Intelligent Software

Amikor 1975-ben két sakkozó: David Levy és Kevin O'Connell megalapította a - sakkönyvek kiadására szakosodott - Philidor Press Ltd-et, álmukban sem gondolhatták, hogy valaha számítógépet fognak fejleszteni. A számítógépek rohamos fejlődésének szele azonban őket is megcsapta, 1979-ben a cég profilt és nevet változtatott: a Philidor Software Ltd. sakkgépek (célszámítógépek) software-jét fejlesztette a SciSys nevű gyártó cégnek. A személyi számítógépek térhódítása azonban kihatással volt a sakkgépek forgalmára is, a rendelések elapadtak: 1981 nyarán megszakadt a kapcsolat a két cég között. Ekkor nevezték át a céget Intelligent Sofware-re.

Az új cég első megrendelője az amerikai - társasjátékokat gyártó - Milton Bradley volt. A Milton Bradley egy olyan sakkgépet szeretett volna, ami nem egyszerűen kiírja a gép lépését, hanem egy a sakktábla alatt mozgó, elektromágneses (plotterhez hasonló) mechanizmus mozgatja a bábukat. A megrendelő kikötése volt azonban az is, hogy a fejlesztésnek öt hónap alatt be kell fejeződnie. Bár az IS korábban még sosem foglalkozott elektro-mechanikus megoldásokkal, elvállalta a megbízást, mindez történt 1981 júniusában.
1981 szeptemberében, Londonban, a második Mikroszámítógépes Sakk Európa Bajnokságon egy Cyrus nevű sakkprogram nyerte meg (100 százalékos eredménnyel!), melynek szerzője Richard Lang volt. Angliában ekkor már nyílt forráskódú volt az az 1978-as, Sargon nevű sakkprogram, melynek Z80-as forráskódja még könyvben is megjelent. Richard Lang is a Sargon Sakk-al kezdte az ismerkedést, és jelentősen módosította azt, ennek az eredménye lett a Cyruss Chess ami később Enterprise-ra és sok más mikrogépre is kiadtak.

Martin Bryant
Richard Lang
Mike Johnson
David Broughton
Mark Taylor

Richard Lang-ot rögtön a bajnokság után szerződtette az IS, akárcsak Martin Bryant-et (a White Knight c. programjával indult ugyanezen a bajnokságon). Ekkor már az IS-nél dolgozott programozóként Mike Johnson, David Broughton és Mark Taylor. Ezzel a gárdával született meg a Milton Bradley Phantom - Automated Chess Computer. Az IS 1982 januárjára - határidőre készült el a munkával. Ez a gép még mai szemmel is lenyűgöző, ahogy pl. a parti végeztével felállítja a bábúkat a helyükre...

1982 szeptemberében az IS megkapja a felkérést az Enterprise kifejlesztésére. Ez azt is jelentette, hogy új embereket is fel kellett venni.
1982 decemberében az akkor 19 éves Bruce Tanner az egyetem helyett inkább egy ígéretes álláshirdetésre jelentkezett: videójáték programozót keresett egy kis cég, az Intelligent Software. Bruce kamaszkorában elektronikai berendezések barkácsolásával töltötte szabadidejét, később már tervezett is, a terveket hobbi elektronikai magazinokban publikálta, melyek népszerűek voltak a 80-as években az Egyesült Királyságban. Több Sinclair ZX-80 és ZX-81 kittet rakott össze barátoknak, de saját számítógépe akkor még nem volt. Végül a család vett egy Sharp MZ80K gépet így lehetősége nyílt a programozásban is elmélyedni.
Első munkája az IS-nél egy Atari 2600-as játékgéphez készülő játék volt, ami az akkor közelgő új James Bond filmhez az Octopussy alapján készült. Még a Pinewood Studios-ba is eljutottak - ahol a James Bond filmek készültek - bepillantást nyertek a készülő film jeleneteibe. Hat hónappal később (1983 közepe táján) kezdett dolgozni az Enterprise-on.
Nick Toop ekkor már a Nick chippen dolgozott. Nick a Cambridge-i egyetemen volt végzős, és nem akarta otthagyni, így az IS nyitott egy kis irodát ott. Itt dolgozott Bruce is a készülő James Bond játékon, majd hat hónappal később átkerült a londoni Store Street-en lévő irodába. Mike Johanson, aki otthon dolgozott, már elkezdte a BASIC-et, de C-ben írva. Ez túl lassú és nagy volt, ezért az Bruce feladata lett, hogy "kézi fordítsa". Hamarosan az assembly kód egyre jobban eltért a C verziótól, Végül a C változatot elvetették, és Bruce szabad kezet kapott a BASIC ekészítéséhez. Bruce szabadidejében - kikapcsolódás gyanánt (?) írta a FORTH-ot, pusztán érdeklődésből. Amikor a vezetés megtudta mivel foglalkozik, ebből is hivatalos termék lett. Martin Lea az EROS-on, a gép operációs rendszerén dolgozott, amit később az Enterprise marketingese nevezett át EXOS-ra. Mark Richer készítette az IS-LISP-et. Dave Woodfield otthon dolgozott a Dave chippen, Wolverhampton-ban lakott, és időnkét ment csak Londonba.
Nem sokáig dolgoztak a Store Street-en, hamarosan új irodába költözött a csapat a londoni Bedford Square-n.

