| "Tóbiás az érzékeny lelkű zenész és komponista nagy bajba került. Segíts rajta! Szabadítsd ki a zűrzavarból, vezesd el a hangszerekhez és meglátod, Tóbiás kedves zenével hálálja meg a segítségedet."
Ezzel a rövid "játékismertetővel" találták szembe magukat azon "lelkes" Enterprise felhasználók, akik eredeti kazettán megvásárolták ezt az egyszerű ügyességi játékot, mely csipetnyi fejtörővel van fűszerezve. A program még réges-régen C64 en kezdte pályafutását, az Enterprise változatot az EnterSoft készítette. A kivitelezés olyan átlagos: a grafika elmegy (de hangulatos), a program témájához híven végig szól a zene...
Húsz pályán át kell rohangálnunk, hogy rendet teremtsünk. Minden pályán található négy fajta talajtípus, pár scrollozó "lift", négy szőrös izé (dísztorzió), négy hangjegy, négy hangszer és négy háromszög, no meg persze hősünk. Tömören a játék lényege, hogy az adott hangszereket a megfelelő helyre cipeljük. Ha magunkhoz veszünk egy hangszert, az egyik háromszög (általában a lehető legtávolabbi / legnehezebben elérhető) villogni kezd. Ha sikeresen a háromszöghöz juttatjuk a hangszert, Tóbiás lerakja azt, és máris indulhatunk a többi hangszert a helyére cipelni. Igen ám, de itt az első csalafintaság. A négy szín (vörös, kék, zöld, sárga) uralja a terepet. Ha esetleg nem lenne rajtunk a szemüveg, a keret mindig olyan színben pompázik, amilyen színű talajon állunk. Ami a lényeg, hogy adott talajszínről csak ugyanolyan színre léphetünk. Ahhoz, hogy messze levő ugyanolyan színű talajt érjünk el, használhatjuk a liftet. Ha a scrollozó izé mellé állunk, és mondjuk előttünk a lift ugyanolyan színű, mint amilyen színű talajon állunk, nyomjuk előre a joy-t, és tűz! - máris utazunk a liften. (A liftről való leszálláshoz szintén meg kell nyomnunk a tűz billentyűt.) Igen ám, de tutira vehetjük, hogy a hangszer és a helye a legkörülményesebben úgy érhető el, ha végig a saját színein utazunk. (Ja, míg el nem felejtem, minden hangszer és a "helye" ugyanolyan színű talajon található) Ilyenkor lép a képbe a négy színű gyémánt(?) amire ha rálépünk, a keret is villogni kezdünk, és olyan színű talajra szállunk le róla, amilyenre akarunk. Ennyit a navigációról.
Tulajdonképpen már csak a gonoszok vannak hátra. Az egyetlen ellenfél, akitől meghalunk, az a dísztorzió. Eleinte csak bénaságunk által vezérelve mehetünk neki (ami látványos elhalálozáshoz vezet), de a tizenhetedik helytől már akár lift is vezethet dísztorzióhoz. Tehát, ha nem szállunk ki időben, kampec. Kevésbé agresszívebb fajta a fals hang, ami a mi színkötésünknek megfelelően mászkál a pályán. Ha hozzánk ér semmi gond (sőt, ő tűnik el), de ha éppen hangszer van nálunk, elrontjuk a játékot (mármint a zenei játékot) és a hangszer a kiindulási pontjára kerül. Amint az első hangszer a helyére kerül, számíthatunk egy újabb fals hangra. Ő úgy mászkál, ahogy akar, nincsenek színbeli megkötései. (szerencsére azonban ez csak a liftben igaz). És hogy nagyobb legyen az öröm, néha még mintha követne is minket. Ha elkap, és hangszer van nálunk, elveszi tőlünk. Utolsó ellenfelünk pedig az idő, amit a bónusz pontok fogyása jelez. Ha a bónusz nullára esik, szintén vesztünk egy életet. Egyébként az életvesztéssel érdemes vigyázni, ugyanis az összes helyére cipelt hangszer újra szétszóródik. Irányítás:
A játékot a beépített botkormánnyal irányíthatjuk. A következő billentyűket használhatjuk még:
F1 - hang be,
F2 - hang ki,
F3 - következő pálya,
F8 - játék befejezése,
STOP - kilépés a játékból. |
