Iron Soldier

1989 - Players Premiere Software

akció

Spectrum (48k)

A Player cég neve nem a legjobban kivitelezett, 128K-s zenével ellátott, összetett, az embert hosszú időre a gép elé kötő játékokkal fonódott össze, sokkal inkább a versenytársaihoz képest rendkívül olcsón árusított játékokkal. Az olcsó játék persze maga után vonja a fejlesztési költségek lefaragását. (A fejlesztési költség lefaragása pedig a játék színvonalára és kivitelezésére is rávonja a bélyegét). A vásárló persze nem feltétlenül járt rosszul ezzel az üzletpolitikával, hiszen időnként egész jó dolgok kerültek elő a Players cég boszorkánykonyhájából. Az Iron Soldier például színes grafikával, sőt 48K-s hangokkal is fel van "vértezve" (ne tessék nevetni...)! A játékmenet persze nem túl változatos, nem valószínű, hogy a program bárkiben is maradandó élményeket hagyna.
A rendkívül gonosz ellenség foglyul ejtett, és egy szigorúan őrzött katonai támaszpontra hurcoltak. Fantasztikus vakmerőségünknek és ügyességünknek hála sikerült kitörnünk a cellánkból és fegyvert szereznünk, így megpróbálhatunk elmenekülni a támaszpontról. Szökésünk nem maradt titokban, így az ellenség minden bevethető eszközzel megpróbálja megakadályozni szökésünket. Az egész dolog úgy néz ki mint a Green Beret, nem túl rémisztő (megmosolyogtató) grafikával...
Nincs más dolgunk, mint 30 képernyőn át jobbra haladnunk, és az ellenséges erőket ártalmatlanná tennünk. A dolog egyszerűnek látszik, de sajnos a program legnagyobb hibája az, hogy játszhatatlanul nehéz! Hiába kezdjük a játékot négy élettel, az ellenséggel való minden érintkezés, egy életünkbe kerül, akárcsak ha lőfegyvereikkel eltalálnak. Ha elvész egy életünk, erre mindössze a képernyő felvillanása és a játékképernyő alatt látható négy szív egyikének elvesztése figyelmeztet. Visszafelé is tudunk haladni a pályán, bár ennek sok értelme nincs.
Összesen háromféle fegyverünk van, melyek között az ENTER megnyomásával tudunk választani. A fegyvereinkhez csak korlátozott számú lőszerünk van! A képernyő bal alsó sarkában láthatjuk a fegyverekhez tartozó három jelölést (az aktuális fegyveré sárga, a másik kettőé kék). A jelzések alatt látható szám a löszereink számát jelzi. Szerencsére a muníciónkat a pályán itt-ott felvehető lőszeres-csomagokkal pótolhatjuk. (Nemcsak lőszert tudunk felvenni, hanem extra-pontot is.) Az első fegyverünk puska (a lőtávolsága nem éri el a képernyő szélét!), a második fegyver gránát, melyeket az ellenségre hajigálhatunk, a harmadik fegyver pedig egy "ultimate fegyver" melyet aktivizálva a képernyőn lévő összes ellenség megsemmisül.
Az irányításhoz sok hozzáfűzni való nincs, hacsak az nem, hogy a 'fel' billentyű megnyomásával csak függőlegesen tudunk ugorni, és olyan magasra, amilyen magason van a következő "emelet". Vagyis, ha fölöttünk nincs semmi, amire fel tudunk ugorni, akkor csak egészen kicsit ugrunk, ha fölöttünk csak egy háztető van, amire fel tudunk jutni, akkor egyből a háztetőre ugrunk fel. Lehajolni, lefeküdni sajnos nem tudunk.
Ha elfogynak az életeink, még elolvashatjuk a program értékelését a teljesítményünkről (sok jóra ne számítsunk). A játék billentyűzettel (Q, O, P, M) vagy Kempston, Sinclair botkormánnyal játszható. A menüben kikapcsolhatjuk a színeket, de egyrészt a monokróm üzemmód nagyon ronda, másrészt nincs a programban (szerencsére) zavaró attribútumhiba, így maradjunk a színes módnál.

Örökélet: POKE 53965,62
Végtelen lőszer: POKE 51416,62