Ez csak pár utcával van arrébb, de sokkal nagyobb és elegánsabb volt. Az alagsorban és a földszinten folyt a hardware és software fejlesztés, fent az emeleteken volt Robert Madge, David Levy és Kevin O'Connell irodái.

A BASIC fejlesztése sokkal korábban elkezdődött mint ahogy az első prototípusok elkészültek, mivel különösen a Nick és Dave chipekre kellett sokat várni. A software-fejlesztéshez IBM PC-ket használtak, a gépekben Z80-as kártya volt, a forrásszövegek 5.25" floppylemezeken tárolták. Az Enterprise programokat a Microsoft M80 és L80 programmal fordították és fűzték össze, ezek maguk is CP/M alatt futó programok. Bár rengeteg kézzel írt assembly kód van EXOS-ban, IS-BASIC-ben, EXDOS-ban, ennek ellenére nem sok bug maradt bennük.
A hardware tervek teszteléséhez három összedrótozott prototípust építettek a gépből. Ezek megegyeztek az igazi géppel, azaz a valódi prototípusai voltak a Nick és Dave chipeknek is, hogy tervek le legyenek tesztelve, mielőtt szilíciumra kerülnek. Sok probléma volt a jelutak hossza miatt, ezért nehéz volt működésre bírni ezeket a gépeket. Végül csak kettőt sikerült működésre bírni, ezek viszont a nehézségek ellenére is jól ellátták feladatukat, a Nick és Dave is működött, így lehetséges volt a szoftver fejlesztés addig is amíg a chipek gyártásba kerülnek.

Az 1983 szeptember 17-én megtartott sajtóbemutatón készült az IS csapatáról az a kép, ami a Your Computerben jelent meg. A bemutatóra a sakkprogramozók is elmentek, így ők is rajta vannak a képen, de ők nem dolgoztak az Ep-n.

Ezen a bemutatón még csak az asztal alá rejtett összedrótozott prototípus működött. A tervezésnél arra tudatosan készültek és a bemutatón is elhangzott a Nick chip képességeit bemutatva, hogy lehetséges az összes népszerű mikroszámítógép képét emulálni. Egy számunkra ismeretlen bővítőrendszert is bemutatnak: "The Stack". A szó jelentése"Rakás" vagy "Kupac", ezzel egy hajlékony kábellel csatlakoznak a sorban egymásra pakolható perifériák. A későbbi gyakorlati tapasztalatok során kiderült, hogy a rendszerbusz nem szereti a toldást, amin mindenféle zavarjel jöhet létre. A reklámanyagokon látható perifériák doboza ekkor még üres volt, így valószínűleg akkor még senki nem foglalkozott azzal, hogy ez gyakorlatban, hogyan lenne kivitelezhető, így lett később Stack helyet System Bus Bridge, amiből végül csak egyfoglalatos változat született hivatalosan.
Amíg a Dave-chip gyártásának problémája (új gyártó által készített új sorozattal) megoldódott, és a hardware kész lett a sorozatgyártásra, az IS folyamatosan fejlesztett. Így alig pár hónap alatt elkészült a BASIC és az EXOS 2.0-ás verziója. Ezután az EXDOS fejlesztése következett, rögtön igazi EXDOS kártyát használva. Az EXDOS kártya egyszerű hardware-terv, nincsenek benne különleges saját IC-k.
Az EXDOS elkészülte után fejezte be Bruce a Forth-t, a TVC Basic és a VTDOS csak ezután következett. A VTDOS fejlesztése már az Enterprise cég tönkremenetele után fejeződött be. Mivel a Videoton az IS-el volt szerződésben, az IS mindent elkövethetett, hogy a Videoton ne kerüljön hátrányos helyzetbe a csőd miatt. Az utolsó fejlesztés TVC-hez a 2.0-ás BASIC volt a TVC64K+-hoz, amit már IS Systems Ltd. név alatt fejeztek be.

Miután az Enterprise cég 1986 nyarán csődbe ment, magával rántva az Intelligent Software-t is, öten új céget alapítottak Madge Networks néven (a lenti fénykép ekkor készült). A csapat: Robert Madge (az IS volt technikai igazgatója), Bruce Tanner (az IS-BASIC, IS-FORTH fejlesztője), Martin Lea (az EXOS írója), Mark Richer (IS-LISP) és Rob Stubbs hardware tervező. A németországi Enterprise Gmbh idejében történt fejlesztésekhez az IS-nek már nem volt köze.

Az IBM ekkoriban mutatta be saját hálózati megoldását az eredeti IBM PC-hez, amelyet Token Ring-nek hívtak, ez sokkal fejlettebb és megbízhatóbb, mint az Ethernet. A Madge Networks ehhez tervezett kompatibilis hálózati eszközök választékát az IBM PC-hez és később az AT-hez is. A következő 10 évben sikeres volt a cég, úgy megnőtt, hogy világszerte több mint 2000 alkalmazottja volt. Az ethernet végül a sebességgel lett piacvezető, különösen amikor a 100Mbit-es sebesség elérhetővé vált, a Token Ring csak 16Mbit-re volt képes. Így a Token Ring fokozatosan visszaszorult a Madge Networks-szel együtt.