Fallen Angel

1989 - Emerald Software

verekedős

Spectrum (48k)

Enterprise

A Fallen Angel egy átlagos színvonalú Renegade klón. Egy veterán tengerészgyalogos megelégeli a New York metróiban elharapózó közbizonytalanságot (ez a közbiztonság ellentéte akar lenni...), és elhatározza, hogy rendet tesz. Éjszaka a metrókban csöves bandák garázdálkodnak, melyek nem túl szívélyesek a kedves utazóközönséggel, így minket sem néznek jó szemmel. Minden metróvonalat más-más banda ural, és mindegyiknek van egy vezére, melynek elpüfölésével elvehetjük a banda kedvét a további randalírozástól, és hazamennek aludni (ha sietnek, még az esti mesére hazaérnek...). Három metróvonalon kell rendet teremtenünk, ez három nehézségi szintet jelent, amivel hamarabb végezni fogunk, mint gondolnánk. A grafika elég jól sikerült (kár, hogy nem színes), zenére viszont ne is számítsunk (csak a betöltés után hallhatunk egy szerény kompozíciót).

Az irányítás kiválasztása egy meglehetősen spártai módon megtervezett menüből történik, erre nem is érdemes sok szót pazarolni, annyit érdemes megemlíteni, hogy nekem a Kemspton-féle irányítás nem igazán jött be, maradjunk a Sinclair joystick-nál. Mazochisták definiálhatják maguknak a billentyűzetet is... A 'P' billentyűvel egyébként bármikor szüneteltethetjük a játékot (ha nem definiáljuk át a billentyűzetet), majd az újbóli megnyomásával folytatjuk. Indítsuk el a játékot! Kiszállva a metróból, hamarosan ránk törnek a bandatagok. Mit is kell csinálni ilyenkor egy verekedős programban?? Verekedni! Nézzük is át mozgáskultúránkat:

  • Jobbra - balra - séta jobbra balra
  • Le - legugolás. Védekezés gyanánt nem is rossz.
  • Fel - felugrás (ettől még nem ijednek meg ellenfeleink)
  • Fel + tűz: felugorva rúgás fejre: igen hatásos! Két rúgástól a legmasszívabb ember is kifekszik.
  • Tűz + jobbra-balra - ütés jobbra-balra
  • Tűz + jobbra-fel, balra fel - rúgás fejre
  • Tűz + jobbra-le, balra-le - rúgás lábra (csak előrefele működik, tehát ha jobbra nézünk, csak jobbra tudunk rúgni)

Most, hogy már tudjuk ellenfeleinket püfölni, tehetünk valamit a játék célja elérése érdekében is. Ha kiszállunk a metrókocsiból, mindig jobbra kell haladni. (A képernyő fölött az állomás nevét látjuk, ahol tartózkodunk) Ha végigmentünk az állomáson, és minden ellenfelünket levertük, beszállunk a szerelvénybe, és jobbra haladva le kell vernünk ott is a bandatagokat.
A képernyő alatt a következőket láthatjuk

SCORE - pontszámunk (minden elvert bandataggal gyarapszik)
TIME - az állomás megtisztítására rendelkezésre álló időnk
LIVES - életeink száma betűvel kiírva (ha kettőnél több életünk van , csak azt írja ki, hogy van bőven)
STATION - itt is láthatjuk az állomás nevét

A jobb alsó oldalon látható, kezdetben zöld csík az energiánkat jelzi. Minden találattól fogy az energiánk. Talán mondani sem kell, hogy ha késsel szúrnak meg, az több energiát von le, mintha megpofoznak.
Miután leküzdöttük az összes ellenfelünket a metrókocsiban is, egy menü jelenik meg, melyből kiválaszthatjuk, hogy melyik állomásra kívánunk utazni. Minden szinten valamelyik állomáson véletlenszerűen találhatunk egy azonosíthatatlan formájú tárgyat, amely feltölti az energiánkat. Elvileg a bandavezért is meg kell keresnünk, de ő mindig a legutolsó állomáson található, így elegendő, ha rögtön hozzájuk megyünk, és leverjük őket. Így a játék, kb. 4 perc 35 másodperc alatt végigjátszható... A harmadik szinten, már igencsak sokan vesznek minket körbe, ezért érdemes megfontoltan előrehaladni, javasolt a felugorva fejberúgás használata, ez a támadási mód a legjobban használható.
Az első szinten a bandavezér egy gitáros hippi, akihez, ha túl közel megyünk, jól fejbe vág a gitárjával. Nem túl veszélyes. A második szinten egy sportos testalkatú hölgyemény vár ránk aki ráadásul pisztollyal lövöldöz felénk. Legugolással védekezzünk, várjuk meg, amíg elfogy a lőszere, utána nem már nem okoz túl sok problémát. A harmadik szinten egy köpcös úriember a bandavezér, puskával a kezében. Neki is el fog fogyni egy idő után a lőszere... A bandavezéreket érdemes óvatosan megközelíteni (ne menjünk túl közel hozzájuk), és felugorva fejbe rúgni egy párszor.
Ha győzünk, mindenféle ünneplés nélkül a menüben találjuk magunkat, a pontokat is hiába gyűjtjük, úgy sem jegyzi a gép az elért eredményt. Egy kicsit furcsa program ez: a grafikán látszik a gondos munka, de a program többi része félkész jelleget öltött...

Örökélet: POKE 25234,0
Végtelen idő: POKE 25718,0
Sérthetetlenség: POKE 28139,0