.
  • A negyedik játékban a négy lap mellett egy ötödik lap is látható, amely a "puffer" szerepét tölti be. A pufferben folyamatosan cserélődnek a lapok, mi mindig a pufferből tudunk cserélni egy lapot a sor valamelyik helyére.

A helyes sorrend beállítására mind a négy játékban 60 másodpercünk van.
Az első résszel szemben itt az ellenséggel való érintkezés nem fogyasztja az energiánkat, és életeink sincsenek. A játék véget ér, ha lejár az időnk, vagy az egyik aljátékot nem tudjuk teljesíteni a megadott idő alatt. A képernyő jobb alsó sarkában láthatjuk, hány szemetesvödröt szedtünk össze, a kulcsaink számát, valamint a kiszabadított polgárok számát.
Szerintem a játék színvonala nem éri el az első rész színvonalát. Bár a grafika gyakorlatilag ugyanaz, nem annyira izgalmas. Mindenképpen meg kell említeni viszont a 128K-s zenét, ami nagyon jó színvonalú, a demo programokból ismerős dallamok csendülnek fel a zeneíróknak köszönhetően.

Térkép