|
|
A Player cég neve nem a legjobban kivitelezett, 128K-s
zenével ellátott, összetett, az embert hosszú időre a gép elé kötő játékokkal
fonódott össze, sokkal inkább a versenytársaihoz képest rendkívül olcsón
árusított játékokkal. Az olcsó játék persze maga után vonja a fejlesztési
költségek lefaragását. (A fejlesztési költség lefaragása pedig a játék
színvonalára és kivitelezésére is rányomhatja a bélyegét). A vásárló persze
nem feltétlenül járt rosszul ezzel az üzletpolitikával, hiszen időnként
egész jó dolgok kerültek elő a Players cég boszorkánykonyhájából. Az Iron
Soldier például színes grafikával, sőt 48K-s hangokkal is fel van "vértezve"
(ne tessék nevetni...)! A játékmenet persze nem túl változatos, nem valószínű,
hogy a program bárkiben is maradandó élményeket hagyna.
A rendkívül gonosz ellenség foglyul ejtett, és egy szigorúan őrzött katonai
támaszpontra hurcoltak. Fantasztikus vakmerőségünknek és ügyességünknek
hála sikerült kitörnünk a cellánkból és fegyvert szereznünk, így megpróbálhatunk
elmenekülni a támaszpontról. Szökésünk nem maradt titokban, így az ellenség
minden bevethető eszközzel megpróbálja megakadályozni szökésünket. Az
egész dolog úgy néz ki mint a Green Beret,
nem túl rémisztő (megmosolyogtató) grafikával...
Nincs más dolgunk, mint 30 képernyőn át jobbra haladnunk, és az ellenséges
erőket ártalmatlanná tennünk. A dolog egyszerűnek látszik, de sajnos a
program legnagyobb hibája az, hogy játszhatatlanul nehéz! Hiába kezdjük
a játékot négy élettel, az ellenséggel való minden érintkezés, egy életünkbe
kerül, akárcsak ha lőfegyvereikkel eltalálnak. Ha elvész egy életünk,
erre mindössze a képernyő felvillanása és a játékképernyő alatt látható
négy szív egyikének elvesztése figyelmeztet. Visszafelé is tudunk haladni
a pályán, bár ennek sok értelme nincs.
Összesen háromféle fegyverünk van, melyek között az ENTER megnyomásával
tudunk választani. A fegyvereinkhez csak korlátozott számú lőszerünk van!
A képernyő bal alsó sarkában láthatjuk a fegyverekhez tartozó három jelölést
(az aktuális fegyveré sárga, a másik kettőé kék). A jelzések alatt látható
szám a löszereink számát jelzi. Szerencsére a muníciónkat a pályán itt-ott
felvehető lőszeres-csomagokkal pótolhatjuk. (Nemcsak lőszert tudunk felvenni,
hanem extra-pontot is.) Az első fegyverünk puska (a lőtávolsága nem éri
el a képernyő szélét!), a második fegyver gránát, melyeket az ellenségre
hajigálhatunk, a harmadik fegyver pedig egy "ultimate fegyver"
melyet aktivizálva a képernyőn lévő összes ellenség megsemmisül.
Az irányításhoz sok hozzáfűzni való nincs, hacsak az nem, hogy a 'fel'
billentyű megnyomásával csak függőlegesen tudunk ugorni, és olyan magasra,
amilyen magason van a következő "emelet". Vagyis, ha fölöttünk
nincs semmi, amire fel tudunk ugorni, akkor csak egészen kicsit ugrunk,
ha fölöttünk csak egy háztető van, amire fel tudunk jutni, akkor egyből
a háztetőre ugrunk fel. Lehajolni, lefeküdni sajnos nem tudunk.
Ha elfogynak az életeink, még elolvashatjuk a program értékelését a teljesítményünkről
(sok jóra ne számítsunk). A játék billentyűzettel (Q, O, P, M) vagy Kempston,
Sinclair botkormánnyal játszható. A menüben kikapcsolhatjuk a színeket,
de egyrészt a monokróm üzemmód nagyon ronda, másrészt nincs a programban
(szerencsére) zavaró attribútumhiba, így maradjunk a színes módnál.
Örökélet: POKE 53965,62
Végtelen lőszer: POKE 51416,62
|
