Guardian II:
Revenge of the Mutants

1990 - Hi-Tec Software Ltd.

űrhajós, lövöldözős

Spectrum (48k)

A '80-as évek elején, az Atari sikereit megirigyelvén egyre több cég kezdett játéktermi videojátékokat készíteni. A Williams Electronics flippergépek gyártása mellett "bővítette profilját". A cég talán legnagyobb sikere Eugene Jarvis 1981-ben megjelent Defender-je. A játék a Space Invaders játékélményét próbálta jelentősen kibővíteni: ugyancsak a Space Invaders lényeire emlékeztető idegenek támadását kell kivédeni, a játékosok azonban az űrhajójukat és az eseményeket oldalról látják. A játék legjelentősebb technikai újdonsága a vízszintes scroll volt: a játékosok szabadon repkedhetnek jobbra vagy balra egy bolygó felszíne felett, vektoros hegycsúcsok között, a végtelen tér érzését keltve. Bár, a játéktér önmagában zárt volt (egy idő után a kiindulási helyére tér vissza a játékos). Feladatunkat, vagyis az idegenek becserkészését és megsemmisítését, a felszínen tartózkodó emberek megvédése egészíti ki. Őket az idegenek időnként magukkal ragadják, és megpróbálják elhurcolni. A játékból az újonnan megjelenő mikrogépekre is több változat született a korai játékok között, többnyire csapnivaló minőségben. Ennek ismerében talán már nem is annyira meglepő, hogy a Hi-Tec Software - "kicsit" megkésve - 1990-ben(!) adott ki egy Defender-klónt, immár elfogadható minőségben.

 

A Hi-Tec programja szinte tökéletesen visszaadja az eredeti változat - kissé túlbonyolított - játékélményét, köszönhetően részben annak, hogy az eredeti játék grafikája elég jól megvalósítható a korabeli mikrogépeken. Fontos tudni, hogy a felszín csak a hátteret adja a játékhoz, "keresztül" repülhetünk rajta, pontosabban előtte repülünk el (nem tudunk lezuhanni). Vigyázzunk az emberekre, nehogy véletlenül őket lőjük le! Ha egy embert felkap egy sárga idegen (RAIDER), pontos célzással semmisítsük meg az idegent, majd a lezuhanó embert gyorsan fel kell venni (500 pontért), majd lerakni a felszínre (újabb 500 pontért). Ha minden embert elraboltak az idegenek, az nem jelenti a játék végét, ilyenkor viszont a "hátteret" leveszi a program.
Az idegenek hullámokban támadnak, minden támadási hullám után jutalom-pontot kapunk a még életben maradt emberekért. Minden ötödik támadási hullám megsemmisítése után pedig új bolygón folytathatjuk a harcot. Idegenekből van jó-néhány féle, a fenti képen látható valamennyi. Némelyik közülük bosszantóan fürge, és/vagy bőszen lövöldözik, mások követnek minket.. Szorult helyzetekben hiperugrást hajthatunk végre a pálya véletlenszerű pontjára. Emellett - az eredeti játéktól eltérően - egy álcázó készülékkel is rendelkezünk, melynek működése közben láthatatlanok és sebezhetetlenek vagyunk, ennek működéséhez viszont energia szükségeltetik, ami pedig véges. Felszerelésünket képezi - szintén korlátozott mennyiségben - kezdetben 3 darab energiabomba, melyek felrobbantásával megsemmisíthetjük a képernyőn lévő összes ellenséget. A hiperkapuba repülve ugyanazt a hatást érjük el, mint a hiperugrással.
Mivel a játéktér nagyobb mint a képernyő, ezért (felül középen) egy radar mutatja az emberek (világoskék pöttyök) és az ellenségek helyzetét.
A Defender, és így ez a játék is nagyon nehéz: gyors a tempó, "rámenősek" az ellenségek, és a sok irányítógomb miatt.

Irányítás:
Űrhajónkat billentyűzettel vagy Kempston botkormány-illesztővel irányíthatjuk:

S - fel, X - le, M - előre, SPACE - megfordulás, K - tűz (Ezek a funkciók érhetőek el botkormányról is.)
Q - energiabomba, P - álcázó készülék, H - hiperugrás.

A menüben a K (billentyűzet), vagy a J (botkormány) megnyomásával választhatunk irányítási módot. Az 1 vagy a 2 megnyomásával indíthatjuk a játékot, attól függően, hány játékos játszik (felváltva).